Törőcsik Mari és Pécsi Ildikó főiskolás korukban lettek Keleti Éva barátai. Az ötvenes évek óta minden jelentős magyar színész, rendező vagy író megfordult a körúti lakásban, ahol gyermekkora óta él. Negyven éve Cseh Tamást és Bereményi Gézát beszélte le arról, hogy egy boros hajnalon megkeressék Petőfi sírját, most Vecsey H. Miklóssal dolgozik. Hatvanévesen letette a gépet, majd bő negyed évszázadnyi kihagyás után ott folytatta, ahol abbahagyta - olvasható az Index Nagykép rovatában megjelent Keleti Éva interjúban.

Keleti hatvanévesen, a pályája csúcsán hirtelen abbahagyta a fotózást, részben azért, mert Domján Edithez  nem akart megöregedni, másrészt azért, mert mint elmondja, nem akart olyan lenni, mint egy volt kolléganője, akitől egy idő után már inkább sajnálatból vettek képeket.

Keleti szerint ez akkor okos döntés volt.

"A fotográfia nem könnyű munka, az a része, amit én szerettem csinálni, fizikailag sem. Nem magától értetődő, hogy egy hetvenéves nő huszonöt kilós fotóstáskával a vállán rohangáljon riportokra. Előbb-utóbb megkérdezi valaki, hogy mit keres itt ez a vénasszony." - fogalmazott.

Ugyanakkor az utána következő évtizedek alatti elfoglaltságai- könyv, kiállítások, kutatások - éppen a sikeres visszatérését segítették.

 Keleti arról is beszél, hogy azokat fotózta, akiket szeret, fotóskollégáit, vagy például Schiff Andrást, akiért Linzig futott. Egy volt osztálytársnője, aki   apáca lett, azt mondta, hogy „szeretet lengi be a kiállítását”.

A járvány kitörése előtt családtematika fotózását tervezte. Hogy alakult át a család fogalma, mit jelent most.

Életművének túlnyomó része hagyományos technikával, filmre készült, de mint kiderül, ezeket nem őrzik sehol összegyűjtve.  "Magyarországon nincs egy olyan fotográfiai múzeum vagy valamilyen erre alkalmas rendszer, ahol összegyűjtenék a hagyatékokat. A saját életművemhez tartozó képeket 1976-ig nem tudom mozgatni, mert bár a szerzői jog az enyém, a tulajdonjog az övék. A hetvenhattól készült képeimet a Nemzeti Múzeumnak ajándékoztam. Talán egy részüket már digitalizálták, de nem nagyon piszkálják az anyagot. A maradék itt van a kis szobában" - mondja Keleti Éva.

 "Olyan portrékat szeretek csinálni, amiken a szem dominál. A tekintet. Bejön valaki, ránézek, és tudom, mit gondol, mit lát. Ez egy adottság nálam, valóban ráérzek az emberekre, és talán ettől lesznek bensőségesek a képeim." - mondja Keleti Éva.

Arra a kérdésre, hogy fotósként portrét vagy a riportot készít szívesebben, azt válaszolja, hogy ezt is, azt is.

"Olyan portrékat szeretek csinálni, amiken a szem dominál. A tekintet. Bejön valaki, ránézek, és tudom, mit gondol, mit lát. Ez egy adottság nálam, valóban ráérzek az emberekre, és talán ettől lesznek bensőségesek a képeim."

A teljes interjú itt olvasható.


 

QP | Quality Placement