Noha a magyar kormány számos területen tett vállalásokat az Európai Bizottság felé, hogy megreformálja a közbeszerzési rendszerét, újra szigorít a nemrég felvizezett vagyonnyilatkozati rendszeren, jobban bevonja a civil szférát a törvények és jogszabálymódosítások társadalmi vitájába, valamint felállít korrupcióellenes hivatalos szerveket, Brüsszelt egyelőre nem sikerült meggyőzni.

Mindez azt jelenti, hogy a jogállamisági eljárás új fázisba léphet, ahol a forrásmegvonás mértékéről tárgyalnak majd a felek.

"Dealbreaker" 

A Napi.hu-nak a tárgyalásokra rálátó források jelezték, hogy a felszínen ugyan komoly szigorításoknak tűnnek az Orbán Viktor vezette kabinet felajánlásai, de azok nem hatékonyak, strukturális problémákat nem orvosolnak, így nem garantálják az uniós források védelmét. A részletekbe menve két fő problémát jeleztek, amelyek „dealbreakernek”, vagyis a tárgyalásokat zátonyra futtató problémának neveztek.

Az első az, hogy bár a tetszhalott állapotban lévő Korrupcióellenes Munkacsoport megerősítése és az Integritás Hatóság létrehozása hatékony eszköz lehetne az uniós források felhasználásának felügyeletére, azok valójában utólagos ellenőrzési lehetőséget jelentenek csak, valamint a politikai függetlenségük és megkérdőjelezhető. 

A magyar ügyészség számos korrupciógyanús ügyet vizsgált már, majd lezárta a nyomozásokat bűncselekmény hiányában. Semmi nem garantálja, hogy nem hasonló módon működik majd a szervezet

– ismertette egy brüsszeli forrásunk.

Jelezte, hogy az Európai Parlament számára várhatóan nem lesz megfelelő a vállalás az új hatóságról, amelynél még Brüsszelben sincs ötlet arra, hogy ki nevezze ki a tagokat, a vezetőket, ki válogassa ki az ügyészeket, hogy az megfelelő munkát végezhessen és a függetlensége garantálható legyen.

Egy ilyen hatóság függetlensége erősen megkérdőjelezhető. A Médiahatóság példája óva intő

– ismertetett egy aggályt egy diplomata lapunknak, jelezve, hogy a konkrétumokra nem térhet ki az új tervezett testületekkel kapcsolatban.

Maga a rendszer rossz

A másik probléma, hogy az „eső után köpönyeg” rendszert erősíti csak a két korrupcióellenes testület felállítása, valamint az Európai Csalás Elleni Hivatal (OLAF) magyarországi jogköreinek kiszélesítése. Maga a közbeszerzési és támogatási rendszer sem elég szigorú a magyar javaslatokban. „Valódi biztosítékok nem olvashatók ki arra vonatkozóan, hogy a jövőben a kormány aktívan fellép majd az ellen, hogy a közbeszerzési eljárásokon az indulók előre egyeztetnek egymással, a győztes ajánlat mellé beadott alibi pályázatokat visszaszorítsák” – tette hozzá egy a tárgyalásokra személy, az állítást pedig két külön forrás annyiban árnyalta, hogy itt ugyan hatékonyak lehetnek az utólagos vizsgálatok, amennyiben az előlegfizetések előtt már vizsgálhatók az eljárások. (Az ilyen "alibi ajánlatokat" az úgynevezett "párnacégek" nyújtják be, amelyeket más, kisebb értékű megrendelésekkel vagy alvállalkozói munkákkal  "kárpótolhatnak" - a szerk.)

Viszont itt felszínre is jön szerintük az is, hogy egy új hatóság mennyire lehet független jelenleg Magyarországon, az Európai Unió intézményrendszere milyen betekintéssel rendelkezik majd az ott folyó munkába, továbbá hogy a beharangozott Antikorrupciós Munkacsoportban (vagy Korrupcióellenes Munkacsoport) pontosan milyen képviselete enne a parlamenti pártoknak, milyen civil vagy szakmai szervezetek képviselői kerülhetnek bele. „Társadalmi vitát egy (kormányközeli) szatellit alapítvánnyal is lehet folytatni, ahogy korrupciós állapotokról szóló jelentéseket is könnyű íratni” – tették hozzá.

