Idehaza gyakorlatilag észrevétlen hír maradt, hogy áprilisi végén a finnországi Pyhäjokiban, ahol a Hanhikivi 1 atomerőmű építésének előkészítése zajlik, bejelentették: a Fennovoima cég atomerőmű építési projektje tovább csúszik. Kiderült, hogy a vártnál tovább tartott a projekt tervezési és engedélyezési anyagainak “szükséges szintre emelése”, ezért még egy évvel tolódik a beruházás.

A Finnország északnyugati peremvidékére tervezett orosz-finn nukleáris erőmű ugyanolyan nyomottvizes, 1200 megawattos (MW) reaktort (VVER-1200) kap, mint amiből Paks II-be nálunk kettőt szeretnének majd beépíteni. A pyhäjoki beruházás kapcsán érdemes visszaidézni Orbán Viktor magyar kormányfő 2014 decemberi magyarázatát Paks II várható sikerét illetően:

Azért vagyok bizakodó, mert néhány nappal korábban a finnekkel is aláírtak egy ilyen szerződést [az oroszok], és így nem is mi vagyunk az elsők, akik az Európai Unión belül szerződést kötöttek egy ugyanolyan technológiájú orosz atomerőmű építésére.

Szavai szerint ez azért is jó hír, mert így majd a finn átláthatósági szabályokat fogja a magyar kormány követi.

A Hanhikivi 1 és a Paks II párhuzamba állítása ugyan bő 6 éve csak az azonos reaktortípusok és az oroszokkal megkötött szerződés tényében állt meg, de az idő Orbánt igazolta. Abban legalábbis mindenképpen, hogy a finn erőmű eredetileg elképzelt, 2018-as építkezési startjához is akkora adag optimizmusra volt szükség, mint Pakson, ahol anno 2024-2025-re prognosztizálták az első egység bekapcsolásának időpontját. Ugyanakkor az már a párhuzamba állításkor világosan látszott, hogy a lehetőleg mindenben titkolózó magyar kormányzati "ködképzéstől" eltérően a finnek ragaszkodnak a nyilvánosság előtt zajló folyamatokhoz, és a szabályok betartásához.

Azóta jó néhány év eltelt, mindkét projekt futotta a maga végeérhetetlennek látszó köreit. A magyar projekt évekre megakadt az Európai Bizottságnál, és végül lényegében azért nem hasalt el, mert a kormány leginkább politikainak nevezhető alkut kötött Brüsszellel, lemondva arról, hogy tovább tagadja az állami támogatás meglétét. Majd az előkészítő munkák megkezdéséhez szükséges engedélyek megszerzése csúszott, és máig nincs meg az évek óta ígért létesítési engedély sem - amivel a tényleges beruházás valójában megkezdhető.

Még egy év késés - plusz egymilliárd euró

A finn atomerőmű - amivel eredetileg az észak-európai ország áramigényének tizedét szerették volna fedezni a 2020-as évektől kezdve, szintén csúszásban van. A 2024-es bekapcsolásból nem lett semmi, a konzorcium jelenlegi becslései szerint amennyiben 2022 nyaráig megszerzik az építési engedélyt, akkor az építkezés 2023 nyarán megkezdődhet. Az eredeti dátumhoz képest ez összesen öt év csúszást jelent. A Fennovoima közleményébe most az került bele, hogy az erőmű kereskedelmi üzemeltetése 2029-ben kezdődne el. A tavalyelőtti állapotokhoz képest ez plusz egy év, ráadásul a projekt drágul is. A költségemelkedés elérheti az egymilliárd eurót, így a korábbi, 6,5-7 milliárdos végszámla helyett már 7-7,5 milliárd euróval számolnak. A cég mindezt a működési és szervezési költségek növekedésével magyarázza.

A finn-orosz konzorcium így frissítette a Hanhikivi 1 atomerőmű építési engedély iránti kérelmét az ügyben eljárni hivatott Foglalkoztatási és Gazdasági Minisztériumnál. „A projekt indoklása nem változik, és a projekt tartalmát az aktualizálás nem érinti” - közölte Joachim Specht, a Fennovoima vezérigazgatója. A szakminisztérium a frissítést az eredeti engedélykérelemhez csatolja, majd - a finn törvényeknek megfelelően - az építési engedély döntés-előkészítését végzi el. Az építési engedélyhez szükséges még jó néhány feltétel teljesülése, többek közt az is, hogy a finn nukleáris hatóság (STUK) biztonsági értékelése is pozitív kell legyen.

