A gazdaságpolitikát, a forint árfolyamát és az inflációt nemcsak az olyan konkrét tényezők határozzák meg, mint a költségvetési és kamatintézkedések, legalább ugyanilyen részben hatnak rájuk az olyan puha tényezők is, mint a bizalom, a hitelesség és az általános vélekedés a döntéshozók tevékenységéről - ahogy az tapasztalható volt a 2008-2009-es válság idején is – nyilatkozta Oszkó Péter, az egykori Bajnai-kormány pénzügyminisztere a Klubrádiónak. Épp ezért kisebb jelentősége van annak, milyen szinten határozza meg a jegybank az alapkamatot, sokkal fontosabb, hogy a piacok jelentősebb döntéshozói hogyan vélekednek a magyar politikáról, mire számítanak és mennyire bíznak benne.

Másra kenjük a hibákat

A legnagyobb probléma Oszkó szerint az, hogy jelenleg a hazai politika azt a képet sugallja, hogy nem érdekli a piaci realitások és a gazdasági következmények, kizárólag a saját választóinak játszik. Ez a játék jó ideje arról szól, hogy minden kockázatot, minden hibát másra, külső tényezőre kenünk, 12 éves kormányzás után is. Ezáltal nem történik hibák beismerése és korrekciója sem, sőt inkább azok további fokozása történik. Amíg ez a politikai logika uralkodik, addig borzasztó nehéz a piacok bizalmát visszaszerezni, és elhitetni, hogy ez valamikor másképp lesz - mondta a volt pénzügyminiszter, befektetési szakember.

Első stratégiai hiba

Hibának tartja, hogy a 2008-as pénzügyi-gazdasági világválság után, nagyjából 2010-től, a pénzbőség és gazdasági növekedés idején a magyar kormány nem halmozott fel tartalékokat, és a növekedés egy szűk elitet gazdagított. A jövedelemkülönbségek nőttek, ahelyett, hogy stabilabb hazai vállalkozói réteget sikerült volna felépíteni és jobb megélhetést biztosítottak volna azoknak is, akik bérből és fizetésből élnek. A költségvetés pedig nem takarékoskodott, valamennyi adósságot ugyan ledolgozott, de folyamatos hiányt termelt. "A tíz éves konjunktúrát elpocsékoltuk költekezésre és a klientúra építésére" – véli Oszkó.

Amíg sok a pénz, addig bármilyen hibát el lehet követni, de amikor szűkös időszak jön, akkor derül ki, hogy ki és mennyire volt előrelátó. "Amikor lemegy a dagály, akkor látszik, kinek van letolva a nadrágja" – jegyezte meg az üzletember.

A járvány alatt és után elfogytak a tartalékok

Ezt követte a koronavírus-járvány alatt egy kétéves periódus, amikor a kormány felélte a megmaradt tartalékokat. Ez idő alatt visszanőtt az az államadósság, amit tíz év alatt valamennyire lecsökkentettek. A költekezés bejöhetett volna akkor, ha a pandémia után egy kedvező gazdasági periódus jön, bár sokan mondták, hogy nem az fog jönni – a háborút ugyan nem látta senki előre, de azt igen, hogy inflációs és recessziós veszélyek lesznek - jegyzete meg  Oszkó.

A parlamenti választási időszakban ugyancsak jelentős költségeket vállalt a kormány (több mint ezermilliárdot osztott szét), amilyenre a rendszerváltás óta nem volt példa, és ez még magasabbra lökte az eladósodottságot, a költségvetési pályát még rosszabb irányba állította. Ehhez társult az előre nem látható, Ukrajna elleni orosz támadás is, amely a gazdaságra ugyancsak negatív hatást fejtett ki.

Meg kell állapodni az EU-val

Oszkó szerint azzal, hogy sem a kedvező konjunktúra idején, sem a bizonytalan átmeneti időszak alatt nem tartalékolt a kormány, lényegében minden mozgásterét feladta. Ezt látja a nagy mértékű inflációban visszaköszönni, és abban, hogy a választások előtt nem merte elindítani a kamatemeléseket a jegybank, így a forint értéktelenedett, ami lökte feljebb az inflációt. Mindez magával hozta a gazdasági döntéshozók bizalomvesztését is. Így tartalék és szövetségesek nélkül (közben sikerült összeveszni az EU-val is) nézünk szembe a recesszió kockázatával – tette hozzá Oszkó Péter.

A jelenlegi helyzetben az első és legfontosabb tennivaló, hogy a kormány állapodjon meg az Európai Bizottsággal az uniós források folyósításáról, ez fontosabb, mint az alapkamat mértéke

- hangsúlyozta a gazdasági szakértő.

A beszélgetést itt lehet meghallgatni.