Ahogy a Reutersnek is jelezték más források, a részletekben nem találják kielégítőnek a magyar kormány javaslatait, és ezeknél csak olyan ígéreteket hallottak Varga Judit igazságügyi és Varga Mihály pénzügyminisztertől, amelyek ugyan hangzatosak, akár működhetnek is, de valójában kijátszhatók is.

Magyarországon az előző támogatási ciklusban is számos olyan közbeszerzési eljárás volt, amely a magyar jogszabályoknak a legutolsó betűkig megfelelt. Azonban az OLAF vagy civil szervezetek, politikusok hiába tettek javaslatokat, feljelentéseket, ezek a magyar hatóságoknál eredménytelenül zárultak, mivel jogilag semmi kivetnivaló nem volt bennük

– jelezték, hogy Brüsszel miért kezeli fenntartásokkal az ajánlásokat.

Ugyanakkor üdvözlendőnek tartják, hogy az Orbán-kormány vállalásokat tett az egyszereplős közbeszerzési eljárások korlátozására. Ott viszont hiányérzete van még az Európai Bizottság szakértőinek, hogy a koncessziós eljárásoknál, keretmegállapodásoknál, valamint a szigorú - a versenyből rengeteg alkalmas céget kizáró - részvételi kritériummal terhelt közbeszerzések esetében hogyan akar gátat vetni a kormány annak, hogy torzuljon a verseny és a piac. „Gyakori probléma, hogy testre szabják a magyar közbeszerzéseket, ezen kritériumok esetében hiányoznak jogszabályi korlátozások” – erősítette meg több diplomata is a Napi.hu-nak (de korábban a Transparency International is hasonló kritikákat fogalmazott meg a 24.hu-nak).

Van, ami még átcsúszhat a magyar javaslatokból

A források szerint továbbra is vannak olyan tárgyalási pontok, amelyeknél ha nem is gáncsolják el a megállapodást, de még nem lezártak, így később, akár a források kiutalása, esetlegesen a jogállamisági eljárás lezárulta után generálhatnak konfliktusokat. Ketten is ilyennek nevezték a „nemzetgazdasági szempontból kiemelt jelentőségű beruházások” ügyét, amely piactorzító, akár az állami dominanciát, vagy kivételezett üzleti körök érdekeit szolgálja. Hiányolják, hogy a Gazdasági Versenyhatóságnak még ellenőrzési jogköre sincs, valamint csak uniós fórumokon van ezekkel szemben érdemi fellebbezési lehetőség. Már egy hónapja is jelezték, hogy a versenyjogi problémák már aggasztók a magyar piacgazdaságban.

A magánalapítványok esetében a kormány valódi lépéseket tett azzal, hogy lényegében elismerik, az államhoz csatolt szervezetekről van szó. (Ezek leginkább az egyetemek kiszervezésével váltak ismertté, illetve hoztak létre új, közpénzzel és állami vagyonelemekkel kitömött "tehetséggondozó" és kulturális alapítványokat, halálukig posztjukon maradó kuratóriumi tagokkal - a szerk.) Forrásaink szerint ezek közbeszerzéseit is szigorítják, a vagyonkezelő alapítványoknál is új összeférhetetlenségi szabályokat határoznak meg. Ugyanígy az is előremutató a magyar szabályokból, hogy bár most az Európai Parlament által használt vagyonnyilatkozat-tételi kötelezettség vonatkozik csak a képviselőkre, ezt részletesebbre veszik (mint a régi, szintén nem sok jogi következménnyel járó rendszerben), valamint a családtagok esetében is jönnek szigorítások.

Mit veszíthet Magyarország az uniós forrásokból?

