- Sokan úgy tartják, hogy Gráf József a legerősebb miniszter a kormányban. Mit gondol erről?
 
- Nem tudom a többi kormánytaghoz viszonyítani magam, azt érzem, hogy erős ember vagyok a magam területén. Azért vélekedhetnek így az emberek, főként a szakmában, mert nagyon jó velük a kapcsolatom. Heti négy-öt vidéki fórumon veszek részt, és látják a gazdák, hogy amit ezeken a fórumokon elmondanak és amire én ott azt válaszolom, hogy így vagy úgy lesz, akkor az meg is van csinálva. Ehhez nincsenek hozzászokva az agrárvállalkozók, de gondolom, más területen dolgozók sem, hogy beszélnek a miniszterrel mondjuk hétfőn, az pedig csütörtökön kiad egy rendeletmódosítást, mert valakinek igaza volt vagy mert belátja, hogy valamilyen kérdésben tényleg lépni kéne. Agrárvállalkozó voltam, nálam ez a stílus a természetes, ezt bizonyos szempontból nagyon nehezen szokja meg a minisztériumi apparátus. Itt megvan mindennek az átfutási ideje, én pedig türelmetlen vagyok az ilyen ügyekben és akaratos. Szeretem nagyon gyorsan megoldani a problémákat. A bürokráciának ezért kicsit nehezebb a dolga velem. Talán ez teremtette meg kicsit erős kifejezéssel a mítoszt, azt, hogy "átverem" más minisztériumokon is azt, amit nagyon akarok. Jó kollégáim vannak azonban, megértik, elfogadják, amit kérek. Nagyon nagy összecsapásaim nincsenek is.
 
- Az apparátus meg is tud vezetni egy minisztert...

 
- A Földművelésügyi és Vidékfejlesztési Minisztériumban nagyot változott az apparátus összetétele. Nagyjából felére csökkent a létszám és sok új ember került be, többnyire fiatalok. Jöttek olyan gyakorló szakemberek is, akik szintén agrárvállalkozók voltak, tehát ismerik az ágazatot és olyan a gondolkodásmódjuk, mint az enyém. A régiek közül pedig azok maradtak, akik megértették ezt. Persze nekem is tudomásul kellett azért vennem, hogy nem korlátlan a mozgásterem, tehát bizonyos alapszabályokat, törvényeket be kell tartani. Csak az az előterjesztés kerülhet például a kormány elé, ami előtte államtitkári egyeztetésen átment. Néha azért megszegem ezt, amikor nagyon muszáj, ilyenkor a miniszterelnök úr megjegyzi, hogy nem ez a gyakorlat, de ha annyira sürgős, akkor csak el kell mondani. Volt már, hogy ilyenkor rendkívüli döntés született. Egy kukoricaintervenciós döntés meghozatalakor nekem három nap is hosszú.
 
- Hogyan sikerül érvényesíteni a magyar érdekeket Brüsszelben?
 
- A legnagyobb összeütközés a már említett kukoricaintervenciós ügy, amiben két "csatát" folytatunk. Kifogásoltuk a minőségi kritériumok utólagos változtatásának szándékát – az ennek kapcsán általunk az uniós bíróságon kezdeményezett pert szerintem meg is nyerjük. Nem is annyira szakmai vagy gazdasági szempontból fontos ez, inkább erkölcsileg. Szeretnénk megmutatni, hogy a közösségi agrárpolitika aktív alakítóivá is váltunk az uniós csatlakozással és el kívánjuk érni, hogy nélkülünk ne hozzanak olyan döntéseket, amelyekkel nem értünk egyet.Szolidabb változatban, de kicsit ez a helyzet magával a kukoricaintervencióval is. Ezt Brüsszel eredeti javaslata lényegében azonnal megszüntette volna - miközben a készletek 90 százaléka Magyarországon volt. Én nem az intervenció támogatását kértem az uniós kollégáktól, hanem szolidaritást ahhoz, hogy egyetlen tagországgal se lehessen ilyet csinálni, bejelenteni, hogy holnaptól nincs, ami tegnap még volt. Olyan országok is mellénk álltak így a szavazáskor, amelyek még kukoricát se nagyon láttak közelről, például Svédország, Finnország.

