Optimista jövőképet festett a befektetési alapok magyarországi jövőjéről Zobor Zsuzsa, a K&H Értékpapír Befektetési Alapkezelő vezérigazgatója, és Horváth István, a társaság portfólió menedzsment igazgatója az alapkezelő tízéves évfordulójának alkalmából tartott sajtóbeszélgetésen. A szakemberek az elmúlt évtized tapasztalatait összefoglalva kiemelték, hogy 1995 és 2005 között világviszonylatban csökkent a kötvények és a pénzpiaci termékek részaránya a nyugdíjpénztárak portfóliójában, miközben a befektetési alapok egyre népszerűbbek lettek. A folyamat nem meglepő - fűzte hozzá Zobor Zsuzsa - hiszen a nyugdíjpénztárak a tagok megtakarításait több évtizeden keresztül kezelik, és ezen az időtávon magasabb hozam érhető el a kötvényeknél kockázatosabb eszközökkel.

Nem szeretünk kockáztatni

Európai viszonylatban a magyar nyugdíjpénztárak nem szeretnek rizikót vállalni, 2005-ben az önkéntes nyugdíjpénztárakban a hitelviszonyt megtestesítő értékpapírok aránya 75 százalék volt, míg a részvényeké 8, a befektetési jegyeké pedig 7. Három évvel korábban ugyanezek az értékek rendre 74, 8, illetve 4 százalék voltak, elmondható tehát, hogy a befektetési jegyek népszerűsége növekedett. A fejlettebb gazdaságokban teljesen más arányok figyelhetők meg, az Egyesült Államokban például 2005-ben a kötvények aránya 19, a részvényeké 47 a befektetési alapoké 20 százalék volt az intézményi befektetők által választott portfólióban (további adatok a mellékelt táblázatban).

Érdekes, hogy Belgiumban például rendkívül magas a súlya a befektetési alapoknak a nyugdíjpénztárak piacán. Ezt Horváth István azzal magyarázta, a belga piacon nagy számban vannak jelen a viszonylag kis pénztárak - az átlagos pénztárméret 80 millió euró, vagyis 20 milliárd forint -, akik elsősorban méretgazdaságossági megfontolásból kedvelik a befektetési alapokat. A nyugdíjkasszák hazai piaca is hasonló összetételű, így Horváth István itthon a befektetési alapok részarányának további növekedésére számít.

Egyéves összehasonlítással hosszú távú befektetést?

Zobor Zsuzsa felhívta a figyelmet egy érdekes ellentmondásra, ami magyarázatot adhat arra, hogy a vagyonkezelők az esetek nagy részében miért óvatosak a portfóliók kialakításakor. A nyugdíjpénztárak a befektetési alapok között elsősorban a rövid távú hozamok alapján választanak, ami a vagyonkezelőket arra készteti, hogy ne vállaljanak magas kockázatot. Az alacsony kockázatvállalás azonban egy nyugdíjpénztári tag esetében, aki esetenként 25-30 évre fektet be ezen az időtávon vélhetően nem a legjobb hozamot biztosítja. Éppen ezért a vagyonkezelők versenyeztetésének eredménye az esetek többségében alacsonyabb kockázatú portfólió és referenciaindex-másolás lesz, ami hosszú távon ellentétes a nyugdíjpénztári tagok érdekeivel.

Társadalmi felelősségvállalásé a jövő?

A jövőben a szakemberek szerint a vagyonkezelők portfólióiban nagyobb súllyal szerepelnek majd olyan vállalatok, melyek a társadalmi felelősségvállalás szempontjából példamutatóak. Nyugat-Európában egyre népszerűbben azok a befektetési alapok, melyek nem fektetnek környezetszennyező, vagy éppen szerencsejátékkal foglalkozó cégek részvényeibe. Joggal merül fel természetesen a kérdés, hogy ha egy vállalat például környezetvédelmi megfontolásokból költséges beruházásokat hajt végre - és ezáltal kisebb profitot mutat ki -, akkor azt a részvényt miért vennék meg a befektetők? Horváth István szerint ez rövid távú szemlélet, és hosszú távon nem kerül versenyhátrányba egy társadalmilag felelős vállalat. Magyarországon ez a fajta befektetés még nagyrészt ismeretlen, a K&H tervei szerint azonban hamarosan a hazai alappiacon is megtalálható lesz egy ilyen konstrukció.
QP | Quality Placement