„Papíron 6 milliárd eurónyi támogatás 20 százalékát érintheti az Európai Bizottság jogállamisági eljárásba vont kifizetési korlátozás” – ismertették a Napi.hu-val a számadatokat, gyorsan hozzátéve, hogy az eljárás folytatása önmagában csak annyit jelent, hogy valamennyi támogatás kifizetését nem teszik lehetővé, nem pedig azt, hogy a nagyjából 3300-3500 milliárd forintnyi tétel egészét nem fizetik ki a 2021-2027-es hétéves költségvetésből. (A Politico is hasonló, 20 százalékos forrásmegvonási javaslatról értesült.)

A jogállamisági eljárás esetében még tehet pótlólagos ajánlásokat a magyar kormány, az Európai Bizottság pedig módosíthatja a felfüggesztendő összegekre vonatkozó javaslatát mielőtt az a tagállamok elé kerülne. De még a tárgyalási kör sem zárult, szeptember 21-ig egyeztetnek a felek. Azt valószínűsítették, hogy ennek csak a 10 százaléka lesz bevonva az eljárásba.

Mivel maga a jogállamisági eljárás egy új mechanizmus az uniós jogrendben, még Brüsszel is vizsgálja a mozgásterét. Egy forrás szerint olyan lehetőségeket is vizsgáltak, hogy egy pilot időszakot kapna a magyar kormány, amelyben bizonyítható, hogy az új hatóságok, a jogszabály-módosítások – ezek egyébként több százoldalas munkaanyagokból állnak – hatékonyak és védik az unió pénzügyi érdekeinél is a jogállamisági kritériumok védelmét.

Bár a magyar jogállamisági kritériumokat gyakran összevonják a Helyreállítási és Ellanállóképességi Alap (RRF) forrásai ügyében, ott más vonalon folyik jelenleg a vita. Egyrészről az RRF esetében a forrásokat zöld- és energiahatékonysági, valamint termelő, vagy innovatív beruházásokra kell fordítani a legnagyobb részben. A magyar helyreállítási tervek kapcsán viszont szakmai és jogi viták is vannak (például kérdés, hogy kik részesülhetnek egyáltalán a támogatásokból Magyarországon). De ugyanúgy itt is számítanak a fent említett korrupciós aggályok, és itt is 2500 milliárd forint a tét. Itt ráadásul nincs lehetőség még trükkös határidő-tologatásra sem: december végéig meg kell állapodni, vagy a többlépcsős határidők miatt a direkt támogatás 70 százaléka elveszik, a hitelkeretnél pedig akár a teljes lehívási lehetőség is veszélybe kerülhet.

Forrásaink szerint az Európai Bizottság javaslatterve – tehát egy még módosítható piszkozat – akár már kedd este is megjelenhet. „Mivel az Európai Parlament szavaz a Gwendoline Delbos-Corfield holland zöldpárti képviselő által jegyzett jelentésről, amely a Sargentini-jelentés folytatása, a Bizottságra nyomás helyezedik, hogy Ursula von der Leyen elnök az unió állapotáról szóló éves beszéde mellé már bemutathassa a magyar kormány miatti uniós intézkedéseket” – tette hozzá két forrás, azonban a lapunknak nyilatkozó harmadik diplomata szerint épp von der Leyen beszéde miatt később közlik a javaslattervezetet.

Utóbbi oka az, hogy az Európai Bizottság célja a megegyezés lenne a magyar kormánnyal, nem pedig az, hogy példát statuáljanak az Orbán Viktor-féle vezetésen.

Tájékoztatás

 A projekt az Európai Unió társfinanszírozásával, az Európai Parlament kommunikáció területére vonatkozó támogatási programja részeként valósult meg. Előkészítésében az Európai Parlament nem vett részt, és semmilyen felelősséget vagy kötelezettséget nem vállal a projekt keretében nyilvánosságra hozott információkért és álláspontokért, amelyekért kizárólag a szerzők, a megkérdezett személyek, a program szerkesztői és terjesztői felelősek az alkalmazandó jognak megfelelően. Az Európai Parlament nem felel a projekt megvalósításából esetlegesen származó közvetlen vagy közvetett károkért sem.