Az uniós államok földforgalmi szabályozását, a földforgalomhoz kapcsolódó spekuláció kérdéskörét lengyel kezdeményezésre, Magyarország, Bulgária, Románia, Lengyelország, Litvánia és Szlovákia támogatásával tűzték napirendre - derül ki a földművelési tárca  közleményéből.

Fazekas Sándor földművelésügyi miniszter a Mezőgazdasági és Halászati Tanács legutóbbi ülésén a szaktárca közleménye szerit azt mondta, hogy a magyar kormány álláspontja szerint a föld olyan véges természeti kincs, amelynek vásárlása hosszútávú elköteleződést feltételez. Olyanoknak kell földhöz jutniuk, akik azon termelni akarnak.

QP | Quality Placement

A Tanácsülésen az agrártárca vezetője közlemény szerint továbbá azt is hangsúlyozta: a földvásárlást nem szabad más árucikkekhez hasonló tőkeműveletnek tekinteni. A föld korlátozott erőforrás, amelyet mezőgazdasági tevékenységre és nem más célra kell használni.

A magyar földforgalmi törvény brüsszeli vizsgálatára is utalva a földművelésügyi miniszter a tanácsülésen rámutatott arra, hogy Brüsszel az egyes tagállami szabályozások vizsgálatakor rossz megközelítést alkalmaz akkor, amikor pusztán tőkeszerzési szempontokat mérlegel. Mint fogalmazott, a mezőgazdasági föld a vízbázisokhoz hasonlóan nemzeti kincs, amely különleges védelmet érdemel.

Rossz lenne a megközelítés?

Az Európai Bizottság 2014 októberében felszólító levelet, majd 2015 júniusában indokolással ellátott véleményt küldött Magyarországnak, amelyben arra kérte a magyar hatóságokat, hogy szabályaikat hozzák összhangba az uniós joggal. Mivel a magyar kormány nem tett semmit az aggályok orvoslása érdekében, tavaly nyáron a brüsszeli testület az Európai Unió Bíróságához fordult.

Az Európai Bizottság szerint a 2013 decemberében elfogadott, úgynevezett haszonélvezeti jog megszüntetéséről szóló törvény a külföldi és a belföldi befektetőket egyaránt megfosztotta szerzett jogaiktól és befektetéseik értékétől anélkül, hogy ennek fejében kárpótlást biztosított volna. Az eredeti szerződésekre húszéves átmeneti időszak vonatkozott, ami azt jelenti, hogy 2033. január 1-jén kellett volna lejárniuk, ez az új törvénnyel 4,5 hónapra rövidült, így a befektetői szerződések 2014. május 1-jén megszűntek kárpótlás nélkül.

A bizottság szerint a törvény kihirdetése és hatálybalépése közötti időszak rendkívüli rövidsége egyéb tényezők mellett ahhoz vezetett, hogy a befektetőknek nem volt lehetőségük alkalmazkodni az új jogi környezethez, következésképpen a törvény oly módon fosztotta meg a meglévő befektetőket szerzett jogaiktól és befektetésük értékétől, hogy ennek során nem biztosította az az Európai Unió Alapjogi Chartájában foglalt jogbiztonságot és a tulajdonhoz való jog tiszteletben tartását. A bizottság véleménye szerint ez sérti a tőke szabad mozgása és a szabad letelepedés elvét.