A nyugdjrendszerek fenntarthatósági problémáit a jelenlegi válság a felszínre hozta, ráadásul a krízis miatt szükségessé vált költségvetési konszolidációk sem valósziníű, hogy sikerrel járnak a nyugdíjrendszerek reformja nélkül, különösen olyan fejlett országokban, ahol az öregedő társadalmakban a nyugdíjba vonuló állampolgárok várható élettartama is gyorsan nő. A pénzügyi fenntarthatóság problémája persze - részben más okok miatt is - a szegényebb országokat is elérte.

Ilyen körülmények között egyre nagyobb érdeklődés mutatkozik mind a gazdagabb, mind a szegényebb országok körében a névleges egyéni számlás (NDC) rendszer - vagy közismertebb nevén svéd modell - iránt más alternatívákkal szemben, miután biztosítja a járulékbefizetések teljes átláthatóságát, a fizetőképességet és a pénzügyi fenntarthatóságot illetve mert a válság idején a piaci turbulenciákkal szemben is stabilabbnak mutatkozott - állítja a Világbank támogatásával nemrégiben megjelent tanulmánykötet, amely a 1990-es évek közepétől több országban bevezetett rendszer működését vizsgálta.

Kapcsolódó

A tanulmánykötet a rendszert alapvetően a legteljesebb mértékben már a 90-es évek közepétől bevezető országok - Olaszország, Lettország, Lengyelország és Svédország - példáján keresztül elemzi, de a szerzők olyan országokat is vizsgáltak, amelyek az utóbbi időben az NDC-rendszernek csak egyes elemeit vezették be.

A kötet szerkesztői, Robert Holzman, a Malaya Egyetem tanára és a Világbank senior tanácsadója, valamint Edward Palmer, a Uppsala Egyetem tanára és a Svéd Társadalombiztosítási Ügynökség senior tanácsadója, a fontosabb tapasztalatokat összegezve megállapították a Tárki által rendezett könyvbemutatón: bár az alappéldaként említett négy ország nagyon különböző módon alkalmazta a rendszert, mégis kijelenthető, hogy az NDC-rendszer alapvetően jól működik, bár a rendszer "jobbítására még van mozgástér", ugyanakkor más reformok előtt álló országok számára mintapéldaként szolgálhatnak.

Az NDC rendszer alkalmazásának hét legfontosabb tanulsága

1. az NDC-rendszer jól működik, mint ahogy a jelenlegi válságban az Olaszországban, Lettországban, Lengyelországban és Svédországban tapasztaltak is mutatják, bár a rendszeren még lehet javítani
2. a jövőbeli problémák elkerülése érdekében az azonnal átállás javasolt (a két véglet Lettország és Olaszország volt - előbbi azonnal teljes mértékben átállt az NDC-rendszerre, míg Olaszország a legelnyújtottabb fokozatossággal, ami a 2011-ben az eurózóna válsága miatt keményen visszaütött)
3.az átállás költségeit és azok finanszírozását az átmeneti időszakban világosan meg kell határozni - különben később visszaüthet ennek elodázása
4. a fizetőképesség garantálása érdekében átlátható stabilizációs mechanizmust kell felállítani
5. az átmeneti sokkok csökkentése és a likviditás biztosítása érdekében szükséges egy tartalékalap létrehozása
6. a hosszabb várható élettartam kockázatmegosztásának átlátható mechanizmusát ki kell alakítani - ki kell dolgozni azt a statisztikai modellt, amelyik kezelni tudja az egyre növekvő, nyugdíjazáskor várható élettartamot. (A tanulmány szerint sok országban a halálozási arányt alábecsülik, miközben főleg a fejlett országokban rohamosan a nyugdíjkor várható élettartam rohamosan nő.)
7. a nemek közötti különbségek kezelését az NDC még nem kezeli, ezért ennek elemzése és a politikai megvitatása szükséges.

Működne Magyarországon?

