Balog Zoltán erőforrás miniszter legutóbbi, a kórházi tartozásokról szóló, képviselői kérdésre adott válasza még nem tartalmazhatta az év végi konszolidáció eredményét. A Magyar Államkincstár tegnap este közzétett adatai azonban már láttatnak valamit az adósságcsökkentés eredményeiről: néhány intézményben kisebb-nagyobb mértékben csökkent a tartozásállomány, a legtöbb kórházban azonban tovább duzzadt az adósság.

Összehasonlíthatóan, azaz mind januári, mind februári  tartozási adattal 27 kórház került fel a MÁK honlapjára, csak a februári számokat 35 kórháznál ismerheti meg az érdeklődő. A februári adósságállomány a 35 intézménynél meghaladja a 28 milliárd forintot. Az adósságcsökkentés az öszehasonlítható 27 intézményből 10-nél lefaragott a kötelezettségekből, 17-nél viszont tovább nőtt a kifizetetlen számlák mögött tornyosuló összeg.

A törlesztők között kiemelkedik a Péterfy Sándor utcai kórház, ahol a januári 1,997 milliárd február végére 1,902 milliárd forintra olvadt és a Szent János Kórház, ahol a 315 millió forintot  183 milió forintra apasztották. A Keszthelyi Kórházban a 337 millió forintos adósságot 50 millióval a Karolina Kórház és Rendelőintézetben majdnem 40 millióval csökkentették.

Több mint százmillió forinttal növelte tartozását egyik hónapról a másikra hat, közel százmillióval további négy kórház. Úgy tűnik legkevésbé a súlyponti kórházak tudják kézben tartani a számlák kifizetését, a váci Jávorszky Ödön kórházban 2,2 milliárdról 2,46 milliárdra, a Pest Megyei Flór Ferenc Kórházban 436 millióról 577 millió forintra nőtt egy hónap alatt tartozásállomány. Nehéz lehet a helyzet a Heim Pál Gyermekkórházban is, ha januárról februárra 849 millióról 985 millióra duzzadt a kifizetetlen számlák végösszege.

Mindez alátámasztja, amit a Központban a gyermek című szakmai konferencián Velkey György, a Bethesda Gyermekkórház főigazgatója mondott az MTI híre szerint egy tegnapi konferencián. Mint kifejtette, mára bebizonyosodott, hogy a súlyponti kórházak kialakításának rendszere nem váltotta be a hozzáfűzött reményeket, egy sor fontos feltétel nem volt biztosítható. Velkey szerint nyilvánvaló, hogy nem lehet és kell minden ellátást minden térségben megvalósítani, de az elsődleges cél az kell legyen, hogy az embereket a lakóhelyükhöz legközelebb eső intézményben lássák el. További feladat még, hogy a finanszírozást is igazságossá kell tenni, a kialakulóban lévő térségi ellátáshoz kell igazítani a forráskiosztást.