Egy új, budai kávéházban beszéltünk meg találkozót, ismeretlenül. Szinte egyszerre érünk oda, ám azon túl, hogy gyorsan kiderül: hiába ő ajánlotta, a Rusty Coffee-ban egyikünk sem mozog otthonosan, először nem tűnik fel semmi különös. Mindketten a város más-más részén élünk, ő egy barátnőjénél járt, én meg az ő történetét meghallgatni... Aztán ahogy oldódik a helyzet, hadaráshoz szokottként meglep, milyen alaposan megfogalmazott, artikulált és rövid mondatokban beszél. Például arról, milyen jó, hogy végre már hallani lehet a madarakat, majd pedig, hogy üljünk már át inkább egy csendesebb sarokba, mert a három asztallal odébb ülőknél a csésze és kávéskanál koccantások elvonják a figyelmét.

Zsuzsa nem emlékszik rá, hogy milyen volt először hallani. Tízhónapos korában, amikor ugyanazzal a tüdőgyulladásos szövődménnyel járó betegséggel küzdött, amiben a szülei a bátyját elvesztették, a kapott antibiotikum (sztreptomicin) mellékhatásaként gyakorlatilag megsüketült. Ezt ráadásul csak másfél éves korában vették észre a szülei, amikor egy véletlenül leejtett csörömpölde semmilyen riadalmat vagy reakciót nem váltott ki a kis Zsuzsikából.

Kapcsolódó

Mivel nem teljes, de nagyfokú hallásvesztése volt, a legtöbbet az élettől – legalábbis sokáig úgy tűnt: - a Török Béla Általános iskolától, a szájról olvasás tudományának bölcsőjéből kapta. Ami a máig meghatározó barátságokon, osztály-, és iskolatársakon túl előbb a szűcs mesterséghez, majd az esti gimnáziumhoz is hozzásegítette. Időközben, elég hamar megismerkedett az első hallókészülékével is: ma már hihetetlen, de azt a gépet még a nyakába kellett akasztania. Majd jöttek a következők, azok, amiket már a fülhöz kellett tenni, s az évtizedek alatt Zsuzsa az egész magyarországi hallókészülékes evolúciót, tételről-tételre megélte.

Az analóg készülékeket digitálisak követték, amivel viszont még így sok fehér, vagy éppen vakfolt is járt: a rádió és a tévé hangja az összegerjedések miatt teljesen kimaradt az életéből, és amikor az ezredfordulót követően a mobiltelefon is hétköznapi használati tárgyunkká vált, sokáig abból is csak annyi jutott Zsuzsának, hogy sms-eket írhasson. Hallani, hallgatni, vagyis: rendeltetésszerűen használni ugyanis – a hallókészülék-összezavarás miatt – egész egyszerűen nem volt lehetősége.

- A családomban nincs hallássérült; a párom, a két fiam is tökéletesen jól hall – mondja. Meg egyből azt is, hogy mióta nyolc éve, amikor megkapta a második implantátumát, már ő is így él, és azóta sem volt olyan helyzet egyse’, hogy őt ez zavarná.

Műtét: akár 5 óra

Magyarországon mintegy 2000 ember él halláshelyreállító implantátummal - eggyel vagy kettővel. Jellemzően azoknak építenek be ilyen készüléket, akiknek a hallókészülék már nem tud segíteni a beszédértésben. Évente 150-160 ilyen beültetés történik, ma már jellemzően a fül mögött ejtett, egy vágásból származó, alig látható heg marad csak utána. Az ún. cochleáris implantátum beültetése műtéti úton történik, erre a négy orvosi egyetemes város szakosodott - Pécs, Debrecen és Szeged mellett Budapesten végeznek ilyen beavatkozásokat. Mivel több mint három évtizedes, igaz: ma is folyamatosan fejlődő technikai, módszertani megoldásokra épül a műtéti eljárás, az orvosi beavatkozást akár rutinműtétnek is mondhatnánk.

Az átlagos műtéti időtartam – vágástól zárásig – 45 perc, de előfordul, hogy egy-egy ilyen beavatkozás eltart akár 5 óráig is. A klinikák között a műtéti módszer és időtartam jelenti a különbséget, és jellemzően 2 órán belül végeznek az orvosok egy-egy ilyen műtéttel. Szegeden viszont azon dolgoznak, hogy maga a „nettó beültetés” beszorítható legyen 35-40 percbe is.

