Három családi bírtok adott ki egy vadászterületet, de vadászati joggal csak az egyik család feje rendelkezett (nevezzük őt a továbbiakba X-nek, miután a nyilvános bírósági határozatok anonimizáltak). Ennek ellenére úgy állapodtak meg, hogy a vadászati jogot társult formában gyakorolják, ami egyet jelentett azzal, hogy a költségeket közösen fizetik - így kezdődik a Bírósági Határozatok honlapon megjelent jogeset.

Az első év után számba vették a költségeket, amely 10 millió forintot tett ki, viszont ebből csak 4 millió térült meg. Ezért úgy döntöttek, hogy a továbbiakban mindenki évi 2-2 millió forintot dob be a közös kalapba (hiába, a vadászat nem olcsó szórakozás - de ezt már mi tesszük hozzá). A másik család feje (őt nevezzük Y-nak) időközben a borházát - 10 milliós beruházással - vadászházzá alakította. A vadászházat X használta éveken keresztül, de a villanyszámlát Y fizette. Ez utóbbi vadásztárs több mint négy éven keresztül egy autót is biztosított X-nek, továbbá tankolta azt 860 ezer forintért, a vadaknak pedig 5,6 millió forint értékű takarmányt szállított, amelynek a fuvarköltsége 63 ezer forintot tett ki. A rá eső évi 2 milliót viszont nem fizette X részére.

Valami történhetett a vadásztársak között, mert a megállapodást követő hatodik évben X követelni kezdte az évi 2 milliót Y-tól, aki nem fizetett, így került bíróságra az ügy. Az első fokú bíróság előtt X 10 millió, mínusz 100 ezer forintot követelt, mivel ez utóbbi bagatell összeget letudni vélte Y tartozásából. A bíróság megállapította, hogy a vadászati jog nem gyakorolható abban a formában, amilyenben megállapodtak, így a közöttük született szerződés semmis. Viszont az eredeti állapot sem állítható helyre, így a bíróság az ítélet időpontjáig hatályosnak nyilvánította azt. Ezek után megállapította a bíróság, hogy a tagonkénti évi 2 millió forint hozzájárulás nem piaci, hanem költség alapon született. Így Y-nak 9,9 millió forintot kellett volna fizetnie 5 évre. Ezt azonban kioldotta a vadászház és az autó X általi használata, valamint a vadaknak Y által küldött takarmány. Az ítélet: Y-nak nem kell fizetnie.

Ezután X fellebbezett, de a másodfokú bíróság helyben hagyta az első fokú ítéletet, így az jogerőssé vált. Az indoklásban szerepel az is, hogy a megállapodás szerint az évi 2 millió forintot természetben is lehet szolgáltatni.

Ebbe sem nyugodott bele X és felülvizsgálatot kért a Kúriától, de az jóvá hagyta a jogerős ítéletet.