Megtanultunk számolni

Úgy tűnik, a válság egyik legpregnánsabb hatása, hogy egyre jobban tudunk számolni, egyre biztosabban mozgunk a hat- és kilencnullás számok útvesztőjében. A gazdagsági álomhatárt idén már 450 millióban húzzák meg, a tavalyinál átlagosan százmillióval magasabban.

Az emelkedés mögött leginkább azok számának növekedése áll, akik nem milliókban, hanem milliárdokban mérik a valódi gazdagságot (5 százalék). (1. ábra)

A válság hatására bekövetkezett realitásérzés-növekedés abban is megmutatkozik, hogy abban az értékben viszont nincs jelentős elmozdulás, amit saját személyes gazdagságuk szintjeként jelöltek meg az emberek.



A tavalyi 75 milliós érték idénre visszakúszott a 2008-as 90 millió környékére (89 millió). A családi munkamegosztás hatása azonban ebben is megmutatkozik: míg a férfiaknak csupán 22 százaléka érné be tízmillióval, ha gazdagnak akarná érezni magát, a nőknek több mint harmada (36 százalék) gondolja úgy, hogy könnyebben kijönne a konyhapénzből, ha ennyiből gazdálkodhatna. (2. ábra)


Pénzt vagy életet?

A vagyonosodás és vagyonvesztés vizsgálatára feltettünk néhány kérdést, amitől azt vártuk, hogy megmutassa: a vagyont vagy az embert preferáljuk, amikor ezekről a kérdésekről gondolkodunk. Arra a kérdésünkre, hogy "Véleménye szerint a tehetősebbeket vagy a szegényebbeket érinti nagyobb mértékben a jelenlegi gazdasági válság Magyarországon", nem vártuk, hogy a többség a tehetősebbeket jelölné meg.

Tízből nyolcan gondolják úgy, hogy a szegények érintettsége a nagyobb, ezáltal inkább a humán, mint a pénzügyi tényezőknek adva nagyobb súlyt az érintettség kérdésében.

Érthető módon az iskolai végzettség és a jövedelem emelkedésével egyre többen siratják a pénzt, mint az embert: az átlagosan 250 ezret keresők körében már minden negyedik ember gondolja, hogy a vagyonosabbak érintettsége nagyobb. Eddig tehát azt tanultuk, hogy érintettség tekintetében a túlnyomó többség nem nagyon fordul a vagyonosak felé. Ugyanakkor ha azt vizsgáljuk, hogy ki számíthat nagyobb érdeklődésre, a vesztesek vagy a nyertesek, jobban mondva a válság hatásainak ellenállni tudók, akkor már egészen más arányokat találunk. Természetes, hogy a vagyonvesztés sztorija legalább annyira érdekes - nyilván inkább a "káröröm" kétes értékű boldogsághormonjainak köszönhetően -, mint a sikeres vagyonmegtartás. A kérdésben szinte semmilyen demográfi ai eltérés nem mutatható ki a válaszadók között, kivéve az életkort: az ötvenen túliak már jóval többen honorálják a vagyonmegőrző stratégiákat (36 százalék), mint az átlag. (3. ábra)



Az irigység ellenszerei

Igyekeztünk feltárni, milyen ellenszerekkel védekezhet egy vagyonos ember az őt körülvevő irigységgel szemben. Felsoroltunk személyiségvonásokat, életmódmintákat és vagyonkezelési stratégiákat is. A kirajzolódó kép élesen mutatja a mai magyar társadalom állapotát. (4. ábra)





Az összegyűjtött vagyon eredete és az életvitel tekintetében a legfontosabb tényező a feddhetetlenség, aminek nagyfokú önzetlenséggel kell párosulnia. Bár már csak a válaszadók harmada tartotta kiemelten fontosnak, a további tényezők listáját mégis az ország javát, boldogulását szolgáló vagyonfelhasználás vezeti - a jelenlegi gazdasági-erkölcsi állapotok ismeretében nem meglepő módon. Hasonlóképpen fontos a "siker receptjének" nyitott forráskódúvá tétele: a vagyonszerzési stratégia önzetlen megosztása másokkal szintén növelheti a kedveltséget.

