A GVH még 2001 őszén kezdett el vizsgálódni, majd novemberben indított eljárást a Diákhitel Központ Rt. (DHK) ellen, annak gyanújával, hogy a diákhitel kizárólag a Postabanknál nyitott bankszámlára történő átutalása sérti a versenytörvényt, mert ezzel a DHK gazdasági erőfölénnyel való visszaélést követ el. A tanács a mostani döntésénél döntő súllyal vette figyelembe a diákhitel jogszabályban foglalt célját és természetét, valamint a DHK státusának és tevékenységének jogi szabályozottságát. A tanács szerint a vizsgált diákhitel valójában egy szociális termék és nem piaci termék. Az állami szerepvállalás alapján kialakított és működtetett állami diákhitel konstrukciója olyan, hogy annak piaci alapon nincs versenytársa, az állami diákhitel adott feltételekkel történő nyújtása ugyanis piaci tevékenységként nem valósulhat meg. A versenyjogi kérdés valójában a diákhitel folyósításához való hozzáférés tehát, hasonlóan ahhoz, mint amikor egy termék előállítójával szemben mások versenyjogi alapon próbálják kikényszeríteni azt, hogy a terméke terjesztését (kereskedelmét) a gyártó tegye lehetővé a jelentkezőknek. Az állami diákhitel szociális céljára, a tevékenység természetére és az állami konstrukció rendszerére tekintettel, a Versenytanács úgy ítélte meg, hogy a DHK az állami diákhitelezés működtetésében nem végez piaci magatartásként minősíthető tevékenységet, ezért nem szankcionálható a versenytörvénynek a gazdasági erőfölénnyel való visszaélést tiltó szabálya alapján. A diákhitel szociális termék, így a folyósításban közreműködő igénybevétele felőli döntést nem lehet önmagában piaci magatartásnak minősíteni, mert ez is integráns része az állami intézményekkel megvalósított, nem piaci alapú diákhitelezési rendszernek. A GVH szerint az egyenlő esélyek teremtése tipikusan és szükségszerűen az állam feladata, ezért a kormány dolga, hogy közhatalmi cselekvésében ezt a funkciót miként teljesítik.