A STUK volt az a hatóság, amely 2017-ben átírta az előzetes orosz menetrendet, mivel a benyújtott dokumentumokat hiányosnak és nem megfelelő színvonalúnak ítélte meg. Ráadásul a STUK a döntését illetően nincs is határidőkhöz kötve; ahogyan azt korábban, egy a finn atomerőmű-építési kálváriákról szóló riportban Janne Nevalainen projektvezető elmondta: „Amikor az illetékes finn minisztérium állásfoglalást vár tőlünk, nem szoktak dátumot odaírni mellé, hogy ezt mikorra kérik. Ránk bízzák, hogy mennyibe időbe telik. Mi bizonyítékokat és elemzéseket kérünk be, ezek alapján mondunk véleményt”.

STUK helyett csak ukmukfukk

A magyar engedélyezési folyamatban nincs STUK státuszú intézmény, de az Országos Atomenergia Hivatal (OAH) feladatai között szerepel, hogy “engedélyezési tevékenysége keretében a hatóság megvizsgálja a biztonsági követelmények teljesülését, és felhatalmazza az engedélyest az atomenergia alkalmazásával kapcsolatos tevékenység végzésére”.

Az OAH éléről április 29-én hirtelen, váratlanul és azonnali hatállyal leváltották a hivatal vezetőjét. A távozó Fichtinger Gyula története azért is meglepő, mert 30 évnyi hatósági tevékenységet - ebből 8 évet töltött az OAH élén - nem szokás olyan puritán módon befejezni, ahogy azt a Magyar Közlöny után az OAH a honlapján tudatta (még akkor sem, ha súlyos egészségügyi vagy családi indok áll a lemondás-leváltás hátterében).

Kishír az OAH honlapján - háttérben a paksi atomerőmű
Kishír az OAH honlapján - háttérben a paksi atomerőmű
(Kép forrása: haea.gov.hu)

Ehhez eléggé hasonló eset történt a közelmúltban: a még nem állami kézben lévő Mátrai Erőmű éléről Valaska József elnök-vezérigazgató is “saját kezdeményezésére” vonult vissza egyik napról a másikra, hogy aztán az a Horváth Péter üljön a helyére, akinek a neve alatt az erőművet busás haszonnal eladták-átadták az MVM-nek. És akit nem sokkal később visszaültettek az Energiahivatal élére. Később kiderült, Valaska olyannyira nem kérte a saját felmentését Visontán, hogy még hónapokkal később is arról tárgyalt, milyen minőségben térhetne vissza az erőműbe.

Nem volna meglepő, ha - ahogy az ismerői mondták: “egész életét egy helyen, egy szolgálatban” lehúzó - Fichtinger Gyula OAH-ból való távozását is hasonló okokra lehetne visszavezetni. Annál is inkább, mert az a sejtetés, miszerint egy évekkel ezelőtti, több alacsony beosztású sugárvédelmi szakértőt érintő, néhány százezer forintos, időközi sugárvédelmi ellenőrzésekhez kötődő vesztegetési ügy miatt kellett volna Fichtingernek távoznia, csak arra utalna, hogy aki ezt a két dolgot összekötötte, nincs tisztában az OAH működésével és mozgásterével. Fichtingerről ugyanis minden következmény nélkül le tudott peregni, amikor a Greenpeace három éve, fehéren-feketén megírta, hogy a hatóság több magas beosztású szakembere is a Paks II projektcégnek fusizott. Végeztek például olyan engedélyezési feladatokhoz köthető munkákat, amelyeket később az OAH-nál akár ők maguk, illetve kollégáik vizsgálhattak, minősíthettek. A hatósági függetlenséget és a dolgozók feddhetetlenségét a több millió forintos, “külsős” megbízási szerződések sem kérdőjelezték meg, amit Fichtinger úgy és azzal indokolt, hogy a munkatársai “ezt a munkát munkaköri kötelességeik teljesítése mellett, azokon túl szabadidejükben végezték” így annak díjazása sem kifogásolható.

Nem valószínű, hogy az OAH-vezetőnek a kora miatt (63 éves), vagy azért kellett lelépnie a színről, mert nyilvánosan is szóvá tette, hogy a Paks II. engedélyezési eljárása extrém terhet ró a létszámában (is) megtépázott OAH-ra. Erről ugyanis már korábban, a tavalyi éves beszámoló idején beszélt, sőt, azt is elárulta, hogy az OAH már 2019-ben is tizedével csökkentett létszámmal dolgozott. Annak sem lett következménye, hogy újságírói kérdésre közölte: a Paks II. beruházás további csúszása sem elképzelhetetlen. A kedden éjjel benyújtott, “Az atomenergia-felügyeleti szerv jogállásával összefüggésben…” címet viselő törvénymódosítási csomag alapján egyszer belelátni az összefüggést az OAH átalakítása és a Paks II. projekt létesítési engedélyének kiadási kényszere között. Még ha az eddigi késedelmekről a legkevésbé a hivatal tehetett.