Az, hogy a rendszer sikeressége ellenére Magyarországon mennyire működne, megoszlottak a kötet bemutatóján a szakértői vélemények. A többség szkeptikus a magyarországi adoptálhatóságával szemben, miután itthon a rendszer alapkövetelményeit nem látják adottnak. Az NDC rendszer egyik legfontosabb követelménye a hosszú távú egyensúly és a fenntarthatóság lenne, márpedig tapasztalatok azt mutatják, hogy olyan országokban, ahol a kormányok egyszerűen képtelenek egyensúlyban tartani a hagyományos tb-rendszert, ott az NDC sem működik olyan jól, mint az abszolút mintaként sokszor emlegetett Svédországban.

Fehér Csaba, az MNB vezető elemzője szerint az NDC-rendszerről mindaddig nem sok értelme van beszélni, amíg a nyugdíjrendszerrel kapcsolatban nincs meg egy hosszú távon fenntartható rendszer víziója, hiszen az NDC az nem egy szerkezeti reform, hanem egy eleme lenne a tb-rendszernek. Szerinte, ami egy ilyen volumenű reform kapcsán meghatározó, az a kormányzati munka valamint a demokrácia működésének minősége, valamint a társadalom gazdasági pénzügyi kérdésekben való általános jártassága. "Az NDC nem azért sikeres, mert NDC, hanem mert svéd" - vélekedett Fehér.

A transzparencia sem segítene

Az NDC rendszer egyik pozitívumaként említett transzparencia - amely Parker professzor szerint arra is alkalmas lenne, hogy meggátolja a politikusokat abban, hogy - adott esetben - a nyugdíjrendszer átláthatatlanságát kihasználva szavazatokat vásároljanak irreális intézkedések ígéretével, miután azok költsége azonnal láthatóvá válik a rendszerben - Fehér szerint nem oldaná meg a magyarországi rendszerben fellelhető problémákat, "csak átlátszóvá tenné". A nagyobb transzparencia pedig a konferencián felszólaló több szakértő szerint is kérdésessé tenné, hogy a társadalomból mit váltana ki, a járulékfizetési hajlandóság növekedését, vagy csökkenését.

Fő veszély a politika

A szakértők többsége az alapvető problémák között megemlítette a bizalmi válságot, ami a politikai döntések nyomán a magyar társadalomban jelen van az intézmények iránt. Ennek kapcsán Fehér a magyar nyugdíjrendszer második pillérének megszüntetését említette példaként, ahol szerinte kifejezetten rövid távú fiskális kérdések élveztek előnyt a hosszú távú érvekkel szemben - ez pedig pont egy ilyen rendszer sikeres működtetése ellen szólna. Az rendszert először bevezető országok közül a politikai döntések kapcsán Olaszországot emelte ki, ahol a tanulmányok tanulságai szerint a rendszer nem a legtökéletesebben működik - kiváltképp az alapnak tekintett svéd példához viszonyítva.

A szakember a magyar helyzetre vonatkoztatva az NDC egyik negatívumaként említette, hogy túl gyorsan és túl hosszú időre rögzít kötelezettségeket, miközben Magyarországon hosszú távra nem igazán lehet tervezni, ráadásul az állami rendszerbe vetett bizalom is mélyponton van, amihez nagyban hozzájárult a második pillér megszüntetését eredményező kormányzati döntés is. (Utóbbi véleményt a felszólalók szinte egyöntetűen osztották.) Emellett olyan tartalékok sincsenek, amiből az átmenet éveit finanszírozni lehetne.

