Business Talks '24

Üzleti konferencia

Ne maradjon le az év
üzleti konferenciájáról!

Szerezze be
jegyét most.

Rácz Olivér, MNB

Robert Barro, Joanna Weng és José F. Ursúa közgazdászok 2020 áprilisában megjelent The Coronavirus and the Great Influenza Pandemic című NBER műhelytanulmánya szerint a gazdaság képes alkalmazkodni a kihívásokhoz, és bár a gazdaságszerkezet átalakulhat, de a gazdaság egészén nem okoz maradandó sebeket a válság. Az utolsó modern kori világjárványt, az 1918-1920-ban tomboló spanyolnátha gazdasági hatásait elemezve jutottak erre a következtetésre. Eredményeik alapján a GDP-re és egyéb makrogazdasági változókra gyakorolt hatások lényegében megszűntek a spanyolnátha utáni 4-8 év során.

A spanyolnátha a Föld korabeli népességének 2,1 százalékának életébe került. A járvány az első világháború utolsó évében, 1918-ban tört ki, három nagyobb hullámban terjedt szét és 1920-ig tartott. A koronavírushoz hasonlóan a spanyolnátha is egy légúti fertőzéssel terjedő vírus volt, amely ellen hatékony gyógykezelés a járvány idején - akár a koronavírus első hullámában - nem létezett. A spanyolnáthában mintegy 40 millióan, a korabeli népesség 2,1 százaléka vesztette életét, köztük olyan hírességek is, mint Max Weber, Gustav Klimt vagy Egon Schiele. A halálozás a fejlett országokban is elérte a lakosság 1 százalékát. Ennél jóval többen, becslések szerint félmilliárdan is megfertőződhettek. A jelenlegi járvány a Föld lakosságának 0,03 százalékát követelte eddig.

Az akkori világjárvány következményei alapján becsült gazdasági hatások súlyosabbak lehettek a koronavírusénál, ezért az itt bemutatott eredményeket, mint legrosszabb forgatókönyvet érdemes olvasni. A spanyolnátha a gazdaságilag legtermelékenyebb fiatal férfiak csoportjára volt leginkább halálos. A magas mortalitáshoz hozzájárult a lakosságnak az első világháború nélkülözései után általánosan legyengült egészségügyi állapota és az egészségügyi ellátórendszereknek a mainál kezdetlegesebb szintje. A Covid-19 fertőzés ezzel szemben veszélyesebb az idősebb népességre, bár erőteljes hatást fejthet ki az aktív korúakra is. E különbségek miatt a spanyolnátha járvány gazdasági hatásai valószínűleg súlyosabbak lehettek a koronavírusénál.

A spanyolnáthával összefüggő halálozásoknak átmeneti hatása volt a GDP-re és tartósabb hatása a fogyasztásra. Barro és szerzőtársai szerint 1 százalékos halálozási ráta átlagosan 2,7 százalékos reál GDP- és 4,4 százalékos fogyasztás-visszaesést okozott átmenetileg az 1918-1920-as spanyolnátha járvány idején. Míg a GDP szintje már a járványt követő négy év átlagában helyreállt, ezzel szemben a fogyasztási hatás tartós maradt. A fogyasztás még a járvány utáni nyolcadik évben is elmaradt a járvány előtti szintektől a vizsgált országok átlagában. A szerzők nem írnak ennek okairól, de véleményünk szerint a fogyasztás nagyobb és tartósabb visszaesésének oka a fiatal férfi áldozatok felülreprezentáltsága lehetett. A korabeli háztartások fogyasztásának elsődleges fedezete a férfiak munkajövedelme volt, ami az ő halálozási rátáik miatt jobban és tartósabban visszaeshetett, mint a tőkejövedelmek.

MNB

A járvány ideje alatt átmenetileg emelkedett az infláció, de később ugyanennyivel lassabb volt az áremelkedés, tehát hosszú távon az árszint nem tért el a trendjétől. Az árak már a járványt követő négy évben visszatértek a járvány előtti szintekre.

E számításból a szerzők a hiperinflációtól sújtott háborút vesztett országokat, azaz Németországot és Ausztriát kihagyták, és nem részletezték az inflációs hatások gyors korrekciójának okait. Úgy gondoljuk, ez annak lehetett a következménye, hogy a járvány elültével a gazdaság négy éven belül visszatért a régi egyensúlyához, ami az árakat is stabilizálta. Ezt támasztja alá a GDP szintjének ezzel egyidejű helyreállása is.

MNB

A részvényhozamok és az államkötvény-hozamok is csökkenéssel reagáltak a járványra, és a részvényhozamok - a kötvénykamatokkal szemben - a járvány után nem korrigálódtak. Az USA 0,52 százalékos halálozási rátája a szerzők szerint 7 százalékos esést magyaráz a Wall Streeten. A kötvényhozamok 14,5 százalékkal estek átlagosan a járvány idején. Ez utóbbi elmozdulás statisztikailag is jelentős.

MNB

A tanulmány üzenete, hogy a gazdaságok képesek még egy olyan erős sokk után is eredeti erejükben talpra állni, mint egy széleskörű járvány (illetve az azt megelőző világháború). A helyreállás természetesen a gazdaság szerkezetének nagyfokú változásával járhat, de ezt a szerzők nem vizsgálják, hanem csak az aggregált hatásokat. Másfelől az is kiolvasható, hogy a helyreállás nem minden területen egyforma ütemű, így a termelés hamarabb elérheti kiinduló szintjét, mint a fogyasztás. Ehhez hozzátehetjük, hogy a 2008-2009-es pénzügyi válság azt is megtanította, hogy a beruházások helyreállása is késlekedhet, így aktív gazdaságpolitikai beavatkozásokra lehet szükség a fogyasztások és a beruházások mielőbbi emelkedéséhez.

A szerző az MNB munkatársa.