A társaságok székhelyén alapuló közvetett hátrányos megkülönböztetésnek minősül a vállalatcsoportba tartozó, más tagállamokban székhellyel rendelkező társaságokhoz kapcsolt vállalkozásokat hátrányosan érintő adó - mondta ki a luxembourgi székhelyű Európai Bíróság a Hervis-ügyben hozott, szerdán ismertetett ítéletében a bolti kiskereskedelmi tevékenységre kivetett magyar különadóval kapcsolatban.

A Hervis és a SPAR együtt küzd

QP | Quality Placement

A döntés oka a Hervis Sport‑ és Divatkereskedelmi Kft. által a Magyarország - formálisan a Nemzeti Adó‑ és Vámhivatal Közép‑dunántúli Regionális Adó Főigazgatósága - ellen a bolti kiskereskedelmi tevékenységre kivetett különadó miatt indított ügy volt. A cég szerint ugyanis ez a különadó a külföldi tulajdonban lévő vállalkozások hátrányos megkülönböztetésével jár. A pert a Hervis indította Székesfehérváron, mondván: az adó hátrányos megkülönböztetést jelent számára, ugyanis a sportszeráruház-lánc egy cégcsoportba tartozik egy élelmiszer kiskereskedelmi lánccal, így magasabb adókulcs sújtja, mintha kizárólag a saját árbevétele alapján számítanák az adót. A cég szerint ez a gyakorlat azért diszkriminatív, mert ez az üzleti modell a külföldi tulajdonú vállalatokra jellemző Magyarországon, a hazai kiskereskedelmi láncok többnyire franchise rendszerben működnek; különálló cégek, külön irányítás alatt, de egységes arculattal és termékkínálattal. A Székesfehérvári Törvényszék azzal a kérdéssel fordult az Európai Bírósághoz, hogy a bolti kiskereskedelmi tevékenységre kivetett különadó összhangban van-e az uniós joggal.

Az EB mai ítéletében úgy találta, hogy az azonos vállalatcsoportba tartozó, más tagállamokban székhellyel rendelkező társaságokhoz kapcsolt vállalkozásokat hátrányosan érintő adó a társaságok székhelyén alapuló közvetett hátrányos megkülönböztetésnek minősül. Ez a helyzet állhat elő a bolti kiskereskedelem árbevételére kivetett magyar adó esetében, amelyet e társaságoknak csoportszinten összevont árbevételük alapján kell megfizetniük.

A főtanácsnok nem látott problémát

Az ügyben 2013. szeptember 5-én született meg a főtanácsnoki indítvány. Juliane Kokott főtanácsnok úgy találta, hogy a kiskereskedelmi tevékenységre kivetett magyar különadónál nem áll fenn a külföldi vállalkozások hátrányos megkülönböztetése és az nem áll ellentétben az uniós jogi alapjogokkal, azonban sértheti az EU hozzáadottérték‑adóra vonatkozó szabályozását. Fontos hozzátenni azonban, hogy a főtanácsnok indítványa nem köti az EB-t.

A magyar jogszabály szerint ugyanis a vállalatcsoportba tartozó, kapcsolt vállalkozásnak minősülő adóalanyok kötelesek árbevételüket egy erősen progresszív adómérték alkalmazását megelőzően összeadni, majd az így kapott adóösszeget egymás között valós árbevételük arányában szétosztani. A Hervis Magyarországon sporteszközöket értékesítő üzleteket működtet, és olyan vállalatcsoport része, amelynek az anyavállalata (a SPAR Österreichische Warenhandels AG) más tagállamban rendelkezik székhellyel. A magyar jogszabály szerint a Hervis köteles megfizetni az e vállalatcsoportba tartozó valamennyi vállalkozás által fizetendő különadó egy részét. E jogszabály alkalmazása azonban azzal jár, hogy a Hervist egyértelműen magasabb átlagos adómérték terheli annál, mint amely a kizárólag a saját üzletei árbevételéből álló adóalap szerint alkalmazandó lenne.

Mivel az adóhatóság elutasította a Hervis arra irányuló kérelmét, hogy mentesítse a különadó alól, a Hervis keresetet indított Magyarországon. A nemzeti bíróság azt kérdeztei a EB-től, hogy a különadóra vonatkozó magyar szabályozás összeegyeztethető-e a letelepedés szabadságával és az egyenlő bánásmód elvével, amennyiben potenciálisan hátrányosan megkülönböztető hatásokkal bír azon adóalanyok irányában, amelyek valamely vállalatcsoporton belül egy másik tagállamban székhellyel rendelkező társaság kapcsolt vállalkozásai.

Lesz még folytatás

Mai ítéletében a bíróság azt mondta ki, hogy a különadóra vonatkozó magyar jogszabály elhatárolja egymástól az adóalanyokat attól függően, hogy valamely vállalatcsoportba tartoznak-e vagy sem. Noha nem hoz létre közvetlen hátrányos megkülönböztetést - a különadót azonos feltételek mellett vetik ki a Magyarországon bolti kiskereskedelmi tevékenységet folytató valamennyi társaságra -, ezen elhatárolási szempont azzal a hatással jár, hogy hátrányos helyzetbe hozza a kapcsolt vállalkozásokat azokkal a jogi személyekkel szemben, amelyek nem képezik valamely vállalatcsoport részét.

A 2012 végéig élt kereskedelmi különadó 500 millió forint nettó árbevételig nulla százalék volt, majd az adómérték három fokozatban 0,1-ről 0,4 százalékra nőtt, végül a 100 milliárd forintot meghaladó nettó árbevétel után 2,5 százalék volt.

A bíróság azt is kifejtette, hogy egyrészről a különadó mértéke igen erősen progresszív, különösen a felső adósávban, másrészről a különadót kapcsolt vállalkozások esetében a csoportszinten összevont árbevétel alapján számítják ki, míg a vállalatcsoportba nem tartozó jogi személyek (például a független franchise jogosultak) esetében az adóalap az adóalany elkülönülten vett árbevételére korlátozódik.

Az EB szerint ezen erősen progresszív adómértéknek az összevont árbevételből álló adóalapra történő alkalmazása azzal a veszéllyel jár, hogy hátrányosan érinti a vállalatcsoportba tartozó, más tagállamban székhellyel rendelkező társaságokhoz kapcsolt vállalkozásokat. A kérdést előterjesztő bíróság feladatává teszi annak vizsgálatát, hogy a magyar piacon ez a helyzet valósul-e meg. Igenlő válasz esetén a bíróságnak meg kell állapítania, hogy a magyar jogszabály a társaságok székhelyén alapuló olyan közvetett hátrányos megkülönböztetést vezet be, amelyet nem igazolnak közérdeken alapuló kényszerítő indokok.