Az információs társadalom infrastruktúráját vagy vezeték nélküli (rádiós), vagy vezetékes összeköttetések képezik. A vezeték nélküli összeköttetésekhez antennákat, tornyokat kell telepíteni, míg a vezetékes összeköttetésekhez oszlopsorok vagy föld alatti kábelhelyek szükségesek. A távközlési építmények engedélyezéséről és ellenőrzéséről szóló 29/1999. (X. 6.) KHVM-rendelet szabályozza azt a folyamatot, amelynek eredményeképp fel kellene épülnie a gazdaságos, legális infrastruktúrának. Az antennákat, a tornyokat általában magántulajdonban lévő ingatlanokon, telkeken, épületeken helyezik el, míg a vezetékek, kábelek általában az önkormányzatok tulajdonában lévő közterületen futnak. Az EHT-tervezet nem okult a KHVM-rendelet hiányosságaiból és nem kívánja jelentőségének megfelelően szabályozni az infrastruktúralétesítés területének igénybevételét. Különösen szembetűnő, hogy a törvényjavaslatban nem határozták meg az EU-irányelvekkel összhangban, miszerint a távközlési-hírközlési létesítmény elhelyezésére szolgáló űrszelvény (hely) vagy nyomvonal a távközlési infrastruktúra szerves része és természeténél fogva korlátozottan rendelkezésre álló természeti erőforrás, amivel gazdálkodni kell. Így a törvényjavaslat szerint de jure a nyomvonal nem tekinthető korlátozottan rendelkezésre álló erőforrásnak, azonban de facto mégis az. A hatályos szabványok szerint adott útvonalon egyetlen nyomvonal kijelölésére van lehetőség a távközlő vezetékek elhelyezésére. Tekintettel arra, hogy korábban a Magyar Posta monopóliummal rendelkezett a távközlés területén, a szabvány által meghatározott nyomvonalsávban kizárólag postai alépítmények, illetve vezetékek épülhettek. Ennek megfelelően a közterületeken mindenütt postai alépítmények találhatók, amelyek ma már a Matáv Rt. tulajdonában vannak. Amikor a 90-es évek közepén beindult az országos távbeszélő hálózat nagymérvű rekonstrukciója, illetve fejlesztése, a korábban épült alépítmények (tömbcsatornák) egy része feleslegessé vált, mivel a távbeszélő főközpontok közötti összeköttetéseket a fényvezető kábelekre terhelték át. Az információs társadalom infrastruktúrájának megteremtése jelentős kábelépítést igényel, aminek megvalósítása szinte lehetetlen, mivel a járdákban a hely már foglalt. A különböző önkormányzatok más-más módon igyekeznek megoldást találni e gondra. Az országos településrendezési és építési követelményekről szóló 253/1997. (XII. 20.) kormányrendelet 3. § (3) bekezdésében előírt településszerkezeti terv kötelező alátámasztó szakági munkarészeként feltüntetett 5. Hírközlési (távközlés, műsorszórás) javaslata tartalmazza mindazokat a nyomvonalakat, amelyek a köztulajdonban lévő a beépítésre nem szánt területeken belül a közlekedési és közműterületen lehetővé teszik a távközlési infrastruktúra megépítését. E rendelet elvileg lehetőséget teremtene a nyomvonallal való gazdálkodásra, de ezt nem tűzi ki sem az önkormányzatok, sem a hírközlési hatóság feladatául. Márpedig a gazdálkodás nélkül rövidesen lehetetlenné fog válni az infrastruktúra építése. A megosztott eszközhasználat, amit a EHT-javaslat elvileg lehetővé tesz, az eddigi gyakorlat szerint nem nyújt megoldást. Véleményünk szerint a legtöbb esetben a meglévő, de használaton kívüli, illetőleg tartalékként épült, de használatba nem vett alépítményhálózat képes lenne kielégíteni az igényeket. Hogy ez kihasználható lesz-e, arra választ csak az új törvényi szabályozás adhat. Egyik megoldás lehetne, ha a törvény elismerné, hogy a nyomvonal (útjog) korlátozottan rendelkezésre álló erőforrás, amellyel gazdálkodni kell és a gazdálkodásra szabályokat alkotna, amelyek alapján az önkormányzatok és a hírközlési hatóság gazdálkodnának a tulajdonos megbízása alapján. A másik megoldás- nem éppen népszerű ötlet-, hogy a nyomvonalas föld alatti létesítményeknél be kell vezetni az egységes űrszelvény-helyfoglalási díjat. Ezt a díjat egy kijelölt állami alap számára kellene fizetni, a hírközlési hatóság határozata alapján minden elfoglalt űrszelvény után, beleértve a használaton kívüli és tartalék csőnyílásokat, aknákat, szekrényeket is. Ezáltal az alépítmény tulajdonosa kényszerülne gazdálkodásra. Az állami alap a befolyt összeget csakis az alépítmény-hálózattal kapcsolatos (felmérés, rekonstrukció stb.) célokra használhatná fel. Jutasi István távközlési szakértő AZ INFORMÁCIÓS TÁRSADALOM INFRASTRUKTÚRÁJA JELENTŐS KÁBELÉPÍTÉSI IGÉNNYEL JÁR, DE ENNEK KIELÉGÍTÉSE LEHETETLEN.
QP | Quality Placement