A Napi Gazdaság keddi számának cikke

Az Orbán-kormány mostani előtörlesztési bejelentése egy politikailag motivált, széles sajtónyilvánosságra számot tartó lépés, amelynek gazdasági jelentősége másodlagos, ráadásul a visszafizetés értéke viszonylag kicsi a tartozás egészéhez képest − mondta lapunknak Bod Péter Ákos közgazdász, az MNB egykori elnöke. A szakmai közvélemény szemében ez se nem oszt, se nem szoroz. Az országgal foglalkozó elemzők, befektetők sem egy-egy adatra figyelnek a magyar gazdaság kapcsán, hanem sok mutatót néznek együtt. A kabinetet az mozgathatta, hogy a Valutaalap megítélése a legtöbb országban hagyományosan kritikus, a neve általában a megszorításokkal társul, egyfajta mumusként van beállítva, és ez Magyarországon sincs másképp − fogalmazott a közgazdász.

Az egyes kormányok válság idején szoktak a Valutaalaphoz fordulni, az nem a szokásos üzletmenet része − véli Bod. Azt is hozzátette azonban, hogy a magyar vezetés 2009 novemberétől egy éven át újfajta védőhálót próbált kicsikarni az IMF-től. Ez racionális lépés lett volna, hiszen egy esetleges nehéz pénzügyi helyzetben a dráguló pénzügyi források helyett jó lett volna az olcsóbb IMF-hitel, csakhogy feltételek nélkül ilyen forrás nem érhető el. Ráadásul az írek és a portugálok példája is bizonyítja, hogy világos és kiszámítható környezetben lehetséges a kétféle (IMF−EU és piaci) finanszírozás fenntartása. A volt jegybankelnök szerint ma már az IMF "puhább", mint az EU, mivel előbbi az adósság kinövését, míg utóbbi a pénzügyi egyensúlyt preferálja.

Az IMF senkit nem hagy az út szélén

Egy országot sem hagy az út szélén a Valutaalap, aligha valószínű, hogy a budapesti "keménykedés" később komolyan visszaütne, igaz, a jövőben valószínűleg jobban körülírják majd a hitelszerződésekben a gazdasági konzultáció pontos tartalmát − mondta lapunknak Kopik Tamás, a GKI Gazdaságkutató Zrt. ügyvezető igazgatója. Véleménye szerint a mostani előtörlesztés pénzpiaci hatása minimális, bár a devizatartalék összege kissé csökken.

Az IMF hagyományosan mindenkivel szóba áll, ezért valószínűleg egy újabb pénzügyi válsághelyzetben megint forráshoz juthat Magyarország − állapította meg Veres János volt pénzügyminiszter. A 2008. októberi események aktív részese szerint nem volt túlzás a 20 milliárd eurós IMF−EU−Világbank hitelkeret kialakítása, mivel akkoriban még nem volt ismert az ország elleni spekuláció nagysága, ezért az összeggel is igyekeztek elrettenteni a spekulánsokat. Az sem látszott akkoriban, hogy mekkora a magyarországi bankok konszolidációs tőkeigénye (csak 2009-ben hozták tető alá a bécsi kezdeményezést, azaz vállalták leányaik finanszírozását a külföldi bankok, így csak az OTP Bank Nyrt., az MFB Zrt. és az FHB Bank Zrt. megmentése nyomta volna a magyar kormány vállát).

Veres szavaiból az is kiderült, hogy a világbanki egymilliárd eurós hitelkeret körülbelül egy év után lekerült a napirendről, mivel a pénzintézet vezetése azt már nem tartotta feltétlenül szükségesnek, valamint komoly feltételeket szabott meg. Amúgy az EU is felkészületlen volt a válságkezelésre: a 2008. október 9-i magyar hitelkérelemre csak 24 óra múlva született meg a válasz − mondta Veres −, további egy nap múlva döntötték el, hogy a IMF-fel közösen tárgyalnak Budapesttel.