A Ptk. rokontartási szabályai szerint a tartási kötelezettség elsősorban a nagykorú gyermeket terheli a rászoruló szülőjével szemben. Nem csupán a vér szerinti vagy örökbefogadott gyermek köteles az eltartásra, hanem a mostoha- és nevelt gyermek is, ha őt a mostoha- vagy a nevelő szülő hosszabb ideig, ellenszolgáltatás nélkül nevelte.

A tartás mértékére és módjára vonatkozóan elsősorban a jogosult és a kötelezett megállapodása az irányadó. Megállapodás hiányában a jogosult a tartás bírósági meghatározását kérheti, ami elérheti akár a gyermek jövedelmének felét - írta a nyugdijguru.hu. A bíróság a tartás mértékét a jogosult megélhetésének indokolt költségei és a kötelezett teljesítőképessége alapján határozza meg. Az idős kora, betegsége, fogyatékossága vagy más ok miatt gondozásra szoruló szülő tartásának kötelezettsége a gondozásának és ápolásának költségeire, valamint az azokkal kapcsolatos más szükséges szolgáltatásokra is kiterjed.

A helyzetet tovább bonyolítja, hogy 2016. július 1-jétől a Ptk. kiegészült egy új rendelkezéssel, mely szerint aki a tartásra rászorult szülő szükségleteinek ellátásáról a tartásra köteles gyermek helyett anélkül gondoskodik, hogy erre jogszabály vagy szerződés rendelkezése alapján köteles lenne, az indokoltan nyújtott ellátás ellenértékének megtérítését az ellátás nyújtásától számított egyéves jogvesztő határidőn belül követelheti a tartásra kötelezhető gyermektől.

További szigorítás

Ez az eljárásrend tovább szigorodott 2017. január 1-jétől, a szociális törvény új rendelkezésével, amely szerint ha tartós bentlakásos intézményi ellátás esetén az ellátottnak van nagykorú, vér szerinti vagy örökbefogadott gyermeke, a jövedelemhányad (jellemzően a nyugdíj 80 százaléka) és az intézményi térítési díj közötti különbözet megfizetésére az erre irányuló megállapodás alapján a gyermek köteles. Ha a gyerek megállapodás alapján nem hajlandó fizetni, akkor az intézmény saját jogon, a szülő egyetértése, sőt tudomása nélkül is beperelheti a gyermeket tartási kötelezettsége és képessége mértékével arányban állóan a díjkülönbözet megfizetése érdekében.

Az oldal szerint nem elképzelhetetlen, hogy a szociális szféra krónikus forráshiánya miatt a szülőtartás iránti intézményi perindítás nem csupán jog, hanem egyenesen kötelezettség lesz, amelyet a fenntartók előírnak az ellátó intézmények számára.

Jó-e ez így?

Ezek után arra voltunk kíváncsiak, hogy olvasóink szerint jó szabály-e az, hogy a gyereknek kötelezően kell anyagilag támogatni a szüleit? Először az utca emberét kérdeztük, erről szóló kisfilmünket itt láthatja:

A kérdést szokás szerint a Facebook-oldalunkon is feltettük, ott jóval egyértelműbb lett a végeredmény. Olvasóinknak ugyanis 90 százaléka kattintott arra a válaszlehetőségre, hogy "a kötelezővé tétel túlzás, aki akarja, az úgyis támogatja a szüleit." Ennek megfelelően alig 10 százalék válaszolt úgy, hogy "persze, ő nevelte fel, ez a legkevesebb."

A válaszadóink szerencsére nem fogták vissza magukat és többen kommentben is kifejtették a véleményüket. A legtöbb lájkot Ági kapta, aki azt írta, hogy "jóban vagyok a gyerekeimmel, szeretem őket és ők is szeretnek de soha nem kívánnám, hogy engem támogassanak. Van nekik elég feladatuk a saját gyerekeikkel."

Hasonlóképpen látja Dóra is: "A gyermek nem "haszon - állat". Nem vagyok jóban a fiammal, de soha nem aláznám meg magam, hogy a kenyerét egyem - sem jóban, sem rosszban!"

Gábor szerint az adózáson is változtatni kellene, ha a gyereknek kellene eltartania a szüleit: "Vagy az állam dolga, és akkor lehet a mostani, 45% feletti közteher a béren, vagy a család dolga, ás akkor nincs ennyi elvonás. Egyszerre a kettő nem megy."

Komoly reakciót váltott ki Zsolt kommentje, aki szerint ez a rendszer "Nem nem jó. Képzeljük el azt, hogy egy bántalmazó szülőt kell eltartani egy gyermekkorában bántalmazott felnőttnek." Volt, aki úgy reagált erre, hogy "Nyílván egy ilyen helyzetben nem jó... A maradék 99,9999%ban meg elvárható és jó" Zsolt erre reagálva azt írta, hogy "Elvárható, sőt kötelező. De ne legyen szabályozva."

Ezzel azonban nem mindenki értett egyet: "Miért ne legyen szabályozva, ha maguktól nem tudják az emberek? 70-80 éves beteg idős emberek egyedül halnak meg a korházakban, mert a gyerekük, nem látogatja őket, fagynak halálra, mert akit felnevelt, rá sem néz. Nem az állam feladata, hogy vigyázzon az idősekre, hanem a családé. Ha nem megy, magától szabályozni kell"

Zsolt erre is reagált: "A gyerek felelőssége is, de ha nincs meg a módja, lehetősége? Én úgy gondolom az államnak is igen nagy felelőssége van ebben. Legyenek olyan bérek, legyenek olyan lehetőségek, hogy ezt meg lehessen tenni. Én pl segítem szüleimet, és azt gondolom később is is így fogok cselekedni."

Nem ért egyet a fentiekkel Ildikó, aki szerint "Ez kötelező, de nem a jogszabály szerint, hanem ez egy belső "kényszer", amit meg kell tenni...." Katalinnak azonban ehhez is volt egy-két szava: "Drága Ildikó. A szülök ledolgoztak egy életet befizették amit kellett ennyi min. jár az államtól hogy ne éhezzenek. A gyerekek meg nem keresnek annyit hogy a saját gyerekei rovására eltartsa a szüleit. Érti a dilemmámat?"

A legjobban pedig talán Irén foglalta össze a magyar lelkületet: "Semmi sem jó ami kötelező".

És Ön hogy látja?

Képünk forrása: Shutterstock