Még mindig érkeznek a bíróságokhoz több mint másfél évtizede felvett lakáshitelekkel kapcsolatos keresetek. A mostani jogesetben a nem fizető ügyfél az ellene indult végrehajtást akarta felfüggesztetni olyan érvvel, amelyet az első fokú bíróság elfogadott, de sem a másodfokú bíróság, sem pedig a Kúria nem respektált.

Az ügyfél még 2001-ben vett fel 8,5 millió forint jelzáloghitelt egy banktól, lakásvásárlásra. A kölcsönszerződésben - amelyet közjegyző előtt kötöttek - nem szerepelt sem a teljes hiteldíj mutató (thm), sem pedig a közjegyző díja. A kamatmódosítás feltételeit tartalmazó általános szerződési feltételeket pedig nem írta alá az ügyfél.

Kérte a végrehajtás felfüggesztését

Az első fokú bíróságtól ezekre hivatkozva kérte a végrehajtás felfüggesztését az adós. Ehhez a bíróságnak azt kellett mérlegelnie, hogy fogyasztási- vagy pedig lakossági hitelt vett fel a banktól az ügyfél.

A bíróság fogyasztási szerződésnek minősítette a hitelszerződést. Ennek az akkori szabályok szerint tartalmaznia kellett a thm-et és a közjegyzői díjat is, viszont az általános szerződési feltételek aláírás nélkül is részévé váltak a szerződésnek.

Első fokon tehát nagyrészt nyert az ügyfél, de a másodfokú bíróság éppen ellenkezőleg ítélte meg az ügyet, és ezt hagyta jóvá a felülvizsgálatot végző Kúria is.

Miért?

Az alapkérdés az volt, hogy fogyasztási, vagy pedig lakossági szerződésnek minősül-e a szóban forgó szerződésbe foglalt kölcsön. A thm kimaradása a szerződésből ugyanis a fogyasztási kölcsönszerződést teszi - legalábbis részlegesen - érvénytelenné, míg a lakossági szerződésnél ez nem követelmény.

A Kúria indoklása szerint az akkori szabály a mindennapi élet körében felhasznált hiteleket tartotta csak fogyasztási kölcsönnek, a lakáshitel viszont lakossági hitelnek minősült, így a végrehajtás ellen felhozott érvek nem állták ki a jog próbáját. A felülvizsgálat dátuma: idén január.