Az aktivitás és demográfiai súly mellett fontos tényező, hogy a nyugdíjasok esetében a leginkább állami ellátására szorult függő rétegről van szó, amely az átlagnál jobban figyelemmel kíséri a politikát - véli Juhász Attila, a Political Capital igazgatója.

A nyugdíjas szavazók többsége - akiket nem ért sérelem 1945 után - hagyományosan baloldali elkötelezettségű. Ennek fő oka, hogy fiatalságuk az államszocializmus időszakára esett, az hozta el számukra a társadalmi mobilitást - mondta Kiszelly. A nekik szóló ígéretekkel kapcsolatban elsődleges a hitelesség a szakember szerint, ráadásul nem elég négyévente hozzájuk fordulni, különösen igénylik a választások közötti törődést is, amit általában inkább az MSZP oldaláról éreznek. Az 1998-as Fidesz-kampány ugyanakkor azt mutatta meg, hogy az anyagiak mellett más szempontok is beemelhetők az idősek preferenciáiba. Akkor a tandíj elutasítása kapcsán gyermekeik és unokáik jövője volt az, aminek érdekében hajlandóak voltak áldozatot hozni.

　

Juhász szerint a korábban nagy arányban baloldali szavazónak számító nyugdíjasok jelentős része az utóbbi években - az életszínvonaluk csökkenése nyomán - eltávolodott a szocialistáktól, jelenleg a bizonytalanok, határozott pártpreferenciával nem rendelkezők táborát erősíti. Így az MSZP kampányának már most központi kérdése a nyugdíjrendszer, az ezen keresztül történő mozgósítás. Az eltávolodott idősek egy részének visszahódításával a szocialisták megakadályozhatják a kétharmados Fidesz-többség kialakulását - véli Kiszelly. A jobboldali pártnak máig ható versenyhátrányt jelent e szempontból az is, hogy az 1998 és 2002 közötti gazdaságpolitika elsősorban nem a nyugdíjasok érdekeit szolgálta. A Fidesz stratégiája így alapvetően a nyugdíjasok távoltartása, megnyugtatása lehet - hangsúlyozta Juhász.