Magyarország felnőtt lakosságának több mint fele, az Eurostat felmérései alapján saját bevallása szerint nem ért egy más nyelven se. A magyarok rendre a legrosszabbak között teljesítenek az idegen nyelvek ismeretében.

Rozgonyi Zoltán, a Nyelvtudásért Egyesület elnöke arról beszélt a Szabad Európának, hogy szerinte némileg javult a helyzet a 30 év alattiak és különösen a még fiatalabbak körében, akik nyelvtudása egyértelműen jobb a korábbi hazai állapotoknál. Bár az ilyen kutatásoknak vannak korlátjai, kiemeli, hogy Magyarország tartósan a leggyengébbek között van akkor is, ha az önbevallásnál pontosabb felmérést használunk.

QP | Quality Placement

„Nagyon fontos leszögezni, hogy nemhogy reform, de semmilyen változás nem volt az elmúlt tíz évben. Nem volt olyan reform, ami az oktatást, a tanári munkát segítette volna, sem olyan, ami az iskolák munkáját támogatta volna” – nyilatkozta a szakértő, aki úgy látja, bár az infrastrukturális beruházások régebben megvoltak, a bedobott fejlesztési tervek nem vették figyelembe az oktatás tényleges helyzetét.

A fiatalok körében látható javulás szerinte egyértelműen az európai mobilitásnak és a javult életszínvonalnak köszönhető. A külföldi munkavállalás és a nemzetközi lehetőségek mellett a már gyakran észrevehetetlen kulturális kapcsolódás szerepe segít sokat segít a fiataloknak. „A fiatalabbak már nemcsak így-úgy letöltött filmeket néznek, hanem például a Netflixszel jobban kitettek lesznek az idegen nyelvek felé” – mondta az egyesület elnöke. Nem elhanyagolható az sem, hogy milyen színvonalon tanít a nyelvtanár, viszont a diákok motivációjának nagyobb szerepet tulajdonít. Ezen a téren pedig úgy mutat javulást, hogy közben az oktatáspolitika, az oktatási rendszer érdemben semmit nem tett hozzá. Erre kézenfekvő példa a hirtelenszerű digitális átállás, amihez az érintettek semmilyen segítséget nem kaptak az oktatáspolitikától, a kormánytól vagy a kapcsolódó szakmai szervezetektől.

„A valódi támogatást egymástól kapták, a tanári szakmai szervezetektől, könyvkiadóktól, ők nekik kellett elképesztő gyorsasággal és hatékonysággal segíteniük a tanároknak. A központi álláspont annyi volt, hogy „tessék áttérni digitális oktatásra”, ennyi”

– magyarázta Rozgonyi.

Annak ellenére, hogy a megtartott nyelvórák számában élvonalban vagyunk, az átlagosan ezer órányi oktatás gyenge eredményt hoz. Egy átlagos tanulónak minden gond nélkül el kellene tudnia jutni a B2-es, azaz a középfokú nyelvvizsgáig. Azonban a valóságban rengeteg magántanárral, nyelvtanfolyammal támogatva jut el idáig a felvételizők vele, ami durván a végzősök mindössze negyedét jelenti. Rozgonyi Zoltán szerint a gyenge teljesítmény egyik oka az oktatás rugalmatlansága, amin csak elenyésző számú, alapítványi magániskola tud változtatni. Érdemi szándékot soha nem látott arra, hogy az állam hozzáfogjon a nyelvoktatás átalakításához. Egy stratégiai változtatás az oktatásban tízéves távlatban hoz eredményeket, így egyetlen politikus sem lesz igazán érdekelt abban, hogy ezt elindítsa. Hozzátette, hogy a hosszabb távú gondolkodás legkevésbé volt jellemző a döntéshozókra az elmúlt kormányok alatt. A megoldást egyébként abban látja, hogy egy átgondolt és kidolgozott oktatáskoncepció után programokat érdemes indítani:

„Ezt bevezetik mondjuk 30 iskolában, és mérjük év végén, hogy milyen eredményekkel járt a szülők, a diákok, a tanárok és a többi érintett szempontjából. Ezt ki kell értékelni és a tapasztalatok birtokában a következő évben másik 50 iskolában elindítani és így tovább.”

Az egyesület alelnöke kitért a középiskola előtti és utáni nyelvoktatás problémáira is. Szerinte az előbbinél fontos lenne, ha jobban mérnénk fel a diákok tényleges tudását, mindenhol egységes módszertannal. Egyedül itt lát pozitív változás az elmúlt tíz évben, olvasáskészséget és hallásértést elkezdtek mérni az általános iskolásoknál. A diákok elsöprő többsége ugyan fontosnak és értékesnek tartja a nyelvtudást, az érettségi közeledtével sokan rossz pályára kerülnek, ahonnan egyedül a magánoktatás jelenthet kiutat. Sok szülő már az általános iskolától kezdve tervezi a különórákat.

Az egyetemi nyelvoktatás problémáiról is árulkodik, hogy nagy számban diplomáznak olyan mérnökök, műszaki végzettségűek, akiknek „nulla közeli” nyelvtudásuk van. Ez a mérnökök mellett egyébként egyes kommunikációs szakirányokra is vonatkozik. A rendszer átgondolatlanságának mutatóját látja abban is, hogy a diplomához szükséges nyelvvizsga-kötelezettség kielégíthető eszperantó nyelvvizsgával is. Nem véletlen, hogy az eszparantó a 3-4. legnépszerűbb nyelvvizsga. – tette hozzá Rozgonyi Zoltán.