- Régóta hallani olyan véleményeket, amelyek szerint indokolatlanul gyors ütemet diktálnak a reform végrehajtására. Az aggódók gyakran hivatkoznak az Európai Unió tagállamaira, ahol az ágazat átalakítása több évtizede megkezdődött és mind a mai napig tart. Ön szerint nem sietik el a reformot?
 
- A reform valóban gyors ütemben zajlik, de ennek az a fő oka, hogy az elmúlt 16 évben csak beszéltünk arról, hogy valamit tenni kell. Tanulmányok, hatásvizsgálatok készültek, megoldási javaslatok születtek, amelyekből semmi sem valósult meg. Törvényszerű volt, hogy eljön egyszer az idő, amikor elkezdjük a valódi reformot. Ha pedig elindítunk egy átalakítási folyamatot, azt nem lehet másképp, nem lehet lassabban végrehajtani. Egy kórház átalakítását például nem szabad húzni-halasztani, mert az ott dolgozók körében és a gazdálkodásban bizonytalanság alakulna ki, ami előbb-utóbb az intézmény vesztét okozná. Meggyőződésem, hogy a változásokon jobb hamar túlesni.
 
- Mennyire tekinthetők véglegesnek a mostani változtatások?
 
- Nagy hiba volna azt hinni, hogy meghoztunk egy döntést, és azzal végérvényesen megoldottunk egy problémát. A reform egy folyamat, a változásokat is karban kell tartani, a rendszert folyamatosan figyelni kell, és ha szükséges, be kell avatkozni. A lényeg, hogy az átalakítások az eredetileg kijelölt irányba mutassanak. 

-  Az Egészségbiztosítási Alap eddig példátlan módon nem deficittel, hanem csaknem 30 milliárd forintos többlettel zárta az első negyedévet. Az áprilisban megkezdett intézményi struktúraátalakítás eredményei mikor lesznek számszerűsíthetők?

- Az első finanszírozási adatokat most dolgozzák fel a szakértők, a visszamenőleges finanszírozási rendszer sajátosságai miatt a valós adatokat csak június végén ismerhetjük meg.

- A számokat nem torzítja, hogy sok intézmény még nem kezdte meg az átalakítás miatt elkerülhetetlen csoportos létszámleépítést, ám a közeljövőben vélhetően egyszerre fogják majd bejelenteni, máskülönben kicsúsznak a központi finanszírozásból?

- Azt gondoltuk, hogy a kórházak már áprilisban megkezdik a leépítéseket. Nem így történt, az intézmények jó része azok bérét is fizeti, akikről biztosan tudni lehet, hogy szakterülete az adott kórházban megszűnt. Az új finanszírozás kedvezőbb a kórházaknak, de csak akkor, ha a méreteiket hozzáigazítják az új feltételekhez.

- Az ágazati reform célja hosszú távon a költségmegtakarítás, ám az átalakítás végrehajtása sokba kerül. Lehet-e már tudni, hogy mekkora költségvetési keretre van szükségük 2008-ban?
 
A konvergenciaprogram egyértelműen meghatározza a finanszírozási lehetőségeket. Sarokszámokat még nem tudok mondani, annyi azonban már most is látszik, hogy a következő év sem a mértéktelen költekezésről szól majd. Remélhetőleg az E-alap pozitív mérlege az ágazat költségvetési pozícióját kedvezően befolyásolja. Jelentős tétel viszont az a 400 milliárd forint, amellyel 2007 és 2013 között az Európai Unió támogatja az egészségügyi fejlesztéseket. A minisztérium számára ugyanakkor alapvető, hogy csak azokra a fejlesztésekre adja az áldását, amelyeknél biztos abban, hogy a későbbiekben fenntarthatók a jelenlegi finanszírozási keretek között.
 
- Az önök által szorgalmazott, úgynevezett vegyes modell szerint mindenki maga választhatja ki, mely biztosítóra bízza az egészségügyi ellátása finanszírozását és - lényegét tekintve - menedzselését. Véleménye szerint ez nem okoz majd gondot?
 
- A vegyes modell lényege a választás szabadsága. Azt gondolom, a rendszerváltozás óta elegendő idő állt rendelkezésünkre, hogy megtanuljunk élni ezzel a lehetőséggel, sőt, egyre több téren várjuk el, hogy élhessünk ezzel a jogunkkal. Mód van arra, hogy döntsünk, mely mobilszolgáltatóval szerződünk vagy melyik újságból tájékozódjunk. Sőt: mi magunk döntünk arról, hogy kikre bízzuk az ország sorsát. Ez mégiscsak a legnagyobb felelősség. Azt hiszem, egy demokratikus társadalomban úgy helyes, ha minél több kérdésben a polgárok dönthetnek.
 

- Az elképzelések szerint milyen gyakran és milyen feltételekkel válthatunk biztosítót?

