Áprilisban, a parlamenti választások után indította meg a köznyelvben jogállamisági eljárás néven ismert kondicionalitási mechanizmust a magyar kormány ellen az Európai Bizottság. A folyamat részeként értékelték a magyar demokratikus rendszerek működését, de csak azon esetekre fókuszálva, amelyek az Európai Unió pénzügyi érdekeit sérti. Így az eljárásban foglalkoztak a közbeszerzésekkel, a korrupció elleni fellépéssel vagy a transzparenciával, de mondjuk az uniós alapelvek esetében nem léptek (így például a sokat kritizált magyar LMBTQ-törvényekkel vagy az oktatás és a média függetlenségével).

Ennek eredményeként javasolta azt a Bizottság több hónapnyi egyeztetés után, hogy az Európai Tanács hosszabbítsa meg az eljárást, valamint függessze fel – az euróárfolyamtól függően – 3000-3500 milliárd forintnyi támogatás folyósítását. A kohéziós források nagyobbik felének zárolása viszont kompromisszum: Brüsszel azt kérte, hogy vizsgálják meg, hogy a törvények társadalmi egyeztetése, a korrupcióellenes lépések esetében a magyar kormány által tett vállalások (az OLAF jogkörének bővítése, új hatóságok létrehozása stb.) milyen eredménnyel jár. Az Európai Tanács pedig megszavazta a javaslatot.

Orbán Viktor szerint jönnek még csavarok

Most Orbán Viktor miniszterelnök a Budapester Zeitungnak adott interjúban a jogállamisági eljárásra reagálva azt mondta: a kormány teljesíti, amit Brüsszel követelt, de arra számít, hogy újabb és újabb kérések fogalmazódnak majd meg az Európai Bizottság részéről. A kijelentés annyiban érdekes, hogy az uniós mechanizmus erre nem igazán ad lehetőséget. Ahogy arról korábban írtunk, elvileg a tagállamokat tömörítő Európai Tanács részéről fogalmazódhatnak meg ilyen kérdések, vagy akkor állhat elő ilyen helyzet, ha elégtelennek ítélik meg a kormány vállalásainak gyakorlati megvalósítását.

Az EU-s támogatások ügyéről Orbán Viktor kiemelte, hogy az uniós intézményeket szerinte „fegyverként használják” a kormány politikai ellenfelei, „büntetnek minket, és nyilvánvalóan az uniós pénzzel zsarolnak”, aminek „nincs jogalapja, ez egész egyszerűen zsarolás”.

Mint mondta, a kormány nem vitatkozni akar, hanem együttműködni, így „nincs bajunk az Európai Bizottság által kért 17 pont végrehajtásával”.

Mindet teljesíteni fogjuk. De lefogadom, hogy közvetlenül ezután lesz egy 18., egy 19., és így tovább

– mondta Orbán Viktor az MTI szerint. Arról is beszélt, hogy abból indul ki, hogy ezután mindig újabb és újabb kérések érkeznek majd.

Szerinte erre példa Varsó ügye: Lengyelország ellen szintén megindult az eljárás, amelyet úgy nézett ki, már a nyáron sikerült rendezni. Azonban a lengyel belpolitikában kialakult helyzet miatt a tárgyalások megrekedtek és most újra a források felfüggesztése került napirendre.

Orbán szerint viszont a lengyelek is mindent teljesítettek, de „újabb követelések kerültek az asztalra”. Hozzá tette, hogy „egyértelmű, hogy a lengyel kormányváltás kikényszerítéséről van szó, és végső soron Magyarország esetén is ez lehet a cél”.

Kiemelte, hogy azt feltételezi, hogy „az év végén felszabadítják a nekünk járó pénzt”, hiszen „teljes mértékben eleget teszünk minden technikai követelménynek”, így „hamarosan semmi okuk nem lesz arra, hogy hosszú ideig megtagadják tőlünk a forrásokat”.

„Arra számítok, hogy az év végéig alá tudjuk írni a szerződéseket az EU-val. Azt azonban nem tudom megmondani, hogy pénz valóban érkezik-e majd", de "Magyarországot pénzügyileg nem lehet sarokba szorítani” – mondta Orbán Viktor.

Jók a német-magyar kapcsolatok

A kormányfő a magyar-német kormányzati kapcsolatokról elmondta, hogy a német szövetségi kormány programját "egy világ választja el" a magyar kormány programjától, a német kormányt alkotó koalíció legnagyobb ereje, a Német Szociáldemokrata Párt (SPD) pedig "a legmagyarellenesebb párt Európában".

