Az államháztartási hiány a költségvetési politika központi kérdésévé emelkedett, nemcsak abból a szempontból, hogy az euró bevezetéséhez szükséges maastrichti kritériumot – a 2004 decemberében aktualizált konvergencia-programban vállalt – 2008. évi határidőre eléri-e Magyarország, hanem abból a szempontból is, hogy a 2006. évi költségvetés készítésének időszakában derült fény arra, hogy az államháztartási hiány kimutatásában – az Eurostat által kifogásolt, az autópályákhoz kapcsolódó államháztartási bevételek és kiadások elszámolását érintő – módszerbeli eltérések vannak.

 

Nagyobb lesz a hiány

 

Az Eurostat 2005. szeptember 26-án közzé tett jelentése alapján véglegessé vált a magyar államháztartás GDP arányában kifejezett 2004. évi 5,4 százalékos hiánya. A 2006. évi költségvetési törvényjavaslat szerint a 2005. évi hiánymutató várható mértéke a magánnyugdíj pénztárakkal együtt 6,1 százalék, míg a 2006. évre prognosztizált arány 4,7 százalék. Ezt a célt a törvényjavaslat általános indoklása szerint a hiány mérséklését középpontba állító fiskális politikával kívánják elérni.

 

Kockázatos 2006

 

Az elszámolás rendszerét érintő módszertani különbségek e mutató 2005. és 2006. évi megvalósulásának kockázatát növelik és hatást gyakorolhatnak az elkövetkezendő évekre is. (Ilyenek pl. a Gripen-szerződésből eredő 2006 – 2007. éveket érintő kiadások, amelyek az ESA egyenleget egyszeri hatásként a GDP 0,5-0,6 százalékával érinthetik.)

Az ÁSZ az államháztartási hiány és a bruttó államadósság GDP-hez viszonyított arányát úgy ítéli meg, hogy a 2006. évi költségvetési törvényjavaslatban foglaltak megvalósulása kockázatot hordoz. E megítélésre az is alapot ad, hogy a kormány által 2004 decemberében aktualizált konvergenciaprogramban foglaltaktól nemcsak a korábbi évek tényadatai, hanem a 2005. évi várható és a 2006. évre prognosztizált adatok is érdemben eltérnek. A központi költségvetés 2006. évi vám- és adóbevételi előirányzatainak megalapozottsága összességében – az elmúlt évekéhez képest – javult, köszönhetően a tervezés jobb minőségének.

 

Rizikótényezők I.

 

Az államháztartás központi szintjének – szeptember 29-ei állapot szerinti – nettó finanszírozási igénye (2004-ben 858,4, 2006-ban 814,7 milliárd forint) a törvényjavaslat elkészültét közvetlenül megelőző – az adósságátvállalásra (NA Rt. 238,1 milliárd forint összegű adóssága) vonatkozó – döntés következtében növekedett. Az ezáltal szükségessé váló többlet forrást az államkötvények, valamint a diszkontkincstárjegyek kibocsátásának növelésével tervezik biztosítani, amely e két instrumentum kamatterheinek és költségeinek 18,8 milliárd forintos növekedésével jár együtt. A törvényjavaslat benyújtását megelőzően a fent említett többlet forrásigény időbeli lefutását tartalmazó finanszírozási terv még nem állt az ellenőrzés rendelkezésére. A meglévő finanszírozási terv a korábbi állapotnak megfelelő forrásbiztosítást tartalmazza. A szeptember 29-én érvényben lévő finanszírozási terv esetében is jelezte már az ÁSZ a kockázatot.

 

Rizikótényezők II.