Folyamatos csúszásban

Hét éve már, hogy a moszkvai Putyin-Orbán megállapodást, illetve a paksi építkezést pénzügyileg határoló szerződést Varga Mihály pénzügyminiszter aláírta. Akkor a kormány nevében beszélő Lázár János az elmúlt 40 év legjobb üzletének nevezte a megállapodást az olcsó áramra és a kedvező orosz hitelre hivatkozva. Azóta a hitel és az atomerőművi áram olcsósága is megkérdőjeleződött, ahogyan a 10 ezer új munkahelyről és a 40 százalékos magyar beszállítói részarányról sincsen már szó. Lázár akkor azt is ígérte, hogy akár már 2023-ban üzembe állhat majd az első reaktorblokk.

Ehhez képest - ahogyan azt a már citált finn-magyar atomerőmű-építési párhuzamról szóló cikkben megírtuk - sok minden megváltozott. Először 2014 decemberében módosult a pálya, amikor a “mi sem vagyunk kispályások”  garanciáját hangoztató Aszódi Attila már 2025-öt mondott, majd nem sokkal később, 2015 májusában a Parlament Fenntartható Fejlődés Bizottsága előtt prezentált építési menetrendbe már 2026-ot írjon. Aztán ez a terv is gyorsan bukott, mert a tervezetben szereplő, és Aszódi 2019. januári menesztéséig hivatalosnak tekintett dátumok betartásához időre meg kellett volna szerezni legalább a következő néhány fontos engedélyt - úgymint a telephely-vizsgálati program engedélyét (2014-re), a környezetvédelmi engedélyt (2015-re), a telephelyengedélyt (2016-ra), a létesítési engedélyt (2017-re), és a rendszer-, és rendszerelem szintű engedélyeket (2018-tól).

Egyik sem sikerült időben: a környezetvédelmi engedélyt jogerősen csak 2017 tavaszán adták ki, a telephelyengedélyt az OAH csak egy évvel a tervezett határidőt követően, 2017. márciusában adta meg. A létesítési engedélyre várni kell, mert a fővállalkozó Roszatom ugyan már 2019. októberében (mint a hivatalos projekttörténetben szerepel: “határidőre”) átadta a projektcégnek az új nukleáris blokkok műszaki terveit, azok alapján a Paks II. Zrt. csak egy évvel később, 2020. október 7-én nyújtotta be a tervdokumentációt és az engedélykérelmet az OAH-nak. A RIA Novosztyi híréből írta meg a Népszava, hogy az eddig hivatalosan bebetonozott időpontként kezel Paks II. első reaktor indítási dátuma (2029-2030) már az oroszok számára sem hihető, ezért belementek, hogy az eredetileg 2026 márciusától kezdő hiteltörlesztés is csak 5 évvel később induljon (ennyivel kevesebb idő alatt kell majd visszafizetni az orosz kölcsönt). 

A kép illusztráció

Az OAH-nak azonban most van más baja: azt a 283 ezer oldalas irathalmazt, illetve ezen keresztül a létesítési engedélykérelmet kell ellenőriznie, véleményeznie, amelyet miután rendben talál, zöld jelzést ad az építkezésnek. A hivatalnak erre a munkára 12 hónap áll a rendelkezésére. Ez azt jelenti, hogy a Paks számára kedvező esetben 2021. októberig megszületik a döntés. A véleményezési idő a jogszabályok alapján 3 hónappal meghosszabbítható - ami az OAH az extra leterheltség melletti létszámhiányos működését elismerő Fichtingerrel reálisan lehívható opciónak tűnt. 

Jöhet-e Kovács Pál?

Az atomenergia-felügyeleti törvény módosítási pakkjából kiolvasható az is, hogy Fichtinger leváltása nem a munkájával vagy a teljesítményével lehetett összefüggésben, hanem azzal, hogy a kormány új vezetőt akart a helyére ültetni. Ugyanakkor a jogszabály-módosítás nem burkolt célja, hogy 2022-től kivegye az OAH felügyeletét a kormány kezéből. A kettő közötti időszakban az erőműépítési projektet úgy tennék sínre, hogy később már kormányzati erővel se lehessen azon módosítani. A 444.hu korábban megírta, hogy a magyar kormányfő 2021 novemberére ígérte Moszkvának az építkezések megkezdését. Ehhez pedig az OAH által kiadandó engedélynek hónapokon belül meg kellene születnie.