Így komoly erőfeszítésekre van szükség ahhoz, hogy áthidalhassuk a két ország között egyre több területen meglévő különbségeket – emelte ki Orbán Viktor.

A legnagyobb ellenzéki erőtől, a jobbközép CDU/CSU pártszövetségtől jobbra álló, ugyancsak ellenzéki Alternatíva Németországnak (AfD) pártról szólva kifejtette, hogy "az államközi kapcsolatok fontosabbak a pártok közötti kapcsolatoknál", ezért "kénytelenek vagyunk feláldozni az AfD-vel való kapcsolatokat a lehető legjobb kormányközi kapcsolatok oltárán", hiszen "a német demokrácia sajátossága, hogy ha lépéseket tennénk az AfD-vel kapcsolatban, az kihatással lenne a kormányközi kapcsolatokra".

Hozzátette, hogy a CDU "magyar szempontból ma már baloldali párt", és ugyanez érvényes a bajor CSU-ra is.

A magyar-német viszonnyal összefüggésben arról is szólt, hogy "Németország multikulturális társadalommá vált", és "a magyar társadalom sokkal pluralistább, szabadabb és békésebb, mint a német társadalom".

Mint mondta, Németországban liberális hegemónia uralkodik, vagyis "csak egy narratívának van helye a nyilvánosságban", és "aki ettől eltér, az már nem létezik ezen nyilvánosság számára", Magyarországon viszont "a közbeszéd pluralista struktúrájú".

Aláhúzta: "Németországban, de általában Nyugat-Európában is kettős mércét alkalmaznak, amit mi, magyarok semmiképpen nem tűrünk", ugyanakkor nincs értelme a Németországgal kialakult "politikai feszültség" fokozásának, mert "az együttműködés sokkal fontosabb".

Arról is szólt, hogy "a következő 10-20 évben egyre több nyugat-európai fog hozzánk költözni, mert Magyarország egy biztonságos, keresztény és a hagyományokra büszke ország". Hozzátette, hogy "az európai történelemben mindig nagy nyereség volt a befogadó országok számára, amikor Nyugatról érkeztek bevándorlók", ezért Magyarország is szívesen látja a menekülteket, de csak ha nyugatról érkeznek.

Nem hisz abban, hogy Ukrajna tárgyalhatna a békéről

Az ukrajnai háborúról szólva sokadjára mondta el, hogy „Európa jelenleg úgy támogatja Ukrajnát, hogy a kontinens egy eszkalációs spirál irányába kényszerül, és ha nem állítjuk meg ezt a folyamatot, akkor mi magunk is háborúba kerülünk, bár ezt eddig nem akartuk”.

Mint mondta, „amit az EU most tesz, az teljesen tönkreteszi racionális és geopolitikai érdekeit”, a szankciókról szóló döntések kizárólag erkölcsi és érzelmi alapon születtek. Jelezte, hogy Németországban tett látogatása során is hiába kereste „a német energia- és szankciós politika racionális magját”.

Azokra a kérdésekre, hogy mit kellene tennie Európának, azt mondta, hogy „háborúkat gyenge államférfiak is kiválthatnak, de erősek kellenek a békefolyamat kezdeményezéséhez és a háborúk lezárásához”, így a német kormány remélhetőleg „előbb-utóbb belenő abba a szerepbe, amelyet Németországnak az európai súlya okán valójában be kellene töltenie.”

Szerinte abban is lehet reménykedni, hogy visszatér Donald Trump volt amerikai elnök és Benjamin Netanjahu volt izraeli kormányfő.

Hozzátette, hogy a háború „nem ukrán-orosz tárgyalásokkal fog véget érni, ehhez amerikai-orosz tárgyalásokra is szükség van, amíg azonban a két félnek nem egyértelmű érdeke a béke, addig a háború folytatódni fog” – ahogyan azt már korábban is elmondta.

Arról is szólt, hogy a kormány „tudatosan nem hánytorgatja fel az ukrajnai magyar kisebbség és a jogaik elleni támadásokat”, de ez „nem jelenti azt, hogy amnéziában szenvednénk”. A háború után a magyar kisebbség jogait is garantáló, átfogó megállapodást kell kötni a magyar-ukrán együttműködésről.

Az EU jövőbeli nemzetközi szerepéről kifejtette, hogy a biztonság- és védelempolitikában "több EU-ra van szükség", a közösségnek "a saját szuverenitása érdekében sokkal többet kell tennie katonai téren". A tagországoknak is több pénzt kell biztosítaniuk a fegyverkezésre és a védelemre, így az EU "akár be is tölthetné az Egyesült Államok kivonulása által felszabaduló geopolitikai teret".