- Mennyi pénzt keresett eddig a kártyaasztalnál?
Itt egy fordított dolog van. Én indítottam el ezt a pókerőrületet, ami Magyarországon van, de nem gazdasági szempontok alapján lettem gazdagabb, tehát nem pénzügyileg, hanem hírnév és népszerűség szempontjából, ugyanis a hitelességem az, ami segített ennek a játéknak. Meggazdagodni nem gazdagodtam meg belőle, bár van két pókerklubom, de ezek inkább versenyekre vannak beállítva, és mint tudjuk, a versenyek nem anyagilag hoznak sokat. Persze áttételesen azért hozott pénzt, ha a kapcsolati tőke fejlődését nézzük. De például a hírnéven túl több olyan fellépésre hívnak, amelyeket külön kérésre pókerrel kötnek egybe.


- Mennyi pénzt kockáztat?
Szoktam játszani a saját klubomban is, olyan alapon, amit megengedhetek magamnak. Ha komolyabb pénzben játszom, azt csak külföldön.


- Mi volt a legnagyobb cash-game nyereménye?
Talán külföldön nyertem pár ezer dollárt, de ez elenyésző összeg ahhoz képest, amiket ma nyernek.


- Online-pókert játszott már?
Nem próbáltam, mert nemigen internetezem.


- Összehasonlítva az ezredforduló táján bekövetkezett "pókerboomot" a rendszerváltás idején működő játékkal, mi változott ön szerint leginkább?

- Az ezredforduló után a Texas Holdemet kezdték játszani, ami leginkább a televíziónak köszönhető, hiszen azon keresztül könnyűszerrel be lehet mutatni a játszmákat. A változás inkább ott érhető tetten, hogy régebben a közvetítéseknél kilencvenszázalékos valószínűséggel eltaláltam, hogy mi lesz. Ma már nem tudom még hatvan százalékban sem megmondani, mert olyan váratlan dolgok történnek a játékban. Felnőtt egy új generáció, amelyik egészen másképp játszik, mint a nagy öregek. Ez ugyanakkor izgalmassá is teszi a játékot, hiszen nekem legalább akkora meglepetést jelent, mint a nézőnek.


- Milyenek voltak a húsz-harminc évvel ezelőtti legendás Villa Korda-beli pókerpartik?
- Akkor még az ötlapos pókert játszottuk, olyan legendákkal, mint Tordy Géza, Réz Pál vagy Csurka István. Nem a pénzről, inkább a szellemiségről szólt. Olyan sohasem volt, hogy ezek a partik valakit megrendítettek volna anyagilag. A Fészek Klubban történt egyszer, hogy Bácskai Lauró István - a Keménykalap és Krumpliorr rendezője - betett egy gyufaskatulyát és azt mondta: "És 400" - vagyis egy gyufa jelentette a tíz fi llért. Tehát embereket pénzügyileg romba döntő kártyapartikat nem tartottunk, inkább a társadalmi élet és a szórakozás volt fontos.