A költségvetési fegyelem folyamatos hanyatlására világít rá három tényező. Először is, a statisztikai mutatók felülvizsgálata kiderítette, hogy a 2004-es költségvetési konszolidáció az eredetileg gondoltnál kisebb volt. Másodszor: a nehéz politikai környezetet tükrözve, még a 2004-es szerény ütemű költségvetési reform sem folytatódott 2005-ben, és a súlypont, szerencsétlen módon, elszámolástechnikai intézkedésekre tolódott a költségvetési célok elérése érdekében. Júniusban megerősítést nyert ez a hangsúlyeltolódás az év elejei elcsúszások korrigálására. Ennek ellenére a Konvergencia Program 2005-ös költségvetési célkitűzése nem fog teljesülni, különösen, mivel az Eurostat a közelmúltban elutasította a célkitűzés elérését szolgálni hivatott elszámolástechnikai megközelítést. A költségvetés pozitív keresleti hatásának visszafogása, melyet közvetlenül nem befolyásol az Eurostat döntése, alapvetően a decemberre tervezett szokatlanul nagy aktívum megvalósulásától függ. Harmadsorban - a bejelentett, a GDP 1,5 százalékának megfelelő mértékű kiadás visszafogást javasló 2006-os költségvetési elképzelések úgy tűnik, nem a komolyságának megfelelően kezelik a problémát, sem a konszolidáció mértékét illetően, sem pedig a javasolt kiigazítás minősége tekintetében. Kellő mértékben ambiciózus és tudatosan átláthatóra tervezett költségvetési keretrendszert kell újra felállítani, még akkor is, ha ez politikailag nehéz. Mivel a jövő évi költségvetési kihívás várhatóan emelkedik, kedvezőtlenre fordulhat az adósságállomány dinamikája. Ennek a kellemetlen fordulatnak a megelőzése érdekében intézkedésekre van szükség, miközben reális költségvetési pályát kell megállapítani a Konvergencia Programhoz és az euró bevezetéséhez. Az átláthatóság és a reális célokon nyugvó nyílt kommunikáció hozzájárulnak a destabilizáló kellemetlen meglepetések elkerüléséhez, miközben javítják a költségvetés ellenőrzését. Tartós és hiteles konszolidációt célzó új stratégiához nagymértékű kiadás oldali csökkentésre van szükség, részben, hogy megteremtsék a tervezett adócsökkentés feltételeit. Bátor lépéseket igényel a közkiadások kordába szorítása és racionalizálása a közalkalmazottak körében, az egészségügyben, oktatásban, nyugdíjrendszerben, a lakástámogatási rendszerben és a vállalati támogatások területén. Bár az előterjesztett adócsökkentési kezdeményezés beruházás és növekedés ösztönző lehet, ha azonban nem kíséri egyidejű kiadáscsökkentés az egyenleg semlegesség elérése érdekében, akkor könnyen rossz lehet az időzítése. További adóreform elképzeléseket átfogó elemzésekre kell alapozni a hosszú távú eredmények biztosítása érdekében - rövid távú politikai verseny hevében hozott reformok a kívánt hatással éppen ellentétes hatást válthatnak ki. A legsürgősebb teendő az adómentességek csökkentése az adóalap szélesítése érdekében. Ennek fontos első lépése az adókiadások számbavétele, amely felméri a jelenlegi adómentességek miatti összes bevételkiesést. A költségvetési fegyelem javítása érdekében nagyobb átláthatóságra és elszámoltathatóságra van szükség. Az IMF üdvözli az Eurostat döntését, amellyel felfedte a deficit csökkentését célzó azon elszámolástechnikai intézkedéseket, amelyek járványossá váltak. A költségvetési elszámolások nagyobb átláthatóságot igényelnek a folyó és az eredményszemléletű elszámolás közötti még mindig jelentős eltérés miatt. Aggodalomra ad okot a belső ellenőrzési rendszer korlátozott hatékonysága a deficit kordában tartásában. A költségvetési előirányzatok független átvizsgálása növelné a felelősségrevonhatóságot, például az Állami Számvevőszék által, amennyiben ennek a hivatalnak a hatáskörét megfelelően kiszélesítenék. A különböző állami és magánszektor társulások (Public Private Partnerships) teljeskörű elszámolása, amely egy olyan naprakész bázisra alapozna, melyből megállapítható ezek működésének állapota és a kormány közvetlen és garanciális kötelezettségvállalása, mára nélkülözhetetlenné vált. Sürgősen szükség van a nominális korlát nélküli kiadási előirányzatok megbecslésére és irányítására alkalmas rendszerre. Hasonlóképpen, a költségvetési tartalék előirányzatot csak abban az esetben kellene felszabadítani, ha az egyértelműen összhangban van a kiadási prioritásokkal.