A július végi kánikula Hollandiában kimutathatóan 400 plusz halálesethez vezetett, s ez csak egy tény ama állítás bizonyítékainak sorában, amelyet már a 2009-es Lancet című tudományos folyóiratban megfogalmaztak: az éghajlatváltozás a 21. század legnagyobb globális egészségügyi fenyegetése.

A következmények alól senki nem tudja kihúzni magát, azonban nem egyformán sérülékeny avagy ellenálló azzal szemben egy-egy térség lakossága. Egyes társadalmi csoportok, demográfiai és/vagy társadalmi helyzetükből adódóan az átlagnál nagyobb mértékben veszélyeztetettek, sérülékenyek. Ebbe a csoportba tartoznak többek között az 5 évesnél fiatalabbak, illetve a 60 évesnél idősebbek, a krónikus betegek, a komplex módon hátrányos helyzetűek és a szabadban dolgozók is.

QP | Quality Placement

Vannak szélsőségesen kitett országrészek is, amelyek vagy nagyobb mértékben elszenvedői a szélsőséges időjárási körülményeknek, illetve érzékenyebben reagálnak a társadalmi hatásokra, vagy pedig gyengébb alkalmazkodóképességük miatt sérülékenyebbek. Ezek a sérülékeny területek földrajzilag jól körülhatárolhatóak - állapítja meg a KSH három kutatója, Uzzoli Annamária, Szilágyi Dániel és Bán Attila "Az éghajlatváltozás egészségkockázatai és népegészségügyi következményei - A hőhullámokkal szembeni sérülékenység területi különbségei" című tanulmányban. A Területi Statisztika című folyóiratban publikált kutatásban arra figyelmeztetnek, hogy a hőhullámok népegészségügyi következményeinek kezelését a jövőben a kiemelt stratégiai feladatok közé kell emelni.

30 nappal nőhet a hőhullámos napok száma

Elsősorban a Dél-Alföld és a Dél- Dunántúl déli összefüggő területein, illetve az Alföld egyéb szigetszerű foltjain vezethetnek a jövőben súlyos népegészségügyi helyzethez a gyakoribbá váló hőhullámok. A hőhullámos napok gyakorisága 2021-2050 között az ország egész területén 20-70 százalékkal növekedhet. A globális prognózis Európa és egyes nagyrégióinak a hőhullámokkal szembeni különös veszélyeztetettségével számol. A feltételezés szerint globálisan a középhőmérséklet 1 Celsius-fokos emelkedése átlagosan 2-10 nappal is növelheti a hőhullámos napok számát. Ugyanakkor Európa középső nagyrégiójában - ahová Magyarország is tartozik - 2050-ig akár 30 nappal is emelkedhet az ilyen napok száma - idézik egy korábbi kutatás számait a tanulmány szerzői.

A hőhullámok bizonyítottan hőstresszt okoznak, a keringési rendszeri megbetegedések gyakoribbá válásával és többlethalálozással járnak együtt. Magyarországon az 1990-es évek eleje óta egyre gyakrabban előforduló hőhullámok közül a legjelentősebbek 12-52 százalékkal növelték a többlethalálozás mértékét. 
A 2007-es intenzív hőhullám például becslések szerint 800-1000 többlethalálozással járt országszerte.

A következmények számokban:

  • A napi középhőmérséklet 5 Celsius-fokos emelkedése 6 százalékkal növeli az összes halálozás és 10 százalékkal keringési rendszer betegségeinek kockázatát.
  • A napi középhőmérséklet 10 Celsius fokos emelkedése 6 százalékkal növeli nyáron a szív- és érrendszeri betegségek miatti mentőhívások kockázatát a középkorú korcsoportban és a teljes lakosságban, - minden korcsoportban körülbelül 30 százalékkal növekszik a rosszullétek kockázata, minden korcsoportban növeli a balesetek relatív kockázatát, az 5-9 évesek között 40, a 25 évesnél idősebbek között 17 százalékkal.

Az éghajlatváltozáshoz való alkalmazkodóképesség nagymértékben függ az egyéni elhárítási lehetőségektől (például nyári utazás, légkondicionáló beszerelése, kiköltözés a városból), amelyek jelentősen összefüggnek adott térség társadalmi-gazdasági fejlettségével és a helyi lakosság életminőségével. A kutatók ebből kiindulva két komplex mutató - társadalmi-gazdasági fejlettség, humán fejlettségi mutató (HDI) - átlagolásával határozták meg az alkalmazkodóképességet.

A hőhullám és a hőségriasztás alapját képező 25 Celsius-fokos napi középhőmérsékletű  vagy annál melegebb napok száma 1971-1980 és 2001-2010 között  számottevően nőtt Magyarországon, ugyanakkor a növekedésben jelentősek a területi különbségek. A hőségriasztás első fokozatába tartozó napok száma elsősorban a Dél- Alföldön növekedett: egyrészt a Duna vonalában, Bács-Kiskun megyében, másrészt a Kőrös-Maros közelében, főként Békés megye járásaiban, kisebb részt Csongrád megye járásaiban. Ezeken a területeken több mint 110 nappal emelkedett a 25 Celsius-foknál magasabb középhőmérsékletű napok száma. A síkvidéki területek mellett Budapesten gyarapodott számottevően a hőhullámos napok száma.

A járási szintű éghajlatisérülékenység-vizsgálat eredményei jelentősen eltérnek országon belül.

Megállapítások

A nagyobb mértékű kitettség elsősorban az ország délkeleti részére jellemző. Az északi és a nyugati országrészekhez köthető a legkevesebb olyan nap, amikor a napi középhőmérséklet elérte vagy meghaladta a 25 Celsius-fokot. Közepes, részben erős kitettségűek a középső országrészek.

