A Napi.hu konferenciáján elődadást tartott Takáts Előd, a Corvinus egyetem rektora. Ebben azt vizsgálta, hogy a váratlanul jött inflációt hogyan lehet hatékonyan kezelni, és hogy mi a válságálló gazdaság feltétele a pénzügyi rendszer oldaláról.

Elszoktunk az inflációtól

A mostani inflációs helyzet egy generáció óta új kihívást jelent, miután a világgazdaságban, annak fejlett országaiban a hetvenes években volt hasonló infláció, a rendszerváltó országokban ez értelemszerűen még a kilencvenes években is jellemző volt, az átmenet törvényszerű velejárójaként.

A mostani helyzet ugyanakkor nem hasonlítható igazán a korábbiakhoz, miután az első inflációs lökést a járvány utáni hirtelen fogyasztásnövekedés, az elmaradt fogyasztás pótlása okozta, miközben az áruk előállítása, és a szolgáltatások újraindítása lassabban ment a lezárások megszűnése után.

Erre aztán rátett a második válság tényező, Oroszország talán nem is véletlenül időzített támadása Ukrajna ellen. Ennek során az ország bevetette az energiafegyvert is az Ukrajnát támogató Európa ellen, átmenetileg az égbe lökve a gázárat, amely szerencsére azóta már visszatért a korábbi alacsony szintre. Ez persze átmenetileg nagyot lökött az infláción.

Kép: Index, Kaszás Tamás

Kihívás a pénzügyi rendszernek

Az infláció ellen a jegybankok kamatemeléssel küzdenek, a hatást úgy elérve, hogy megdrágul a pénz, így csökken a hitelezés, csökken a kereslet, ettől viszont a gazdasági növekedés is törvényszerűen visszaesik, miközben az államháztartást megterheli az adósság után fizetendő magasabb kamat.

A folyamat a pénzügyi stabilitást annyiban veszélyeztetheti, hogy az alacsony kamatok időszakában a bankok alacsony kamatozású állampapírokat vásárolnak, miközben a betéteseknek érdemben nem is fizetnek kamatot, azonban amikor jön a kamatemelkedés, az államkötvényeik árfolyama zuhan, ahogy emelkedik a hozam, és ez csődbe is viheti az adott intézményt: ez történt az amerikai SVB bank esetében.

A pénzügyi rendszer erősítése

Európában szerencsére jóval kisebb ez a veszély, mivel szigorúbb a szabályozás, az viszont látszik globális tanulságként, hogy nem lehet berendezkedni hosszú távon arra, hogy nem jöhet infláció.

Adott esetben, mint látjuk, jöhet, de ha megfelelően kezelik, hamar le lehet szorítani. Ehhez olyan modell kialakítására van szükség, ahol az inflációs várakozások mérsékeltek, így nem alakul ki inflációs spirál, egy tartósan elhúzódó inflációs szakasz, mint a hetvenes években.

Immár látszik, hogy az infláció ellen harcot úgy kell véghez vinni, hogy a pénzügyi rendszer működése, stabilitása ne kerüljön veszélybe. Ez a kamatemelési lehetőségeket limitálja, ugyanakkor ha megfelelő a szabályozás, a bankok, a pénzügyi rendszer sokkal kevésbé van kitéve a veszélyeknek, mivel jóval kisebb kockázatot vállalhat a gazdaságilag kedvezőbb időszakokban is.

Az erős, stabil pénzügyi rendszer így az infláció hatékony letörésének alapfeltétele, a válságálló gazdaságnak pedig az árstabilitás és az erős pénzügyi rendszer a két alappillére.