– Alapvetően a műtétet végző munkacsoportok tapasztalatától és a műtéti technikától függően különbözik egy-egy műtét időtartama – állítja Rovó László, a szegedi műtéteket végző csapat vezetője, a szakterület nemzetközi hírű specialistája. Mégis úgy véli, hogy nem az időtartam vagy az újabb rekordok felállítása a leglényegesebb paraméter, hanem az, hogy Szegeden több nemzetközi céggel (mint amilyen például a Cochlear és a Med-El) nem csak orvos és eszközbeszállító közötti viszonyban vannak, hanem az implantológiai kutatásokban és a termékfejlesztésekben is együtt dolgoznak.

Hogy működik?

A belső fülről cochleáris implantátumoknak nevezett eszköz működése elméletben egyszerű: egy olyan elektródasort visznek fel sebészeti technikával a belső fül csigájába, amely gyakorlatilag direktben képes ingerelni a fülben lévő idegdúcok sejtjeit attól függetlenül, hogy a belsőfül rendszerében korábban olyan zavar alakult ki, mely nem teszi lehetővé az önálló hallást. Az elektródák az ingerlést egy bonyolult kódolási rendszer segítségével, egy belső, beépített egységgel végzi el, amihez a szükséges jelsorozatot egy másik, külső készülék állítja elő. Ez utóbbi egy antennával, mágneses rögzítéssel, a bőrön keresztüli tapadással illesztődik a belső egységhez. A rendszer sajátosságából következik, hogy akinek ilyen implantátumot ültetnek a fejébe, annak újra kell tanulnia a hallást. Ehhez a gyártók a készüléken túl jellemzően egy-egy, kisebb-nagyobb technikai stábot is biztosítanak, az ő feladatuk, hogy minden egyes készülék beállításait a viselőjéhez és használójához, annak jobb, illetve bal füléhez optimalizálják.

A világban az ausztrál Cochlear a legismertebb implantátum márka, mely az éves piaci tortából mintegy 60 százalékot mond magáénak. Mellette az ugyancsak régi gyártónak számító osztrák Med-el 25 százalék körüli piaci részig jutott, a dán Oticon (mely a francia alapítású cochelaris implantátum részleget pár éve vette meg) és az amerikai AB (Advanced Bionics) pedig a maradék 15 százalékon osztozik.

A magyar egészségügyben az eddigi összes beültetett implantátum arányában Cochlear és a Medel nagyájból fej fej melletti állással lefedi a piac mintegy 98 százalékát, az AB és az Oticon pedig a többit A Cochleart hosszú ideig a világ egyik legnagyobb hallókészülék kereskedőjének leányvállalata, az Amplifon Kft. forgalmazta (most egy onnan kivált csapat Hear&Go Kft néven), a Med-el a Victofon hallókészülék gyártó és forgalmazó cég; az AB-t a komplex, tanácsadástól a hallókészülékeken át hallásvizsgáló kabinokig profilozott Audiorex; az Otricont pedig az audiológiai és orvostechnikai területen is ismert Mediszintech Kft. forgalmazza.

 [Megjegyzés: a riport megjelenését követően Váradi József, az  Audiorex ügyvezetője azzal jelentkezett, hogy az ő adataik szerint az Advanced Bionics mind a nemzetközi, mind a magyar piacon jobban szerepel a cikkben megjelenteknél. Szerinte az AB a nemzetközi piacon több szegmensben beérte a Med-elt, a magyar piacon pedig 5 százalékot meghaladó lehet a piaci méretük. Mindez a cikkben leírtakat nem befolyásolja.]

Mivel a cochleáris implantátum a civil, hétköznapi kereskedelembe nem, csakis az orvosi szegmensbe adható el, a verseny e négy cég között abból áll, hogy e cégek képviselői próbálják meg az implantátumaikat a műtőkbe mind nagyobb arányban bejuttatni.

Kínálat van inkább mint verseny

Mint majdnem minden más, drága orvostechnikai eszközt a magyar egészségügyi ellátásban, ezeket az implantátumokat is a Nemzeti Egészségbiztosítási Alapkezelő (NEAK) szerzi be a műtők számára. A szükséges mennyiséget a NEAK tendereztetéssel biztosítja úgy, hogy a döntést hozó a bizottságnak tagjai a négy klinika delegáltjai is. Mint minden nagyértékű beszerzésnél, itt is zajlik némi útkeresés, igaz, ebből nagy botrány még sosem volt.