 

A 2005. évi finanszírozási terv változása a 2006. évi magasabb nettó finanszírozási igény, a kamatpálya és a forint állampapírok iránti külföldi kereslet lényeges csökkenése kockázati tényezőt jelent a 2006. évi finanszírozási terv teljesülésénél. Az előzőekben jelzett kockázatot az adósságátvállalás következtében megnövekedett finanszírozási igény, amelynek részletei nem ismertek, megnövelheti. A 2006. évi költségvetési törvényjavaslat kiemelt céljainak elérése mindenek előtt az államháztartás 2005. évi tervezett hiányának „kézben tartása” – a tervezett bevételi és kiadási előirányzatok ismeretében – különböző mértékű kockázatokat rejt magában. Ezek elsősorban az egyes adóbevételi tervszámokkal és az előirányzat-módosítási kötelezettség nélkül teljesülő kiadási előirányzatok bővülésével, továbbá a társadalombiztosítási alapok egyes kiemelt ellátási formájának feszített tervszámával vannak összefüggésben. A PM, a fejezetek részére meghatározott támogatási keretszám összegét direkt módon határozta meg, annak kiadását megelőzően a fejezetek támogatási igényét nem mérte fel. Ebből következően az Áht. költségvetési tervezésre vonatkozó jogszabályi előírásai sérültek, azok teljes körűen nem valósulhattak meg sem a fejezetek, sem annak intézményei részéről.

 

Reformkísérletek, eredmény nélkül

 

Az államháztartás nagy ellátó rendszereinek reformja az évek óta ismétlődő kormányzati kezdeményezések ellenére nem járt eredménnyel. A reform megvalósításának felgyorsítása azért is indokolt, mivel a költségvetési hiány folyamatos növekedése mellett az ezekre a rendszerekre fordított kiadások aránya – a hon- és rendvédelem kiadásai, valamint a közigazgatás létszámának (2004. évi 274 470 főről 2006-ra 258 304 főre) több, mint 6 százalékos csökkenése ellenére, amint az ábra mutatja – gyakorlatilag változatlan, ami azt jelenti, hogy a rendszer jelenlegi struktúrában való további működtetése egyre többe kerül.

 

Elcsúszott

 

Az államháztartási törvényben a költségvetési tervező munka folyamatára meghatározott határidők a 2006. évi tervezés során nem érvényesültek maradéktalanul - állapítja meg az ÁSZ jelentése. A fejezetek felügyeletét ellátó szervek a tervező munkát mintegy másfél hónapos késéssel kezdték meg - e csúszás mind a tervezés megalapozottságát, mind a számvevőszéki vélemény készítésének feltételrendszerét kedvezőtlenül érintette.

 

Hiányos, nem összehasonlítható

 

A Számvevőszék kifogásolja, hogy bár a törvény szerint a szeptember 30-i határidőre benyújtott törvényjavaslatnak az államháztartás helyzetét bemutató valamennyi összefoglaló táblázatot, mérleget tájékoztatásul tartalmaznia kell, a fő kötet ezen előírásokat rendre csak részlegesen teljesíti. Gyakorlattá vált, hogy bizonyos idősorok, kimutatások csak a 15 nappal később előterjeszthető fejezeti részletező kötetekben, illetve kiegészítésekben jelennek meg. Mivel a költségvetési törvényjavaslat dokumentumának pontos tartalma, szerkezete, összeállításának metodikája nem meghatározott, az általános indokolás és annak mellékletei, a bemutatott adattartalom, az idősorok évről-évre változnak. Az egyes évek adatai nehezen összevethetők, illetve az arányok változásának követése igen nehéz. Az ÁSZ szinte már rezignáltan veszi tudomásul, hogy az előző évhez hasonlóan ez évben is hiányoznak egyes törvényerőre emelendő javaslati összegek a törvényjavaslat normaszövegéből, illetve törvényi mellékletéből (például a köztisztviselők illetményalapja, a közalkalmazottak illetménypótlék számítási alapja, kiegészítő támogatások stb.). A megalapozott döntéshozatalt nem támogatja, hogy a költségvetési törvényjavaslatokban nem jelennek meg a többéves elkötelezettségek hatásai áttekinthetően összefoglalva, illetve a további két évre kitekintő irányszámok.