Az Eötvös Loránd Kutatási Hálózat Agrártudományi Kutatóközpont Növényvédelmi Intézetében immáron több évtizedre tekint vissza az autópályáknak, mint a kártevők elterjedését segítő létesítményeknek a kutatása. A vizsgálatok jelenleg is tartanak, és tavaly a sárga körtelevélbolha első kimutatását is eredményezték - derül ki az intézet legfrissebb jelentéséből. Az autópályakutatások - amelyek célja a károsító ízeltlábúak autópályák menti terjedésének feltárása volt -, eddig is számos fajjal gazdagították a hazai faunát. Ezen vizsgálatoknak köszönhetően került elő a mára már országosan is jelentős kártevővé vált pettyesszárnyú muslica és ennek keretében lehetett nyomon követni a szétterjedését is. Ennek a kutatásnak az új eredménye lett a sárga körtelevélbolha hazai felfedezése.

Mivel nagyon hasonlít a közönséges körtelevélbolha nyári egyedeire, lehetséges, hogy sokfelé előfordul Magyarországon, csak részletes morfológiai vizsgálat hiányában jelenlétét és kártételét ez idáig nem különítették el a közönséges körtelevélbolháétól.

QP | Quality Placement

Egyelőre kevés információ ismert a sárga körtelevélbolha elleni védekezésről. A rovar biológiája nagyon hasonló a másik három hazánkban is megtalálható levélbolháéhoz, így az azokra vonatkozó védekezési módokat célszerű követni. Ilyen például a vízhajtások eltávolítása, amivel a tojásrakók és a lárvák számára legalkalmasabb helyek számát csökkenthetjük, továbbá célszerű figyelni az optimális hajtásnövekedésre is.

A védekezést, ami jelentheti az olajos lemosó permetezést vagy a kitinszintézis-gátló szerek alkalmazását is, akkor érdemes megkezdeni, vagy a tojások kikelése előtt, vagy amikor fiatal lárvák vannak a növényeken. A védekezés legfontosabb időszaka a tavasz.

Hazánkból eddig nem jelezték kártételét, de Szerbiából, ahol nagyon elterjedt, intenzív és extenzív körteültetvényekben is károsít.

Indiából vagy Dél-Amerikából is érkezhetett

A sárga körtelevélbolha megközelítőleg 3,8 milliméter hosszú, a szárnya 2,8 milliméter. A nyári egyedek jellegzetesen sárgás színezetűek, a téli forma sötétbarna. Az első szárny vége lekerekített és sötétbarna foltot visel. Megtalálható ez a folt a rokon füstösszárnyú körtelevélbolhán is, de attól könnyű elkülöníteni az áttetsző szárnyai alapján. A nagy körtelevélbolhán nincs ez a sötétbarna folt, így attól egyszerű az elkülönítése. A sárga körtelevélbolha azonban nagyon hasonlít a közönséges körtelevélbolhára, így e két faj csak mikroszkópi vizsgálatokkal azonosítható pontosan.

Széles elterjedésű faj, Indiából, Mongóliából, a Közel-Keletről, Nyugat- és Dél-Európából, valamint Egyiptomból, Argentínából és Uruguayból is ismerjük a sárga körtelevélbolhát. Különböző körtefajokról mutatták eddig ki, általában 3-5 nemzedéke van és kifejlett alakban a körtefákon telel át.

A hazai körtéket eddig három, egymástól jól elkülöníthető levélbolhafaj károsította, a füstösszárnyú körtelevélbolha, a közönséges körtelevélbolha és a nagy körtelevélbolha okozott számottevő károkat. A körtelevélbolhák nagyszámú lerakott petéiből kikelő lárvák és az imágók szívogatása árt a körtefáknak, növekedésük, fejlődésük üteme lelassul.

A körtelevélbolhák károsítása nyomán a levelek torzulhatnak, korai levélhullást és terméshullást eredményezve, és a károsítás miatt a termés minősége is romlik. Ráadásul a bolhák a szívogatásuk során magas cukortartalmú, ragacsos mézharmatot választanak ki, ami beboríthatja a leveleket. Ezen később megtelepedhet a korompenész, így csökken a növény fotoszintézisének hatékonysága.

A kártétel jelentőségét növeli, hogy mindhárom fajnak több nemzedéke van, így a károkozás a tenyészidőszakban folyamatos lehet. A fajok elkülönítését kissé bonyolítja, hogy az áttelelő egyedek, amelyek az avarban, a fák kérgén, vagy esetleg a nyitvatermőkön telelnek át, alaktanilag (például színben, szárnyhosszban) eltérnek a nyári egyedektől.