- Az interjú megjelenésének napján kezdődik Luxemburgban az a háromnapos agrárminiszteri értekezlet, ahol előreláthatóan szóba kerül ez az ügy. Mire számít?

-
A kérdés Luxemburgban valószínűleg eldől. Az első évben korlátozott mennyiség - a bizottság javaslata alapján 1,5 millió, a mi kérésünk szerint 2 millió tonna - lenne az intervenciós mennyiség, de nem országokra leosztva, ami nekünk azért fontos, hogy szükség esetén akár az egész mennyiséget felajánlhassuk. A második évben az első évi keret a felére csökkenne, a harmadikban pedig nullára, de maga a kukoricaintervenció - mint a piac kezelésének formája - nem szűnik meg, benne marad a rendszerben. Ez már egy kezelhető javaslat az eredetihez képest, figyelemmel a működő szabadegyházi és győri mellett addigra üzemelő újabb bioetanol-üzemekre is. Ezek 2,5 millió tonna kukoricát dolgoznak majd fel, ami 2 millió tonna exporttal és 4 millió tonna hazai felhasználással számolva már jó kilátásnak tűnik.

- Milyenek az aratási kilátások? Milyen árakra számít?

- Óriási a szórás az országban. Ilyen vegyes képet betakarítás előtt a határ még soha nem mutatott. A Dunántúl egyes részein kiváló termés várható, de más a helyzet például Jász-Nagykun-Szolnok megyében. Azt gondolom, összességében közepes, közepesnél jobb átlagot fogunk elérni búzából, kukoricából, illetve más gabonanövényekből. Nem ismételjük meg a két évvel ezelőtti 17 millió tonnás gabonaterméscsúcsot, az idei termés 12–14 millió tonnányi lehet.Az intervenciós kukoricakészletből 2,7-2,8 millió tonna van még, ha tehát olyan ütemben adnának el továbbra is belőle, mint eddig, akkor ez év végére akár el is fogyhat. Valószínű azonban, hogy csökken az ütem, az új termés megjelenésekor mindig megáll a régi értékesítése. Én úgy becsülöm, év végére 1,5 millió tonnányi kukorica maradhat még az intervenciós készletből. Tonnánként 30 ezer forint feletti árakat várok mind a búza, mind a kukorica esetében. Lehetnek persze olyan hatások, amelyeket még nem tudhatunk. Ilyen Argentína, Franciaország, Ukrajna termelési nagyságrendje például.

- Az élelmiszer-biztonság kapcsán sokan nem értik, hogy mivel korábban bírálta a kereskedőláncokat, most mégis mitől tűnik harmonikusnak a viszony. Mit ígért nekik?
 
Amikor a tárcát átvettem, nagyobb volt az agrárimport növekedése, mint az agrárexporté, most pedig teljesen egyforma, 15-15 százalék. De mivel az agrárkivitel 3,4 milliárd euró, a behozatal pedig 2,5 milliárd, jobban nőtt az exportunk, nőtt az aktívum. Ez is eredménye a kétéves munkának, ahogyan az is, hogy ma átlagosan 65 százalék felett van a magyar élelmiszer aránya a polcokon a korábbi 50 százalék alatti arány helyett, miközben az élelmiszerláncokkal negyedévente egyeztetek. Az elmúlt néhány hétben is tárgyaltam az élelmiszerláncokkal és a húsfeldolgozókkal a lengyel sertéshúsimportról, ez ügyben e héten szerdán lesz egy újabb találkozó a sertéstartókkal, miután Luxemburgból visszaértem. A lengyelek az orosz piacról kiszorultak, s ha közben Moszkvával nem egyeznek meg, év végéig 4 millió eladatlan sertés jelenik meg az európai piacon, körülbelül annyi, mint Magyarország teljes állománya. Ennek beláthatatlan következményei lennének, a lengyel sertést most feléért adják, mint az önköltsége. A feldolgozóknak eddig is mondtam, hogy aki külföldi alapanyagot dolgoz fel, az nagyon kis eséllyel indulhat a műszaki fejlesztési pályázatokon. A kereskedelmi láncoknak pedig azt mondtam: a nagyon jól alakult eddigi kapcsolat alapján nem szeretném, ha az európai piaci helyzetet arra használnák fel, hogy a hazai áruk mennyisége csökkenne a polcokon. Mondták, hogy rendben van.