A korábban az OEP, ma a NEAK által finanszírozott beavatkozás pályáztatása nem túl bonyolult, mivel tudható, hogy árban van némi különbség a szereplők között, így az is eleve rendező elv tud lenni, hogy aktuálisan éppen mennyi pénz jut e területre. Mivel azonban egy-egy ilyen műtét - illetve a köré épített szolgáltatáscsomag - 5-8 millió forintba kerül, a négy szereplő között kialakul olykor némi feszültség akkor is, ha erről a külvilág felé diplomatikusan hallgatnak.

Az ajánattételekre a Cochlear és a Med-el arra hivatkozva érkezik általában drágább ajánlattal, hogy régebb óta invesztálnak kifejezetten e szegmensbe és hogy mivel náluk ez a core business, erre fókuszálnak a termékfejlesztéstől az elégedettségkutatásig, ez magasabb árakat, eredményez. Az AB és az Oticon pedig - melyek csak később, de azért már jó néhány éve érkeztek meg az addig duális magyar piacra - a klasszikus árletörő taktikát használva próbálnak meg piaci részesedést növelni. Az, hogy a páciensnek melyik gyártó készülékét ültetik a fejébe, innentől fogva több tényezőtől is függ, de egyáltalán nem véletlenszerű. Ideális helyzetet teremthetne, ha nem a NEAK-on vagy a bizottság aktuális tenderdöntésén múlna, hogy a paciensnek a műtét előtt milyen implantátumok közül választhatnak.

A műtétet végző orvosok javaslata sokszor meghatározó fontosságú ezügyben, de ha az érintettek a specialisták és a disztribútor véleményét is kikérhetnék, vélhetően árnyaltabb, ugyanakkor megalapozottabb döntést lehetne hozni. Például azáltal, hogy az implantátumhoz kapcsolódó szolgáltatási háttérről is több információt kaphatnának az érintettek. Rovó László viszont azt tartja a legkomolyabb fegyverténynek, hogy a forgalmazók és a NEAK közti tárgyalások során sikerült alaptézissé tenni, hogy a páciensek mindig a legmodernebb eszközöket kapják meg - „soha ne a kifutó szériákat” - magyarázta a professzor.

Aki az implantátumot megkapja, annak a modell és a beültetés helyének kiválasztása lényegében olyan, mintha a megfelelő autószalont és az ideális modellt keresné. A négy gyártó forgalmazók által elérhetővé tett mindegyik terméke korszerű – már abban az értelemben, hogy a hallást, mint élményt mindegyikük képes megadni a műtétet követően. Ám a klinikák utóbbi évekre is jellemző, bevett gyakorlata szerint a négy implantátum közül nem mindegyikkel egyformán foglalkoznak. Jellemzően Debrecenen ültetik be a legtöbb Oticont, Szegeden - ahol tavaly is a legtöbb, mintegy 60 beültetést végeztek el - a Cochleart, és mellette a Med-elt preferálják. Budapesten vegyesen ültetnek be a kínálatból, de jellemzően valamivel több Cochleart és Med-elt, Pécsett viszont mindegyik márkát és gyártót ugyanúgy használják.

Az autóvásárláshoz képest az alapvető különbséget az jelenti, hogy itt a döntés végleges. A négyfajta készülék ugyanis más-más algoritmusokat használ az információ kódolásához és az átadás során, és a paciensnek ezt kell megtanulnia hallásként értelmezni. Ennél fogva egyáltalán nem mindegy, hogy mit ültetnek be élethosszig - de legalább 25-30 évre – az illető hallóidegei közelébe. És ebben a döntésben drámai fordulatot hozhat, ha – mint az legutóbb tavaly ősszel megtörtént – egy gyártónak egy, a már piacon lévő termékét vissza kell vonnia.

