Célzott támogatásnak akkor van értelme, ha jól körülhatárolható a támogatandó csoport és meghatározható a kár. A mostani válságban a jövedelemkiesés nemcsak a munkanélkülieket, hanem az állásukban maradók széles körét sújtja, a bolt- és gyárbezárás nem feltétlen jár együtt a munkahelyek megszűnésével. A fizetés nélküli szabadságon lévők, a csökkentett óraszámban dolgozók, a csökkentett fizetésben részesülők, a bevételhez nem jutó egyéni vállalkozók nem az állásukat, hanem a jövedelmüket veszítik el. Az ő megsegítésük éppen olyan indokolt mint az állásvesztőké.

A célzott támogatás társadalmi szempontból általában igazságosabb, közgazdasági szempontból pedig hatékonyabb, most mégis a kvázi alanyi jogon járó pénzsegélynek van értelme - állapította meg Bihari Péter közgazdász, az MNB monetáris tanácsának (MT) volt tagja a portálon megjelent véleménycikkében.

A közgazdász szerint Surányi György volt MNB-elnök javaslatát - amely szerint legalább három hónapig, havonta és fejenként minden munkáját elvesztőnek 100 ezer forintot, az eltartott gyerek után 50 ezer forintot kellene adni a költségvetésből - érdemes az összes foglalkoztatottra és munkanélkülire kiterjeszteni.

Ez a megoldás - ötmillió foglalkoztatott és munkanélküli mellett, fejenként 100 ezer forinttal számolva - havonta 500 milliárd forint költségvetési többletkiadást okozna, amely az éves GDP nagyjából 1 százalékát teszi ki. Az 1,5 millió kiskorú gyermek után számított további 50 ezer forint ezt összességében további 75 milliárd forinttal, a GDP kevesebb mint 0,2 százalékával emeli meg. A rendszer négy hónapon keresztüli fenntartása önmagában a hiányt mintegy 5 százalékponttal növelné.

Degresszív rendszerben a költségvetési terhek is kisebbek. Ha a mediánbér alatt 100 ezer forint, a mediánbér 150 százalékáig (ebbe a tartományba a foglalkoztatottak mintegy 30 százaléka tartozhat) 50 ezer forint, a mediánbér másfélszerese felett pedig nincs juttatás, akkor havonként 325 milliárd forint a büdzsé többletterhe. Ehhez járul még az eltartottak utáni mintegy 55 milliárd forint.

Az emiatt megugró költségvetési deficitet pedig az MNB-nek célszerű finanszírozni. Ez oly módon történhet, hogy a költségvetésnek a jegybanknál vezetett számláján az MNB jóváír - a példa kedvéért két hónapi fix összegű juttatásnak megfelelő - 1000 milliárd forintot, amit a költségvetés az általa helyesnek tartott szempontok szerint oszt szét a lakosság bizonyos csoportjai között. Ez a friedmani helikopterpénz - fogalmazott Bihari Péter.

E konstrukcióban pedig nem keletkezik tényleges adósság. Technikai értelemben a költségvetés jegybanknál vezetett számláján lévő összeg a költségvetésnek eszköze, a jegybanknak pedig forrása (kötelezettsége). Valójában azonban olyan jegybanki kötelezettség ez, amelynek nincs lejárata és nem keletkeztet jövőbeni kamat- és tőkefizetési kötelezettséget. Ezek hiányában pedig a gazdaság mai szereplőinek nem kell - az "adósság" finanszírozása miatt - jövőbeli kiadáscsökkentéstől vagy adóemeléstől tartani.

A jegybank a helikopter, amelyik nem közvetlenül a nép közé, hanem a költségvetés kezébe "pottyant" 1000 milliárd forintot - írta az az MNB monetáris tanácsának (MT) 2005-2011. közötti tagja.