A Milton Friedman Egyetem kutatása 2020 novemberében 1002 fős, országos reprezentatív mintán vizsgálta az oltási hajlandóságot, a hátterében álló motivációkat, és a motiválhatóságot. A felmérés eredménye azt mutatta, hogy a megkérdezettek túlnyomó többsége indokoltnak tartja a jelenlegi védekezést, több mint kétharmaduk bízik abban, hogy a magyar állam megbízható oltást tud majd kínálni az embereknek.

A kutatás során kiderült az is, hogy a nyájimmunitás eléréshez szükséges oltási kedv serkentése, a vakcinációhoz különbözőképpen álló csoportokat differenciált megszólítása érdekében a közvetett hatásokat is érdemes vizsgálni, így az elemzés fókuszában álló munkapiaci érintettségi hatást fókuszcsoportos megkérdezéssel is felmérték. A kutatásból kiderül, hogy a teljes, reprezentatív mintában megkérdezettek csupán egyötöde oltatná be biztosan magát, 40 százalékuk hezitál, további 40 százalék pedig határozottan ellenzi a vakcinációt.

Az oltatók és a hezitálók közül sem mindenki jelentkezne azonban az oltásért azonnal: összesen nagyjából 18 százalékuk oltatná be magát rögtön, 40 százalékuk inkább másokat tol maga elé, megvárja, hogy kiderüljön, van-e mellékhatása a vakcinának, közel egytizedük pedig akár éveket is várna a vakcina elfogadásával.

Számít, hogy ki ajánlja

Mind a biztosan oltatók, mind a hezitálók nagyságrendileg egyharmada addig várna, amíg a védőoltást az orvosa vagy más megbízható személy, intézmény ajánlja számára, ami az elemzés szerint azt sugallja, hogy az orvostársadalom, az ismert szakemberek, illetve a kormányzat prominensei tehetik a legtöbbet annak érdekében, hogy a nyájimmunitáshoz szükséges átoltottságot Magyarország mielőbb elérje.

Kik utasítják el a vakcinát?

Az MFE kutatása feltárta azt is, kik és miért utasítják el az oltást, s úgy találták, hogy kisebb valószínűséggel oltatnák be magukat az alacsonyabb társadalmi státuszúak, akik depriváltnak, vagy igazságtalanul háttérbe szorítottnak érzik az önmagukhoz hasonlókat (a saját csoportjukat), akiknél erősen jelentkeznek a kifáradás tünetei, és tavaszhoz képest már jóval kevésbé tájékozódnak a járvány terjedéséről és a vakcinációról, illetve akik a kormányzati tájékoztatókat (már) nem tartják hiteles forrásnak.

Az alacsony oltási hajlandóságban kulcsszerepet játszik a munkapiac megroppanása - magyarázza az eredményeket Grajczjár István. A járvány miatti lezárások a munkavállalók mintegy 30 százalékát negatívan érintették, akik vagy elvesztették a munkájukat, vagy csökkentett munkaidőben, kevesebb pénzért dolgoznak. A megoldást egy kevéssé öngondoskodó társadalomban, mint a magyar, az államtól várják az emberek, az azonban nem sietett a segítségükre.

A kilátástalanság is rontja az oltási hajlandóságot

Ezek az emberek kiábrándultak az állam munkahely-megtartó képességéből, számukra a megélhetés biztosítása a fontosabb, nagyobb kockázatot jelent a létfenntartás ellehetetlenülése, mint a megbetegedés - fejtegette a tanszékvezető.

E csoport a relatív vesztesek csoportja, közülük sokan a szolgáltató szektorban dolgoznak, alacsonyabb státuszúak, fizikai munkát végeznek, kárhoztatják a lezárásokat, kilátástalannak érzik a helyzetüket és belefáradtak a járvánnyal kapcsolatos, gyakran ellentmondásos információ-dömpingbe. E csoport tagjai úgy érzik, cserbenhagyta őket az állam és ez a bizalomvesztés kihat a vakcinációs hajlandóságukra is. Kiábrándultságukban nem tájékozódnak, nem regisztrálnak, a hatásos gyógyszerben bíznak inkább, azt várják az oltás helyett.

A negatív munkapiaci hatás és az oltás ellenzése közötti összefüggés ugyanakkor egyáltalán nem törvényszerű. Izraelben vagy az USA-ban éppen ellentétes folyamatok zajlanak, amely szerint minél nagyobbat ütött valakin a járvány, annál inkább beoltatná magát, hogy mielőbb visszatérhessen a munkába - mutat rá a szakértő.

Az oltás elutasításában Magyarországon a bizalom elvesztése, az "úgysem segít senki" megélése döntő tényező, ebből és a lezárások ellenzéséből fakad a járvány bagatellizálása. A relatív vesztesek akkor nem utasítják el az oltást, ha úgy érzik, hogy a megbetegedés/fertőződés, vagy annak veszélye közvetlenül érinthet a háztartást, a megélhetést.

A relatív nyerteseknél nincs ilyen dilemma, mivel a munkahelyük nincs veszélyben, továbbra is megbecsültnek érzik magukat a társadalomban, nem éreznek nyomást, döntéseik át vannak szőve bizalommal - emeli ki a különbséget Grajczjár István.

Bizalomépítés, célzott munkapiaci támogatások segítenének

A vakcináció iránti érdeklődés javításához a bizalom visszaszerzésén keresztül vezet az út. Az államnak hiteles tájékoztatást kell nyújtani és proaktívan fellépni, célzott munkapiaci támogatásokkal gátolni a deprivációt. Az oltási hajlandóságot csak a megélhetéshez biztosított eszközök megteremtése, a bizalmi válság felszámolása és a szolidaritás kialakítása javíthatja e csoportnál - hangsúlyozza a kutató.