A dokumentum a Egyezmény Magyarország kormánya és az Oroszországi Föderáció kormánya között a nukleáris energia békés célú felhasználása terén folytatandó együttműködésről címet viseli.

Tovább az '66-os úton

Kapcsolódó

Az egyezmény a felek vállalásainak keretrendszerét tartalmazza, az egyes cikkek végrehajtása érdekében a felek külön megállapodásokat kötnek - olvasható a jogszabály indokálásában. A dokumentum abból indul ki, hogy az atomenergia békés célú alkalmazása területén a két ország közti együttműködés alapdokumentuma a Magyar Népköztársaság Forradalmi Munkás-Paraszt Kormánya és a Szovjet Szocialista Köztársaságok Szövetségének Kormánya között atomerőműnek a Magyar Köztársaságban történő létesítésében való együttműködésről szóló, 1966. december 28-án kelt egyezmény. Az az egyezmény pedig az előirányzott kölcsönös kötelezettségek teljesítésének időpontjáig szól...

Érdemi újdonság sem a jogszabály szövegéből, sem az indoklásból nem derül ki. A pénzügyi rész pedig egyenesen hiányzik belőle. Így továbbra sem ismert, hogy az orosz hitelkeret milyen kedvezményes kamattal jár, van-e limitje az esetleges költségtúllépésnek, vagy például mi a kockázata annak, ha az Európai Bizottság a megcélzott finanszírozási konstrukciót tiltott támogatásnak minősítené.

Az indoklás nem fukarkodik a dícsérő jelzőkben: "az 1966-os egyezmény alapján a magyar-orosz együttműködés kiemelkedő. Az orosz technológia szerint létesített és működő paksi atomerőmű biztonsága világszínvonalon is kimagasló." A magyar villamosenergia-rendszer forrásoldalán az atomerőmű szerepe meghatározó: 2011-ben 43,6 százalékát, 2012-ben 45,9 százalékát, 2013-bne pedig 50,7 százalékát adta a hazai bruttó termelésnek. Magyarországon több évtizede a Pakson termelt villamos energia a legolcsóbb.

A paksi erőmű négy blokkja a tervezett 20 éves üzemidő-hosszabbítással számolva várhatóan 2032-2037-ig működik. "Teljesen egyértelmű tehát, hogy az atomerőmű kapacitásának fenntartására, garantálására időben fel kell készülni. Minderre tekintettel indokolt a jelenlegi példaértékű államközi együttműködés fenntartása, elmélyítése" - olvasható az indoklásban.

Ennek érdekében írták alá az egyezményt 2014. január 14-én Moszkvában. Majd ezt követően az indoklás azt fejtegeti, hogy a hazai atomerőművi kapacitás hosszú távú fenntartása érdekében több éve összetett és összehangolt, kormányokon átívelő előkészítő munka folyt - felsorolva a 40/2008-as és a 25/2009-es országgyűlési (ogy) határozatot, valamint a 77/2011-es ogy határozattal elfogadott Nemzeti Energiastratégiát.

Úgyis kell új kapacitás, miért ne atom legyen?

Mivel a Mavir Zrt. 2013. novemberi középtávú forrásoldali forráselemzése szerint 2030-ra a jelenlegi erőművi kapacitásoknak várhatóan csak a fele maradhat meg, ezek pótlására - figyelemmel a villamosenergia-igény várható növekedésére is - a következő 20 évben mintegy 6300 megawatt (MW) új kapacitás rendszerbe állítása válik szükségessé - szögezi le a beterjesztő.

A kabinet érvelése alapaján a moszkai egyezmény a Nemzeti Energiastratégia Atom-szén-zöld forgatókönyve végrehajtásának része: a két, egyenként legalább 1000 MW teljesítményű, VVER típusú atomerőművi blokk létesítése biztosítja az atomerőművi kapacitások hosszú távú fenntartását - hosszú távon versenyképesen, megbízhatóan, biztonságosan és szén-dioxid-kibocsátás nélkül, ipari méretekben szavatolva az áramellátást.

De legalább magyar állami tulajdonban marad

Az egyezmény eredményeként biztosított, hogy a paksi atomerőmű magyar állami tulajdonban marad - hangzik egy újabb érv, további magyarázat nélkül. Majd egy másik ismerős argumentum szerint a bővítés - amely a rendszerváltoztatás óta a legjelentősebb infrastrukturális fejlesztés lesz - jelentősen növeli a GDP-t és munkahelyek ezreit hozza létre. Megfigyelők arra hívják fel a figyelmet, hogy ez a kormányzati érvelés nem tartalmaz számokat. Korábban, január 16-án Lázár János, a Miniszterelnökséget vezető államtitkár még úgy érvelt, hogy 10 ezer munkahely jön létre a beruházással, legalább 3 milliárd euró (900 milliárd forint) értékű megrendeléshez jutnak a magyar vállalatok, a magyar állam pedig 300 milliárd forint adóbevétellel gazdagodik majd.

Az egyezmény lehetővé teszi, hogy 40 százalékos hazai beszállítás, részvétel mellett valósuljon meg a bővítés.(Erről a dokumentum azt írja: a felek minden tőlük telhetőt megtesznek, hogy - amennyiben ez megvalósítható és a jogszabályi keretek lehetővé teszik - elérjék a 40 százalékos minimális lokalizációs szintet.)