- Mire számíthatnak a sertéstartók a szerdai egyeztetést követően?

- Arra, hogy miként más ágazatokban - a tej, a baromfi esetében -, itt is helyre fogjuk tenni az árakat. Én arra számítok, hogy a nyári szezon végére a jelenlegi kilogrammonkénti 220 forintról önköltség fölé, 270-275 forint körüli szintre fel tudjuk vinni az árakat. Félreértés ne essék: nem én mondom meg, hogy mennyi legyen a sertés ára, csak annyit mondok, hogy legyen az önköltség felett. És azt is, hogy nem kell extraprofitra törekedni akkor, amikor a vágóhíd tönkre megy. A termékpálya minden résztvevőjét bevonjuk ebbe az akcióba. A termelőknek azt kell megérteniük, hogy ha más önmérsékletet tanúsít, ők azt a helyzetet ne használják ki, amikor kereslet van a sertésre.Arról fogjuk biztosítani a vágóhidakat, hogy amennyi magyar sertést ők meg akarnak vásárolni, azt meg is kapják. Ezt a szövetség vagy több szervezet együtt garantálja a vágóhidak számára. A vágóhidak már hajlanak arra, hogy a vezető sertéstartó uniós országok - például Hollandia, Németország, Dánia - sertés élősúly-átlagárát megadják a magyar termelőknek, ha azok biztosítják számukra a szükséges mennyiséget. A részleteket pedig szervezzék meg egymás között, például hogy a szállítási költség megtakarításán esetleg hogyan osztoznak. A lényeg, hogy mindkét fél jól járjon. Egy ilyen megállapodás nyomán a termelő sem teheti meg, hogy ha valaki 3 forinttal többet kínál neki a sertésért, annak adja el, nem törődve a vágóhíd igényével.

- A kormány a tervezett egységes állami vagyonkezelő szervezetbe bevonja a Nemzeti Földalapban (NFA) lévő állami földvagyont is. Tömör László, az NFA elnöke szerint az új szervezetben meg kell teremteni a kereteket ahhoz, hogy az agrártárca érdekei érvényesülhessenek. Körvonalazódnak már ezek?

- Azzal nekem nincs problémám, hogy egy egységes állami vagyonkezelő jöjjön létre, ami a bevétel-kiadás oldalát kezeli az ügyeknek. Engem ugyanis az érdekel, hogy a birtokpolitikai irányelvek érvényesülnek-e vagy nem. Ha egy olyan adminisztratív szervezet lesz, amely a pénzügyi és egyéb mozgásokat rendezi, akkor semmi probléma nincs. Ehhez fűződően ugyanis komoly elszámolások vannak, például a földért életjáradékot program kapcsán. A nyugdíj-föld fedezet intézése nem szakmai kérdés, illetve kihívás, hanem nagyon leegyszerűsítve inkább szociálpolitikai. Amennyiben ezt a terhet valaki leveszi a vállamról, annak nagyon örülök. De ha a vagyonkezelő szervezet szakmai szervezetként akarja kezelni az ügyeket, tehát például meg akarja mondani azt, hogy milyen birtoknagyság kell Magyarországon vagy milyen rétegeteket kell segíteni ahhoz, hogy eredményes és jó legyen a gazdálkodás, akkor nagy bajok lesznek. Ezt én soha nem fogom eltűrni ugyanis. Ezt megmondtam a pénzügyminiszternek és a miniszterelnök úrnak is.
QP | Quality Placement