- Évente egyszer lehet majd váltani. A betegnek csak egy jelentkezési lapot kell kitöltenie és elküldeni az általa kiválasztott társaságnak. Még az ügyfélszolgálatra sem szükséges elmenni, nem nézi meg senki, hogy az ügyfél milyen rizikócsoportba tartozik, vagyis hogy például elhízott vagy dohányzik, netán alkoholista-e. Nem a biztosító válogat, hanem az ügyfél választ biztosítót. 

- Sokszor hasonlítják a tervezett rendszert a gépjármű-biztosításhoz. Ott a "jó" ügyfél bónuszt kap. Számíthatunk-e hasonlókra az egészségbiztosításnál is?

- A járulékfizetési kötelezettség és a mérték mindenki számára azonos lesz. Pénzbeli visszatérítésre vagy bármilyen pénzügyi kedvezményre nem lehet számítani, az viszont elképzelhető, hogy „bónuszként” többletszolgáltatást, például menedzserszűrést kínálnak majd a biztosítók.
 
- Egy, a közelmúltban rendezett konferencián több társaság vezetője is úgy nyilatkozott, hogy a legoptimistább számítások szerint is csak 2008 végére tudnak felkészülni a biztosítók a teljes körű egészségbiztosítási szolgáltatásra. Az SZDSZ elnöke szerint viszont már a jövő év elején működhetne az új rendszer. Mi az oka ennek az ellentmondásnak?

- Ez csak látszatellentmondás. A rendszer elindítása azt jelenti, hogy – amennyiben a koalíciós partner elfogadja a javaslatunkat - a jövő év elején hatályba lép a törvény. A társaságok azonban több szakaszban tudják csak megkezdeni az egészségbiztosítási szolgáltatást. Össze kell például gyűjteni a működéshez szükséges ellátotti létszámot, ehhez viszont időre van szükség. Várhatóan nem egyszerre indulnak majd a biztosítók: lesznek, amelyek gyorsan megteremtik a szükséges feltételeket, másoknak több időre lesz szükségük.
 
- A taglétszámnak ezek szerint lesz egy minimuma. A törvény maximálja is ezt?

- Igen, terveink szerint egy biztosítónak minimum százezer ügyféllel kell szerződnie, 2 milliónál több ellátott azonban nem lehet egy társaságnál. A törvényben előírtak betartását az Egészségbiztosítási Felügyelet ellenőrzi majd.

- Úgy tudni, a szaktárca egyeztetéseket kezdett a Magyarországon működő üzleti biztosítókkal. Valamennyi társasággal tárgyalnak, vagy bizonyos feltételeknek meg kell felelniük azoknak, amelyek be akarnak lépni erre a piacra?

- A tárca érdeke, hogy az emberek minél nagyobb körből tudjanak választani. Jelenleg 13, Magyarországon működő üzleti biztosítóval tárgyalunk. A szakmai kritériumokat nem mi, hanem az erre vonatkozó törvény határozza meg. Ez a jogszabály egyértelművé teszi, hogy például mekkora alaptőke, mekkora tartalék, mekkora szavatoló tőke kell a működéshez.

- A biztosítóknak mekkora "bekerülési költséggel" kell számolniuk? Egyáltalán: a társaságok maximálták-e azt az időtartamot, amelyen belül a fejlesztések, illetve a marketingköltségek megtérülését, netán profitot remélnek?

- Számításaink szerint 50-150 milliárd forintra van szükség az induláshoz. A megtérülési idő tekintetében egyelőre csak óvatos becslések vannak, annyi biztos, hogy az egészségbiztosítást nem lehet összehasonlítani egy tóparti fagyizóval, amelynél pontosan tudjuk, hogy mikor és mekkora megtérüléssel számolhatunk. Ez egy hosszú távú befektetés, és ezzel a ténnyel a biztosítók is tisztában vannak. 

- A biztosítók mekkora szabadságfokkal rendelkeznek majd a betegutak kijelölését illetően?
 
- A biztosítók segítenek eldönteni, hogy hova menjünk, hol kapjuk meg a számunkra legjobb ellátást. A társaságok jól ismerik a rendszert, a szolgáltatókat, így hatékony instrukciókkal láthatnak el minket. Ezzel radikálisan csökkenthető a fölösleges és párhuzamos vizsgálatok száma, a betegek nem fognak magányosan bolyongani az egészségügy sokszor igencsak kaotikus rendszerében.
 
- Az Országos Egészségbiztosítási Pénztár joggal tart-e attól, hogy a versenyszférában jellemző fizetési ajánlattal az üzleti biztosítók elcsábítják majd a szakembereiket? Ha ez bekövetkezne, az állami tulajdonban maradó OEP-nek valóban megszűnne a helyzeti előnye?