Meglepetést okozott viszont, hogy a vagyonosak megítélését nem látszik befolyásolni, ha szerény életmódot folytatnak vagy kifejezetten megnyerő az egyéniségük. Leginkább talán az szorul magyarázatra, hogy a klasszikus felhalmozó, újrabefektető, fejlesztő attitűd miért csak minden ötödik ember számára jelentős, szimpátiát fokozó tényező.

Gyanítható, hogy ez a magatartás még olyan kevéssé ismert, hogy nehéz rá érdemben reagálni. Erre mutat az a jelenség is, hogy ezt a tényezőt az átlagnál fontosabbnak a falusiak tartották, szemben a városiakkal - a felhalmozás, takarékosság szellemét "kihallva" a kérdésfeltevésből.


A jövő értéke

Az irigység ellenszereinek keresésekor természetesen felmerül az adakozás, az önzetlen támogatás tematikája. Igyekeztünk széles és részletes listát összeállítani a lehetséges támogatandó célokról és területekről. Válaszadóink minden egyes támogatási célt egyenként értékeltek aszerint, hogy mennyire tartják alkalmasnak arra, hogy támogatásukkal a jelentős vagyonnal rendelkezők kimutathassák a társadalom iránti felelősségüket. (5. ábra) A magyar társadalom hagyományos családközpontúsága és a következő nemzedék jobb jövőjébe vetett bizalma fejeződik ki a listavezető témák magas támogatottságában. A megkérdezettek többsége kiemelkedően elismerésre méltónak tartja mind a beteg, mind a tehetséges gyermekek életlehetőségeinek támogatását.






Az viszont már talán nem annyira magától értetődő, hogy a természet, a környezet védelme ilyen előkelő helyezést érjen el a listán. Ez a téma a nők és a fiatalok számára vonzó átlagon felül. A nemzeti hagyományok megőrzésének fontossága meglehetősen rezisztens a szokásos demográfi ai tényezőkre, úgy tűnik, mindenkinek egyaránt fontos - bár ideológiai különbségek szerint nem különböztettük meg a válaszadókat. Kifejezetten örömteli, hogy nem csupán a tehetséges gyerekek, de a tehetséges, innovatív felnőttek és vállalkozások is számot tarthatnak a közönség szimpátiájára, ha támogatási célként merül fel. Az pedig külön figyelemre méltó, hogy a több millió házi kedvenc országában az állatvédelmi alapítványok támogatottsága csak egy helyezéssel előzi meg a hajléktalanok, munkanélküliek és elesettek támogatását. Gyanítható, hogy a válságot megelőző időben még nagyobb lett volna a távolság köztük - a cicák és kutyák javára. A posztmodern kor szellemiségét mutatja, hogy a mecenatúra korábban klasszikus és tipikus területei, mint a művészetek és a sport, nemcsak hogy erősen hátrasorolódtak, de már támogatásuk ellenzőinek száma is jelentős (15-20 százalék).

A magyar társadalom kihegyezett idegrendszerének indikátora, hogy mindazon témák, amelyek akárcsak áttételesen is, de ideológiai vonatkozásúak, már jelentős ellentáborral rendelkeznek, bár azt nem mondhatjuk, hogy nemre és korra tekintet nélkül. A nők sokkal megengedőbbek kapcsolatban. Úgy tűnik, a politikai szervezetek esélytelenek abban, hogy támogatásuk bármilyen mértékben is pozitívan befolyásolja egy-egy vagyonos ember arculatát. Legalábbis abban az esetben, ha ez nyilvánosan történik.


Dr. Hoffmann Márta
piackutató, Hoff mann Research International

NRC NetPaneljének segítségével irányított, véletlen mintavétellel. Az adatfelvételt 2010 elején végeztük. Az ezerfős minta a 18-69 éves, legalább hetente internetező lakosság összetételét tükrözi. Az adatokat a válaszadó neme, a korcsoport, a településtípus, a végzettség és az internetezés helye alapján súlyozással igazítottuk a teljes internetező lakosság arányaihoz. A kérdőívet és az elemzést a Hoffmann Research International készítette.

QP | Quality Placement