Beszűkül a politikai mozgástér

Kovács Erzsébet, a Budapesti Corvinus Egyetem tanára úgy vélte: voltunk mi már közel e rendszer bevezetéséhez, amikor többen gondolták úgy, hogy ez megoldást jelentett volna Magyarország számára, de ez a hajó már elment a 2010-es választásokkal. A szakértő annak az aggodalmának adott hangot, hogy Magyarországon elképzelhető, hogy az NDC-rendszer problémái erősödnének fel. Ezt egyebek mellett azzal indokolta, hogy Magyarországon nagyon cikcakkos a korfa - az igazi probléma majd akkor jelentkezik majd, amikor a Ratkó-gyerekek és azok unokái is elmennek nyugdíjba. Ez a két hullám komoly kiegyenlítő mechanizmust igényelne, tartalékot, hogy az utóbbiak nyugdíjait is fizesse majd valaki, de ilyennel nem rendelkezünk. Igazán komoly problémáink 2040 körül lehetnek - mutatott rá a szakember. Ez akár a gazdaságot is lebéníthatja Gál Róbert, a Tárki szakértője szerint, hiszen ezt nem tudná kezelni az NDC sem.

Ugyanakkor a Tárki nyugdíjszakértője - aki szerint a nyugdíjrendszerre az egyik legnagyobb veszélyt a rendszer szélsőséges politikai kitettsége jelenti, amit nem lehet teljesen kiiktatni - azt is megjegyezte, hogy a fent említett demográfiai folyamatok miatt a magyar politika szavazatvásárlási mozgástere hamarosan olyan szinten szűkül be, amikor kialakul az a rendszer, ahol minden politikai vezető kapva kapna egy olyan külső intézményen, ami megköti a kezét - könnyebb így ugyanis népszerűtlen intézkedést hozni.

Fehérrel egyetértve több szakértő vélte úgy, hogy az NDC rendszernek nem nagyon vannak olyan előnyei, amit kizárólag ez a rendszer tud kezelni, a magyar problémák kezelését pedig nem valószínű, hogy hatékonyan tudná az NDC megoldani. Többen ezek közül példaként a magyar demográfia volatilis jellegét, a tartalékok illetve az általános alapnyugdíj hiányát, a munkaerőpiacon meglévő informális szektor jelentős kiterjedtségét, valamit azt, hogy ebbe a rendszerbe például a szegénységre adott megoldásokat sem lehetne beilleszteni. Kovács Erzsébet ehhez tette még hozzá azt a - kötet szerzői által is említett - problémát, miszerint az NDC nem tudja kezelni a nemek közötti eltérő sajátosságokat.

Nem jó, de ez is jobb, mint a jelenlegi

Bodor András, a Világbank szakértője az NDC mellett érvelve úgy vélte, ez a nyugdíjrendszer egyéb alternatívákkal szemben jobban teljesítene, miután szerinte az NDC minden hibájával együtt is óriási előnyt mutat az egyéb alternatívákkal szemben. Bodor az előnyök között emelte ki a rendszer automatikus pénzügyi fenntarthatóságát, átláthatóságát, valamint azt, hogy véleménye szerint utóbbi miatt közvetve akár a munkaerőpiacra is ösztönzőként hathat, miután a járulékfizetők nyomon követhetik, hogy mennyi nyugdíjra számíthatnak, valamint azt, hogy tervezhetővé válik az újraelosztás (az NDC-nél megkerülhetetlen egy világos járulékszámítási modell megalkotása).

Bodor úgy vélte, hogy az NDC  lehetőséget adhatna az intézményrendszer erősítésére is és arra, hogy a nyugdíjrendszert ki lehessen venni a politikai játszmák köréből. Egyetértett abban, hogy az NDC nem tudja az egyensúlytalanságokat kivezetni, de szerinte sokkal könnyebb a kivezetési terhek igazságosabb elosztását ebben a rendszerben megoldani, mint más változatokban.

Gál Róbert, aki ugyan több okból (politikai kitettség, megtakarítások hiánya, demográfiai problémák, járulék-elkerülés) problematikusnak vélte az NDC bevezetését, úgy vélte: a magyarok úgynevezett pénzügyi tudatlansága nem lehet érv a bevezetés ellen. Szerinte csak arról van szó, hogy a magyarok más keretrendszerhez vannak hozzászokva (példaként azt említette, hogy a hiánygazdálkodásban egy svéd nem biztos, hogy túl tudott volna élni). Vagyis a szakember szerint, ha emiatt nem vezetjük be az NDC-t, akkor 20 év múlva sem fogjuk.