A jogalkotók a tartós ápolást végzők időskori támogatásának szabályozásakor, 2017 végén úgy látták, hogy aki legalább húsz évig saját háztartásában gondozta súlyosan beteg, fogyatékos gyermekét, megérdemli, hogy időskorában külön juttatást kapjon, hiszen két évtizeden át nagy terhet vett le az állami szociális ellátórendszerről.

Az érintettek ez idő alatt ugyanakkor munkát nem vagy csak részlegesen vállalhattak, így nagyon kevés öregségi nyugdíj illeti meg őket, vagy egyáltalán nem jogosultak rá - hívja fel a figyelmet a lap.

Kapcsolódó

A 2017 végén elfogadott paragrafusokról a gyakorlatban kiderült, hogy olyan feltételeket írtak elő, amelyeket a szülők egy része nem tudott teljesíteni. Mindezek miatt a múlt évben számos per indult, s a kérdés végül - több bírói kezdeményezés nyomán - az Alkotmánybíróságon (Ab) kötött ki. Az Ab a nyári szünet előtt döntést hozott a tartós ápolást végzők időskori támogatásáról. A jogszabályt jogértelmezés útján lényegében kijavították. Az ügy nem mindennapi jellegére utal, hogy a 15 tagú testület hét különvéleménnyel, 8:7 arányban határozott.

A döntésből ugyanakkor kiviláglik, a két évtized hosszú idő, s ezt figyelembe véve a pénzt a szociális hatóság és végső soron a bíróság nem ítélheti meg bemondás alapján, a gondoskodást bizonyítani kell.

Eddig mindezt az idős szülő csak olyan dokumentummal tehette meg, amely azt igazolta, hogy annak idején bizonyos szociális, családügyi támogatásokhoz, ellátásokhoz is hozzájutott. Az AB határozatából arra lehet következtetni, hogy a jogosultságot megállapító hatósági, bírósági eljárásban mostantól adott esetben a lakcímkártyától az orvosi igazolásig és a nyugdíj-igazgatóság kimutatásáig számos irat felhasználható bizonyítékként.

Újdonság, hogy - a határozat szerint - jogosult lehet a tartós ápolást végzők időskori támogatására az a szülő is, aki két súlyosan beteg gyermekét gondozta összesen húsz esztendeig.