Károsnak tartja a Magyar Nemzeti Bank lényegében biztosra vehető kamatemelését Róna Péter közgazdász a Népszavában publikált cikkében. Kiindulópontja az, hogy a monetáris politika csak korlátozottan képes hatni az inflációra, az áremelkedéseknek vannak olyan fajtái, amelyeket egyáltalán nem tudnak befolyásolni a jegybankok. Hiába emel kamatot az MNB - írja Róna -, az illetékek nem fognak csökkenni, a kiskereskedők továbbra is háromszor annyit fognak fizetni az áramért, mint a nagyáruházak, valamint az élelmiszer- és energiaárak globális száguldása sem fogja elkerülni Magyarországot. Nem mindegy, hogy az importárak csökkentésével vagy a fogyasztói devizahitelek megdrágítása útján lehűtött kereslettel akarja-e leszorítani az inflációt a monetáris politika. Az előbbihez erősíteni, az utóbbihoz gyengíteni kell a nemzeti valutát. A szakértő szerint a jegybank figyelmen kívül hagyja ezeket a különbségeket. Ha az infláció meghaladja a 3 százalékos célértéket, akkor kamatot emel, hogy ez alá szorítsa a pénzromlás ütemét. Eközben nem figyel például arra, hogy a magyar infláció igen magas annak ellenére, hogy a kamat évek óta messze az EU-országok átlaga felett van, azaz a magas kamatszint nem vezetett az előbbi cél eléréséhez. Az elmúlt évek monetáris politikája miatt a forint példátlanul erőssé vált - jut el egyik következtetéséhez az ELTE tiszteletbeli tanára -, a reálszféra teljesítménye és kilátásai nem igazolják ezt az árfolyamot. Mivel a túlértékelt forint tovább rontja a magyar vállalatok teljesítőképességét - segíti az importot és gátolja az exportot -, előbb utóbb - mint a szteroidfüggő sportoló - felemészti a többi valutával szembeni teljesítőképességének, azaz értékének alapjait, és összeomlik. Ugyanakkor az erős forint miatt olcsó devizahitelek keltette fogyasztói kereslet keltette infláció itt marad. A 3 százalékos inflációs cél Róna szerint közel sem élvezi azt a szakmai és történelmi visszaigazolást, amit Simor András MNB-elnök észlelni vél, ám a felzárkózás alapkövetelménye minden közgazdasági tankönyv szerint a fiskális szigor, azaz a minimális költségvetési hiány, az olcsó tőke, azaz az alacsony kamat és az ezzel járó enyhén gyenge devizaárfolyam.