Több olyan, a zöldségeseknél nem kapható termésű gyümölcsfajtát is ültethetünk a kertünkbe, amelyek dísznövényként is megállják a helyüket -  olvasható a magyarmezogazdasag.hu cikkében, amelyben több javaslat is található.

Ezek a következők:

Homoktövis (Hippophae rhamnoides)Ez a kétlaki, szélporozta növény száraz talajon is kiválóan fejlődik. Bogyója nyersen fogyasztva kiváló E vitaminforrás, és jótékonyan hat a szervezet immunrendszerére, mivel egy kilogramm gyümölcsben 5 g C-vitamin található. Nyers fogyasztása mellett számos módon feldolgozhatjuk.

Ezüstös csillogású levelei tűző napon nagyon dekoratívak, így ez a nagyméretű cserje, vagy törzsesre nevelt fácska a díszkertben is jól mutat.  Számítsunk rá, hogy a homoktövis - ha jó helyre kerül - gyökérsarjakról agresszívan terjed.

Fekete bodza (Sambucus nigra)

Virágából szörp, szirmaiból különös aromájú palacsinta, terméséből lekvár, bor, és pálinka készíthető. A bodzáknak egyedüli hátránya, hogy hajtáscsúcsaikon, virágkocsányaikon vonzzák a levéltetveket, így azokat rendszeresen irtani kell. Bár ennek előnye is akad: ha bodzánk van a kertben, akkor az összes levéltetű azt támadja majd meg, így a rózsáink fellélegezhetnek.

A hazánkban vadon is élő fekete bodzának számos kertészeti változata beszerezhető.

Vannak kimondottan gyümölcstermelési céllal nemesített fajtái: ezek a vad alapfajhoz hasonlóan zöld lombúak, csak virágtányérjaik méretesebbek, és a bogyóméretük, valamint a terméshozamuk is nagyobb.

Ezek mellett díszbodzákat is találunk szép számmal, melyek azonban alig-alig teremnek. A Sambucus nigra 'Variegata' zöld levelei világossárga mintázatúak, de van többféle vörös, bordó, lilás lombszínű változata is.

Eperfa (Morus alba, M. nigra)

Az "alba" a fehér, a "nigra" a fekete termésű változat. A selyemhernyó tenyésztés idején rengeteg példányuk élt országszerte, mára számuk jelentősen megcsappant. Ennek oka, hogy az alapfaj nagyon nagyra nő, így egy kisebb kertben árnyékával mindent kipusztít maga alatt. Másik hátránya, hogy éréskor nagy számban hullajtja ízletes terméseit, ami balesetveszélyesen csúszóssá teszi a talajt.

Nigra fajánál e termések ráadásul feketék, és összetaposva megfestik a betont, a ruhákat és mindent, amihez hozzáérnek.

Termése egyébként kellemes zamatú, így nyersen is fogyasztható, nagy terméshozamából adódóan régen sokan pálinkát főztek belőle.

 Kertészetekben gyakran kaphatók koronába oltott szomorú, azaz 'Pendula' változatai. Ezek az alapfajjal ellentétben lassú növekedésűek, csüngő ágrendszerükből adódón nem árnyékolnak be nagy területet, ennek ellenére terméshozamuk mégis elegendő egy család részére.

Kivi (Actinidia sp.)

Ez a kúszó szárú futónövény már évek óta kapható hazánkban, jelentős mértékben eddig mégsem terjedt el. Vannak kétlaki változatai, amelyeknél a terméskötés érdekében hím és nőivarú egyedeket is kell ültetnünk.

Számos változatának köszönhetően, már találhatunk öntermékeny kiviket is, amelyeknél a magányosan ültetett példányokon is terem gyümölcs. A hagyományos szőrös gyümölcsű változatokon kívül, kisebb, de kopasz gyümölcsű kivit is ültethetünk, sőt vannak -30 C-ig is fagyálló fajtái.

Füge (Ficus carica)

Számos változatban beszerezhető ez a nagyméretű cserjévé, vagy kisebb fává fejlődő növény. Akadnak mélyen karéjos levelű változatai is, amelyek díszesebbek. Érdemes olyan fajtát választanunk, amely biztonsággal beérleli terméseit a mi éghajlatunkon is. Fiatalabb korában fagyérzékeny. Tavasszal tőről fagykár esetén is újrahajt, csak így az előző évi növekmények veszendőbe mennek. Ezért a fiatalabb egyedeket érdemes télen takarással védeni.

Krisztustövis (Gleditsia triacanthos)

Óriási tövisei miatt kerítéspótló, áthatolhatatlan sövényként ültetik leggyakrabban, azonban alakítás nélkül kecses fává nő.

Télen lehulló termései bár nagyon kevés fogyasztható részt tartalmaznak a magok körül, ízét egyedi aromája miatt érdemes megkóstolni.

Nyugati ostorfa (Celtis occidentalis)

Az előbbihez hasonlóan termésében alig található valami kis gyümölcshús, így inkább a díszfa kategóriába soroljuk, ám egyszer érdemes ezt is megkóstolni.

Mézbogyó (Lonicera caerulea kamtschatica)

Mélykék színükkel is díszítő gyümölcseinek B vitamin tartalma jelentős. Nyirkos talajban és hűvösebb fekvésben érzi igazán jól magát. Teljesen télálló, igénytelen növény. A körülbelül egy méteresre növő bokorról májusban szüretelhetjük a lekvárnak és szószok készítésére is alkalmas két centiméteres hosszú gyümölcseit.

Rebarbara (Rheum rhabarbarum)

Ő a kakukktojás, mivel lágyszárú növény, nagy lapuszerű levelekkel. Érdekessége, hogy a rebarbarán kívül nem sok olyan növény van hazánkban, amelynek a levélnyele a fogyasztható része.

A vaskos nyelekből hámozás után készíthetünk frissítő savanykás kompótot, de lekvárként, befőttként is eltehetjük.

Számos díszcserjeként, vagy díszfaként tartott növény termése is fogyasztható.

Ilyen a kétbibés galagonya (Crataegus laevigata), ami erdeinkben sem ritka. A húsos som (Cornus mas) hazánkban szintén honos növény: termései gyümölcslevek, gyümölcslevesek alapanyagai lehetnek. Lekvárként feldolgozva a madárberkenye (Sorbus aucuparia) - nyersen cseranyag-tartalma miatt élvezhetetlen - termései is ízletessé válnak. És itt van még a kertjeinkben gyakran ültetett sóskaborbolya (Berberis vulgaris), amelynek az ősszel érő terméseiből gyümölcsíz, gyümölcstea, készíthető.

További részletek itt olvashatók.