- Bármilyen modell lesz is a "befutó", abban egyetértés van, hogy az OEP-nek gazdasági társasággá kell alakulnia, és ha ez megtörténik, ugyanolyan feltételekkel és adottságokkal rendelkezik majd, mint a többi biztosító. Így módja lesz arra is, hogy az új működési forma adta lehetőségeket kihasználva megtartsa a jó szakembereit. Úgy vélem, nem a több-biztosítós rendszer bevezetése jelent veszélyt az OEP számára, hanem az, ha minden változatlanul marad. A fiatal szakemberek jelenleg ott töltenek néhány évet, a szakmát kitanulják, majd az első adandó alkalommal az üzleti biztosítók vagy a gyógyszerforgalmazó cégek felé veszik az irányt.

- Van-e vészforgatókönyv arra az esetre, ha a szocialisták a végsőkig kitartanak eredeti álláspontjuk mellett, amely szerint az üzleti biztosítók az alapellátásban ne jussanak szerephez? 

- Most egy intenzív tárgyalási szakaszban vagyunk. A feladat az, hogy június végéig megszülessen a kompromisszum a két párt között.

- A kormányfő egy közelmúltbeli interjúban azt nyilatkozta, hogy a biztosítási modellek közötti választáskor figyelembe kell venni, hogy a mintaként emlegetett holland és a hazai viszonyok mások, mint ahogy eltérőek a kultúrák is.

- A közvélemény-kutatások azt mutatják, hogy az emberek igenis szeretnének maguk dönteni az egészségbiztosításukról. Azt is tudni kell, hogy az öngondoskodás ezen a téren igen speciális, hiszen számos, általunk megszokott dolog nem változik. Ilyen például a járulékfizetés. Ezt változatlanul a munkáltatónk vonja le, ugyanúgy az APEH gyűjti. A választás csak arra vonatkozik, hogy mely biztosító vásárol a pénzünkért szolgáltatást. A reform egyik legfontosabb célja, hogy a biztosítók ne szimpla kifizetőhelyek legyenek, hanem valódi partnereink a gyógyulásban, az egészségmegőrzésben.

- Sokan úgy vélik, a mobilitási program visszafelé "sül el", és a szakemberek nemcsak a szűkebb pátriájukat, hanem az országot is elhagyják. Nem tartanak attól, hogy az ágazat átalakítása tömeges pályaelhagyást és külföldi munkavállalást indukál az egészségügyben?

- Az országban nagyon torz az egészségügyi munkaerő-ellátottság. Az egyenlő hozzáférés érdekét szolgálja a mobilitási program. Az önmagában nem baj, ha valaki egy átmeneti időre külföldre megy, ott tapasztalatot gyűjt, megismer egy másik kultúrát. Bízom abban, hogy a szakemberek megfontoltak és minden szempontot mérlegelnek a döntésnél. Tudjuk, hogy a skandináv országokban igen népszerűek a doktoraink, de azt is tudjuk, hogy nem mindegy, a családot két várossal arrébb, avagy az északi sarkkör közelébe kell költöztetni. A mobilitási program végrehajtására szánt 500 millió forintos keretet csak a kezdetnek szántuk. Igyekszünk uniós forrásokra pályázni hasonló célból.

- Az ön személyét gyakorta egybemossák az irányított betegellátási modell hazai úttörőjének számító veresegyházi Misszió Egészségközponttal, hiszen a központ legkritikusabb időszakában vezette az intézményt. Voltak-e olyan elemei ennek a - sokak által károsnak és veszteségesnek ítélt - struktúrának, amelyeket be lehetne építeni az újjáalakuló egészségügyi rendszerbe?

- Bármit mondanak is, meggyőződésem, hogy nagyon sok előnye, haszna volt a modellnek. Sok újat hozott a rendszerbe, amit érdemes továbbvinni. Hajlamosak vagyunk elfelejteni, hogy a fekvő- és járóbeteg-elszámolásban lévő párhuzamosságok kiszűrését a központ kezdte, majd az OEP országos szintre emelte. Adatbázis-tisztításokat hajtottunk végre, a fejkvótaszámításra pedig kialakítottunk egy módszert. Az pedig vitathatatlan érdeme a modellnek, hogy az ellátásban kulcspozícióhoz juttattuk a háziorvosokat. Ez a szándék a reformban is prioritást kap.
 
- Az orvosi ranglétrán manapság is az életkor alapján lehet csak előbbre jutni. Az ön korosztálya aligha remélhet vezető beosztást egy-egy kórházban. Nem érzi problémának, hogy fiatalon lett a szakminisztere ennek a szigorú hierarchián alapuló ágazatnak?

- A korom miatt nem szoktam szorongani. Egy profi csapattal dolgozom, mindig számíthatok az idősebb kollégák tapasztalataira. Ennek ellenére úgy érzem, egészen más szemléletet hozok ebbe a minisztériumba, mint az elődeim. Sokat voltam külföldön, sok olyan impulzus ért, amit itt és most nagyon jól tudok hasznosítani. Önmagában az életkor nem határozza meg azt, hogy valaki jó miniszter vagy rossz.