Cochlears Nucleus – Australia

Anyukámnak régen azt mondták, hogy lebénult a hallóidegem. Pedig a halló idegpálya sérült meg, ami azt jelenti, hogy a hang eljut az agyamig, nem vagyok süket. De a fülcsigámban lévő sejtek és csontocskák elhaltak, így komoly rásegítés nélkül nem tudom felvenni hangot és azt befelé továbbítani – magyarázta Zsuzsa. Amikor először találkozott a fülbe ültethető implantátum lehetőségével, a ’80-as évek végén, akkor annak beültetését csak a valóban semmit nem halló süketeknek engedélyezték, így az 1994-ben a nagyfokú halláskárosodottságával leszázalékolt nő egészen 2012-ig abban a tudatban élte az életét - és járt minden második hónapban finomhangoltatni a sosem elég jó digitális hallókészülékét -, hogy neki nem lehet beépített hallásrásegítője.

Aztán amikor tíz éve, áprilisában egy fiatal, ismeretlen orvos vizsgálta meg a Szigony utcai rendelőben, az adatkiértékelés során a doktor rákérdezett az implantátumra. - Feltűnt neki, hogy anélkül is fülelek a szomszéd szoba felé, hogy a papírjaim szerint bármit is hallhatnék. Azt nem, hogy mit, de az hallottam, hol beszélgettek, így rákérdezett, hogy tényleg hallom-e hogy ott van valami – emlékszik vissza Zsuzsa. Ettől a találkozástól és vizsgálattól aztán minden felgyorsult: egy másik orvosnál a számítógépes hallásmélységet feltérképező ún. Bera vizsgálatnak köszönhetően kiderült, hogy a szervezete, a hallásmaradványainak köszönhetően alkalmas a beültetésre, az implantátum működéséről, a műtétről, és az életében várhatóan bekövetkező változásokról is felkészítőt kapott, és persze megvolt az ügyben a családi kupaktanács is.

Cochlears Nucleus – Australia. Ez a készülékmodell került a több mint kétórás, altatással járó műtéttel a jobb füle mögé - a múmiakötés alá. Néhány napnyi kórházi megfigyelés, majd másfél hónapnyi, olykor keserves, fülzúgással járó lábadozást és sebgyógyulást követően pedig megkapta a külső egységet is. Ma is fel tudja idézni magában, amikor először hallotta meg a madáréneket és az asztalon doboló ujjak hangját. De az is máig felidézhetően, élénken megmaradt az emlékezetében, hogy milyen megrökönyödést váltott ki a fiaiból, amikor - nem sokkal a hallása gépi újrakondícionálását követően - a ház egyik végéből rászólt a másikban civakodó fiaira: ne beszéljenek csúnyán.

De a műtét nagy hatással volt a családi mindennapokra is. - Megértem, amit a tévében, rádióban mondanak, és amikor 2014-ben a másik beültetés után azokat a zenéket is tényleg meg tudtam hallani, amiket régen, amikor a szakmunkásképzőbe jártam, szerettem, pedig a szöveget nem értettem, mert nekem csak a ritmusokat lehetett éreznem, és az alapján ismertem - mondta belelkesedve Zsuzsa. Az implantátummal rákeresett a régi számokra, „isteni volt, de másként is hallottam” - magyarázta. A párja addig kerülgetett és haszontalannak tartott bakelitlemezeinek is nekiállt, és miközben egytől-egyig meghallgatta mindet, megnyílt előtte egy egészen új világ. Azzal együtt is így érez, hogy azt meg kellett szoknia, hogy az implantátumok inkább magasabb hangokat produkálnak a digitális hallókészülékek inkább mélyebb hangjai után. Nem ajándék volt ez, sokkal inkább egy nagy munka, de a tanulásnak naponta megvolt a jutalma. A nagy felismerés, hogy hallania igazából akarni kell, sok falat képes volt ledönteni. - Próbálok szájolvasás nélkül beszélgetni, és telefonálni például már jól megy – magyarázza.

Visszahívás, szivárgás

2021 október közepén az Oticon gyártója közleményben tudatta, hogy a minőségbiztosítási rendszerük „beriasztott”. A vizsgálatok megállapították, hogy a Neuro Zti implantátumokkal gond lehet, mert azok elektronikus alkatrészei nedvességgel érintkezhetnek, ami akár teljesítményproblémákat és leállást, kikapcsolást is okozhat. A cég szerint a probléma ugyan akár mintegy 4000 Neuro Zti implantátumot is érinthet, de közülük összesen 28-at ültettek be. Azonnal visszavonták a terméket, és bár a közlemény szerint e lépés következményei akár 70-100 millió dán koronányi plusz költséget is eredményezhetnek a cégnél (ami a mai árfolyamon 3,5-5 milliárd forintot jelent). De hozzátették, hogy a felhasználókat érintő biztonsági aggályok nincsenek, és a legtöbb érintett valószínűleg nem tapasztal majd semmilyen problémát.

