Pénz a kártyában

Egyetemistaként újságot árult a Balaton partján Varga Zoltán. A Centrál-csoport fejének - és a Wizz Air résztulajdonosának - egyik barátja addig ismeretlen kártyacsomagot mutatott neki.

A lapok hátlapjára ismert közéleti személyeket nyomtattak. Ebben lehet üzlet - gondolták, de persze pénzük nem volt a nyomtatásra.


Az ötlettel megkeresték a Postabank akkori első emberét, Princz Gábort, aki első pillantásra fantáziát látott a kártyákban és meg is rendelt tízezer csomagot.

Az árat tekintve sem volt szűkmarkú, az akkor - főleg egy egyetemistának - csillagászati összegnek számító ötmillió forintot habozás nélkül "megszavazta" a fiataloknak. Akik azonnal akcióba léptek: megrajzoltatták és kinyomatták a kártyákat, a tízezer paklit pedig leszállították Princzéknek.

A Balaton partján üdülő németek közül sokan megvették a különleges - német celebeket ábrázoló - kártyát. Az üzlet fényesen bevált - megvolt az első millió...


Ugrálni jó


Szintén a Balatonhoz kötődik egy másik millió története. Illés Tamás, a West Bridge szállítmányozási cég tulajdonosa egy szegény Tolna megyei faluban született, de az autók szerelmese volt kisgyermekkora óta.

Első munkahelye 1989-ben az akkor még párját ritkító lágymányosi FIAT-szerviz volt. Itt azonban mindössze néhány órát töltött - mert amikor a műszak végén neki kellett kisöpörni a szerviz épületét, azonnal kérte a munkakönyvét.

A rövid autós bemutatkozás után a "légvárüzletbe" vágott. Társával a fűzfői strandon üzemeltetett - a gyerekek nagy örömére - egy felfújható várat a nyolcvanas években. A srácoknál csak ő örült jobban, hiszen havonta több százezer forintot keresett, amiből beindította autókereskedését.

Előbb karambolos kocsikat újított fel, majd vadonatúj Mercedeseket szállított egyedi megrendelésre. Volt olyan év, hogy százötven kocsit hozott - szinte csak S-Class modelleket. Így nem csoda, hogy 22 évesen már hivatalos Mercedes-díler titulust kapott.


Müszerek egymillióból


A hazai orvosi műszeripar egyik legjelentősebb cége a 77 Elektronika. Zettwitz Sándor ötletéből talán nem lett volna semmi, ha nincs Demján Sándor. A kezdő vállalkozás ugyanis forrás híján nem tudott beindulni.

Demján, akkor még a Skála áruházak élén, ismert volt vállalkozásbarát hozzáállásáról, ezért gondolta Zettwitz, hogy talán tőle kaphatnak némi tőkét az induláshoz. Ahogy Nyúl Sándor, az akkori - és mostani - Demján-csapat oszlopos tagja emlékszik, néhány perc elég volt ahhoz, hogy meglássák az ötletben a fantáziát és ki is segítették némi pénzzel az induló vállalkozást. Belőle lett aztán az évek során magyar multi"


A bankár születése


Egy kis faluból indult Kovács Gábor karrierje, hogy aztán Moszkva és London után Budapesten teljesedjen ki. A szegény családból származó fi ú közgazdaságtant hallgatott a híres moszkvai egyetemen, és arról álmodott, hogy egyszer majd eljut a pénzügyek fővárosába, a londoni Citybe is.

Az egyetem után a Magyar Nemzeti Bank híres "elitképzőjébe", azaz Fekete János szárnyai alá került. A közel közelmúltban elhunyt legendás bankárt - az MNB egykori alelnökét - jó néhány vezető pénzügyér és üzletember tartja szellemi atyjának.


Nem véletlenül, hiszen a szakmát és az üzleti etikát is tőle tanulták, s viszik ma is tovább. Így történt ez Kovács Gáborral is, akit egy külföldi ösztöndíjra jelölt Fekete. A londoni tanulmányútból hosszabb ott-tartózkodás lett - Kovács néhány évig a Cityben dolgozott. Hazatérve ottani keresetéből - vagyis londoni fizetéséből - indította el vállalkozásait. Cégének nevében azonban azóta is őrzi az indulás szellemiségét. A bankár név ugyanis az MNB évtizedekkel ezelőtt használt átutalási kódja volt...


A fötérről a plázákba


Matyi Dezső nem szégyelli, honnan indult. A ma könyvesboltokat és könyvkiadókat is működtető üzletember negyedszázaddal ezelőtt a pécsi utcákon, mondhatni ponyván árult könyveket. Napközben a pécsi tanács hivatalnokaként dolgozott, délután pedig könyvet árult. Olyat, amit mások nem.


A nagy sztár Cronin volt, akinek könyveit Pécsett nem terjesztették. Matyi felismerte a hiányt és Pestről húszasával vitte Pécsre a múlt századi író utánnyomott köteteit. Olyannyira sikeresen, hogy vonattal nem győzött megfordulni a főváros és Pécs között.

Amit délután hozott, másnap estére eladta - és ez így ment heteken, hónapokon át. Aztán a hivatali főnöke elunta az ingázást és válaszút elé állította a fiatalembert. Matyi Dezső a könyvkereskedelmet választotta, és 1991-ben megnyitotta első üzletét. A boltot akkor született kislányáról Alexandrának nevezte el. Ma már az országban több tucat plázában - és a budapesti egykori Párisi Nagy Áruházban - látható a névadó kislány neve.