A középhegységek területén a legkevesebb, viszont az Alföld középső és déli részén volt a legtöbb a 25 Celsius-fokos napi középhőmérsékletű vagy annál melegebb nap 1971 és 2010 között. Budapest erős kitettsége elsősorban a városi hőszigethatással függ össze. A területi eltérésekben a domborzatnak és a beépítettségnek is szerepe van.

A hőhullámokkal szembeni érzékenység területi különbségei részben a beépítettséggel és az urbanizáltság fokával, részben a hátrányosabb társadalmi-gazdasági helyzettel függnek össze.  A magas urbanizáltságú területeken, illetve a sűrűbben beépített településeken élők érzékenyebben reagálnak a városi hőszigethatásra. Emiatt erősebb az érzékenység a fővárosban, valamint a nagyvárosi, sűrűn beépített területeken. A hátrányos helyzetű térségekben (közte Északkelet-Magyarország, Délnyugat-Magyarország) szintén erősebb a hőhullámokkal szembeni érzékenység. Ugyanakkor kisebb és mérsékelt az érzékenység Nyugat- és Északnyugat-Magyarország magasabb humán fejlettségi indexszel rendelkező járásaiban. Területileg összefüggően kismértékű vagy mérsékelt az érzékenység a Közép- és a Nyugat-Dunántúl járásaiban.

Az alkalmazkodóképesség a hátrányosabb helyzetű északkeleti és délnyugati területeken kismértékű, a városokban, megyeszékhelyeken, a fővárosban és annak agglomerációjában erős, illetve nagyon erős. Összefüggő területen legjobb helyzetűek Nyugat- és Közép-Dunántúl járásai, részben a főváros és agglomerációja, amelynek délkeleti része ugyanakkor egyértelmű hátrányban van. Kelet- Magyarországon a városok és a megyeszékhelyek járásai kedvezőbb alkalmazkodóképességűek környezetükhöz képest.

Területileg összefüggően az ország délkeleti része, az Alföld középső és déli része a legsérülékenyebb a hőhullámok kockázataival szemben. A kutatásból kiderül, a főváros sérülékenyebb, elsősorban a beépítettség és a lakosság nagyobb aránya miatt a kisebb kitettség és erősebb alkalmazkodóképesség ellenére. A nagyon erősen sérülékeny járásokban (Északkelet-Magyarország) legtöbbször a kisebb mértékű kitettség (középhegységi fekvés) erősebb érzékenységgel és gyengébb alkalmazkodóképességgel párosul a társadalmi-gazdasági hátrányok miatt.

Az éghajlati sérülékenység területi megosztottságában természet- és társadalomföldrajzi adottságok egyaránt szerepet játszanak. A középhegységek vonala kettéosztja az országot:

  • északnyugaton a kismértékű kitettség, illetve az erősebb érzékenység és az alkalmazkodóképesség mérsékelt sérülékenységet alakított ki,
  • délkeleten az erősebb kitettség, és vagy a kismértékű érzékenység és az alkalmazkodóképesség erősebb sérülékenységhez vezetett  a kutatás szerint.

Elsősorban a Dél-Alföld és a Dél-Dunántúl déli összefüggő területein, illetve az Alföld egyéb szigetszerű foltjain várható, hogy az éghajlatváltozás következtében gyakoribbá váló hőhullámok súlyos népegészségügyi helyzeteket idézhetnek elő a jövőben.

Ugyanakkor a kutatók megállapítják, a hőhullámok hatásaival szemben erősen és nagyon erősen sérülékeny az ország területének 43 százaléka, ahol jelenleg a lakosság 40 százaléka él.

Itt a figyelmeztetés

A hazai hőhullámok népegészségügyi kockázatai elsősorban az ország északnyugati részétől a délkeleti rész felé erősödnek. Leginkább érintett az ország keleti, északkeleti területe, valamint a déli országhatár menti térség.

Várhatón a hőhullámok gyakorisága és hossza is nőni fog az évszázad közepéig, vagyis az éghajlatváltozás következményeivel szemben legsérülékenyebb országrészekben még inkább fel kell készülni rá, hogy fokozóik az igény az egészségügyi ellátás iránt. Már a közeljövőben számolni kell az időskorúak részarányának további emelkedésével, a krónikus betegek ellátása iráni igény növekedésével.

Ám nemcsak a lakosság, hanem az egészségügyi intézmények is sérülékenyek - olvasható a kutatásban.

A hőhullámok fokozódása révén nő a sérülékenység az ország különböző részeiben, a helyi szintű hatások jelentkezésével pedig nőhet a területek gazdasági differenciáltsága, fokozódhatnak a társadalmi különbségek, és ezek akár újfajta egyenlőtlenségek kialakulásához is vezethetnek.

Ezt javasolják a kutatók:

  • nemzeti, regionális és helyi intézkedések az alkalmazkodóképesség javítása és  egészségkockázatokat és kedvezőtlen népegészségügyi következmények csökkentése érdekében
  • hőhullámok idején helyi szinten kiemelt figyelem a leginkább sérülékeny társadalmi csoportokra
  • állami, önkormányzati intézmények klímatudatos irányítása
  • hőhullámok elleni védekezési és egészségtervek összeállítása
  • stratégiai és kapacitástervezés az egészségügyi intézmények iránti növekvő igénybevételre felkészülve

A felkészüléshez a Nemzeti Alkalmazkodási Térinformatikai Rendszer (NATéR) használatát ajánlják. Emellett felhívják a figyelmet a szemléletformálás, a hőségriasztás szabályozása, népegészségügyi tervek kidolgozásának jelentőségére, a klimatizálás fontosságára és a szociális szektor felkészítésének szükségességére.

A teljes kutatás itt olvasható.