A visszahívások gyakorlatilag elkerülhetetlenek már csak azért is, mert a fejlesztés is gyorsan zajlik, a felhasznált új anyagok, ötvözetek és a technológia is speciális. Meg az is benne van a képben-  magyarázza az egyik beszállító képviselője, hogy míg az 1969-es Holdra szállás idején Armstrong visszatérési esélyeit - utólag - 33 százalék körülire saccolták, egy mai Hold-misszió esetében az elvárás az, hogy a kockázati érték jóval 1 százalék alatt legyen tartható. Olyan tesztelésen, olyan tisztaságú gyártáson és anyaghasználaton megy végig ma már mindez, hogy amikor mégis problémát jelentenek a gyártók abból azonnali visszavonás lesz - mondja a szakember, azt is elárulva, hogy természetesen ez is benne van az árban.

Ám ez nem azt jelenti, hogy mostantól minden második ilyen készülék el fog romlani. Az implantátumok belső egységére 10 év garancia van, a külső egységeket 6 évente újabbra cserélik. De bárhogy is van, azt kell tudni garantálni, hogy a beépített egység 30 évig a fejbe ültetetten is kifogástalanul működni fog.

És mégis, ezzel együtt is vannak visszahívások.

Az AB-vel korábban előfordult, hogy azért kellett visszahívni egy szériát a piacról, mert az implantátumból olyan anyag válhatott ki, ami agyhártyagyulladást idézhetett elő. Az elmúlt 10 évben a Med-elnek, de a Cochlearnek is volt visszahívása, igaz, utóbbi azt nyom nélkül megúszta Magyarországon, mivel az ominózus modellt itt még nem forgalmazták, így mással ki lehetett helyettesíteni. A friss probléma az Oticon visszahívással kapcsolatban éppen az, hogy a gyártó olyan hibát fedezett fel, ami elég jelentős volt ahhoz, hogy a modellt kivonja a piacról, de a nem tud a helyébe helyettesítő terméket tenni. Ez azt eredményezi, hogy akinek ilyen került a fejébe, az nem tudja mire cserélni az implantátumot, mivel más gyártók terméke más „nyelven” kommunikál. Ha bent marad az egység, azzal pedig az a plusz stressz jár a használója számára, hogy mindig ott a kockázat: vajon nem az ő implantátuma lesz-e a következő meghibásodó?

Belső zene

-Sosem volt, hogy eszembe jutott volna: mi lenne, ha nem lenne a fejemben. Ha mégis lenne valami, kicseréltetném – magyarázza Zsuzsa, aki azt is megemlíti: jó, hogy ahhoz képest, amikor csak szájról olvasva tudott kommunikálni, ma már a beszélgetésekben sem tud elfáradni. Emiatt több barátja is van, és sokkal többet jár társaságba is. Azt az egyet sajnálja csak, hogy nem derült ki hamarabb, hogy neki mégis lehet hallás-implantátuma.

Amikor szóba kerül, hogy egyetért-e az orvosokkal, akik szerint adott esetben akár az egy éves csecsemőket is alá kell vetni egy ilyen korrekciós műtéteknek, határozottan bólint. - Ha hamarabb megtanulnak beszélni, akkor szépen fejlődnek. Nekem viszont, aki talán túl későn kaptam meg ezt a lehetőséget, mindig oda kell figyelni, hogy mit-hogy mondok. Nem jön magától, néha most is elrontok mondatokat, főleg a ragozást. Az idegen szavakat pedig már nagyon nehezen tanulom meg – teszi hozzá.

Szerinte ezért is jó, ha a halláskorrekció minél hamarabb megtörténik. - Nem mindegy, hogy annak, akinek ilyen problémák miatt így is – úgy is a többiek után kell erednie, mennyi hátrányt kell ledolgoznia – mondja Zsuzsa, aki legújabban azt felfedezését élvezi ki leginkább, hogy a mobil appon keresztül a telefonja és a beültetett implantátuma direktben, külső egység nélkül is összekacsolható. Így hallgat most zenét, befelé.