Először: a szolgáltatások szétbontása és a viszonteladás. A monopolhelyzetben lévő szolgáltató minden szolgáltatását és szolgáltatásainak különböző elemeit a piacra belépő versenytársak számára nagykereskedelmi áron kell, hogy elérhetővé tegye, amely nem tartalmazhat profitelemet. Másodszor: a telefonszámok hordozhatósága. Minden fogyasztó, amikor szolgáltatót változtat, nyilvánvalóan meg akarja tartani a telefonszámát. Ez- ügyfélkapcsolataik miatt- elsősorban a nagy fogyasztók, a vállalatok számára fontos. A távközlési piacon a telefonszámok hordozhatósága nagy szerepet játszik a nagy fogyasztók megnyeréséért folytatott versenyben, és ezért ez értelemszerűen nem a monopolhelyzetben lévő szolgáltatónak kedvezne. A Matáv azt szeretné elérni, hogy erre a provízióra tíz év haladékot adjon a készülő törvény. Harmadszor: közös alállomások biztosítása. A monopolhelyzetben lévő telefontársaságnak a saját helyiségeit ingyen kell a versenytársak rendelkezésére bocsátania ahhoz, hogy azok elhelyezhessék kapcsolóikat. Negyedszer: a szolgalmi jogokhoz és a távközlési póznákhoz való egyenlő hozzáférés. Diszkrimináció nélküli elérést kell biztosítani a monopolvállalat szolgalmi jogaihoz és póznáihoz mind a versenyző telefonszolgáltatók, mind a kábeltársaságok részére. Ha a monopolhelyzetben lévő telefonszolgáltató a saját szolgalmi jogait és póznáit használja kábelfektetésre, akkor saját költségeiben ugyanannyival kell azt szerepeltetnie, mint amennyiért a versenytársaknak eladja. Ötödször: egyenlő tárcsázási feltételek. A fogyasztó minden szolgáltatót ugyanannyi számjegyből álló telefonszám tárcsázásával és hasonlóan könnyen megjegyezhető számmal érhessen el, legyen szó akár a hálózat használatáról, akár az operátor vagy a tudakozó hívásáról. Hatodszor: a reciprocitás. A szolgáltatók közötti átkapcsolási díjakat kölcsönösségi alapon, a monopolhelyzettel való visszaélés nélkül kell megállapítani. A nemzetközi tapasztalat azt mutatja, hogy e megállapodásoknak a létrejöttéhez független döntőbíráskodó szervezetet kell igénybe venni. A kezdeti monopolhelyzetben lévő vállalat nagyon könnyen meg tudja fojtani a versenyt- azaz a párhuzamos hálózatok kialakulását-, ha az átkapcsolási díjakat magasan tudja tartani. Hetedszer: a távközlési felügyeletnek kritikus szerepe lesz a távközlési törvényben. Magyarországon nagy szükség lenne politikai befolyástól mentes, a Nemzeti Bankhoz hasonlóan független, ugyanakkor nagy hatalommal rendelkező versenyfelügyeletre. Ha az állam a továbbiakban is politikai állásnak tekinti a különböző felügyeletek vezetését, azzal könnyen (vissza)élhetnek a versenyben politikai előnyökkel és nem új technikai és üzleti megoldásokkal küzdő vállalatok. A mindenkori kormánynak a versenyszabályozással az ország hosszú távú érdekeit kell szolgálnia a pillanatnyi politikai és hatalmi érdekek helyett. Nyolcadszor: az UMTS (széles sávú, drót nélküli távközlési szabvány) koncesszió eladása, amely a következő nagy lépés lesz a magyar telekommunikáció fejlődésében. Minél hamarabb írják ki a tendert, annál jobb, mivel ez a szabvány mind adat, mind hang átvitelére alkalmas, így jelentős versenyt generálhat és tovább gyengítheti a DT-Matáv monopolhelyzetét. (A bostoni illetőségű Greg Adam cikkét teljes terjedelemben a Magyar Narancs és online változata, a Mancs közölte).