A számítógépben van a jövő


Széles Gábor már a rendszerváltás idején gazdagnak számított, 1991-ben ugyanis közel kilencvenmillió dollárt ért az általa alapított Műszertechnika Rt., ami logikusan következik abból, hogy Robert Maxwell, a brit médiamogul fantáziát látott a befektetésben, és a cég 11,5 százalékáért tízmillió dollárt adott. Az első milliók viszont már a nyolcvanas évek elején "születtek". Akikben volt tehetség és ambíció, azok a főfoglalkozás mellett kipróbálhatták magukat.


Ezt tette Széles is, amikor Kőszegváry Andrással 1981 végén a Geofizikai Kutatóintézet piacgazdaságra nyitott légkörében megalakította a Műszertechnika Pjt.-t, s ott másodállásban kezdtek vállalkozni. Kezdetben egy, az Opera mögött bérelt lakásban távközlési műszerek fejlesztésével foglalkoztak, de hamarosan rájöttek, hogy az asztali számítógépeké a jövő, s ebben van az üzlet.

Az asztali számítógépek térhódítását, azaz a generációváltást a mikroprocesszorok elterjedése tette lehetővé, Szélesék is kifejlesztették a maguk 8 bájtos készülékét, így 1982-ben elvágták az állami vállalathoz kötődő főállás köldökzsinórját, és kezdetét vette a Műszertechnika sikersztorija. A nyolcvanas évek közepén már 120-nál többen voltak az időközben gmk-vá alakult Műszertechnikánál, forgalmuk pedig megközelítette a háromszázmillió forintot, s ekkor már IBM pc-ket adtak el közepes hazai vállalatoknak. Akkoriban még az alapító gépelte az árajánlatokat, intézte a marketinget.

A Műszertechnika azért lett és maradt sikeres, mert mindig visszaforgatták a teljes nyereséget. Széles Gábor például 1987- ben még Zsigulival járt, pedig akkor már legalább 200 milliót ért a cége. A konkurensek akkoriban nem így gondolkodtak, s a kemény vonalas pártapparátus visszatérésétől félve azt vallották, hogy csak az a miénk, amit kiveszünk a cégből.


Az algíri emberünk


Ha az ember jó időben jó helyen van, akkor jó esélye van a kedvező lehetőségek megragadására, így például a vagyonszerzésre. Talán így fogalmazható meg Nagy Elek első millióinak háttere. Az első milliót még állami alkalmazottként, a Középülettervező Vállalat (Közti) mérnökeként szerezte, megragadva a nyolcvanas évek közepén kínálkozó egyik gazdagodási lehetőséget.

A Közti ugyanis jó néhány külföldi nagyberuházás tervezési, műszaki ellenőri munkáit menedzselte, s így a Tesco Külkereskedelmi Vállalaton keresztül exportálta a magyar műszaki tudást. Nagy Eleket Nigériába, majd Algériába küldték, mivel azon építészek közé tartozott, akik angolul és franciául is beszéltek. A németnyelv-tudást pedig még Erdélyből, a szász környezetből hozta magával.


De nemcsak szakmai tapasztalatokat szerzett 1983-1986 között Algírban, amikor a Közti javaslatára egy katonai sportcentrum építésének egyik műszaki ellenőri feladatát bízták rá, hanem ennél többet is - valódi piaci szemlélettel fertőződött meg. A 300 millió dolláros beruházásnál megtanulta, hogyan kell munkát szerezni, illetve hogyan kell lobbizni annak érdekében, hogy megrendelésekhez lehessen jutni.az első millió(k) konkrét megszerzése a tartós külföldi kiküldetésben részt vevők számára adott volt: olyan műszaki cikkeket kellett behozni, amelyeket elvámolva itthon jobb áron lehetett eladni, mint ha a dollárban megkeresett pénzt egyszerűen átváltják. Ez a vagyonszerzési mechanizmus "működött" Nagy Elek esetében is.


Trabantos milliomos


Tamás István, az IBS rektora valamikor 1984-1985-ben az Országos Anyag- és Árhivatalban ismerte fel, hogy a szocializmusban a tervmutatók teljesítése és a közgazdasági szabályozók megértése olykor fontosabb, mint a valódi értékteremtés, de legalábbis azzal egyenértékű.

Az árhivatalból a Fővárosi Mélyépítő és Tervező Vállalat, a Főmterv gazdasági igazgatóhelyettesének átigazolva 1985-ben fél évig a jogszabályokat bújta, hogy a vállalat gazdálkodásából kihozza az optimumot. Már a középiskolában matematikai versenyt nyert, s ez a tudás segítette Tamás Istvánt abban, hogy a Főmterv hozzáadottérték-mutatóját javítsa. Mivel ennek a mutatónak a számlálójában a költségeket kellett összeadni, rávették a dolgozókat, hogy a korábban írószerként elszámolt - és gyakran hazacsempészett - tételeket átalánybérként számolják el, amivel aztán mindenki szabadon gazdálkodhatott. Így a számláló összege megnőtt, és a mutató is jelentősen javult.

Ráadásul valódi költségcsökkentést értek el, hiszen jóval kevesebbet kellett írószerre, papírra stb. költeni. Ez az elhanyagolhatónak tűnő gazdasági manőver jelentős hatékonyságjavulást, ráadásul tízmilliókat hozott a Főmtervnek és az ötlet kiagyalójának is.
Jutalomként a havi 14 ezer forintos fizetése mellé így kétmilliós prémiumot kapott, amelyből aztán lakást vett. Nem sokkal később megalakította a K+T Kft.-t, majd a Dunaholding Rt.-t., amelyet éveken át vezetett. Ekkor már nem volt szegény ember, mégis Trabant Combival ment Debrecenbe a cégbíróságra, hogy bejegyeztesse a részvénytársaságot...

QP | Quality Placement