A javaslat szerint az eddigi főigazgatói posztot elnökire neveznék át, a megbízatás 9 évre szólna, és a poszt betöltése miniszterelnöki kinevezéssel történne. Az elnöki székre pályáztatás kihagyása ugyancsak az idő szűkére utal, de akár arra is, hogy már megvan a megfelelő jelölt.

Az, hogy az OAH elnöke egy felsőfokú végzettség, hároméves atomenergiás tapasztalat mellett közigazgatási vezetői gyakorlattal rendelkező személy lehet, máris megindította a találgatásokat. A Napi.hu több forrással is beszélt, többen azt valószínűsítették, hogy az elnöki széket akár Kovács Pálnak is előkészíthették. Ha ő lesz az OAH új vezetője, akkor a kormányfő biztosan jó kezekbe adhatja a projekt felügyeletét: Kovács Moszkvában végzett ismert atomlobbista, aki bár minisztériumi főtisztviselő volt a Bajnai-kormány idején, 2010 után, a Németh Lászlóné vezette fejlesztési minisztérium helyettes-, majd energetikai államtitkáraként szolgált. Dolgozott a Nemzetközi Atomenergia Ügynökség kormányzótanácsának tagjaként, aminek később alelnöke is lett, majd visszatért Paksra, ahol előbb az erőmű vezérigazgatói tanácsadója, majd 2017-től a két új nukleáris blokkért felelős felelős tárca nélküli miniszter kabinetfőnöke, egy évre rá pedig az MVM Zrt. nukleáris igazgatója, illetve a Paksi Atomerőmű Zrt. igazgatóságának elnöke volt. Két éve Süli János "miniszteri árnyékaként" a Paks II. beruházásért felelős államtitkár.

Ha nem egy, eddig a közéletben teljesen ismeretlen elnök kerül az OAH élére, akkor elvileg szóba jöhet Aszódi Attila kinevezése is. Azonban az ő politikai karrierjének (2014-2019 között) éppen a Süli Jánossal fennálló ellentétek vetettek véget. Aszódi azóta "visszatolta" a hangsúlyt az egyetemi oktatásra és a tudományos mérnöki tevékenységre, így kérdéses, hogy az OAH vezetését elegendő kihívásnak tekintené-e a politikai mezőbe visszatéréshez.

Valami nem stimmel…

Május 9-én hajnalban a paksi atomerőműben egymás után két reaktort is visszaterheltek, ami az április vége óta nagyjavítás alatt álló harmadik reaktorral együtt nagyjából a névleges teljesítmény felének elvesztését jelentette. Ez a jelenség furcsa és szokatlan volt. Azért is, mert a nagyjavítást a cég előre bejelentette, a vasárnapi, két reaktort érintő korlátozást viszont nem. Pedig az erőmű korábban mindig, minden efféle, jelentős teljesítménycsökkenést előidéző lépéséről előre kiadott közleményt. Hasonlóképpen alapinformációkat közölt minden ilyen ügyben az OAH is, mint az atomerőmű felügyeleti szerve. Aznap délig ez nem történt meg egyik felületen sem.

A sokat hivatkozott cikket az a pillanatnyi helyzet szülte, hogy egy meglepő adatsort se a cég, se a hivatal nem magyarázott meg. Azt, hogy ez miért súlyos kommunikációs hiba egy atomerőmű esetében, talán nem kell külön is megmagyarázni. Amikor a paksi atomerőmű közleménye - utólag - megszületett, az a cikkbe - utólag - bekerült. Az újságíró ilyen helyzetben Magyarországon már nem ír előzetesen kérdéseket, és nem telefonál, mert évek óta nem kap érdemi válaszokat. Jó, ha hetek, hónapok múlva érkezik valami semmitmondó, de van, hogy a kérdések alapján ellopják a témát, és azt jó esetben egy szokás szerint rosszul megírt sajtóközleményben látja viszont. Ennél fontosabb a gyors, pontos tájékoztatás - az aktuálisan hozzáférhető információk alapján. Kár, hogy nem tudatta a reaktorok visszaterhelésének okát a cég előre, de ami így, ebből a helyzetből lett, azt nem a sajtó alakította ilyenné. Sok hivatal és hatóságok jelenleg inkább a "sajtóelhárítást" tekinti feladatának. A napokban megjelent minderről egy 40 oldalas tanulmány is.

QP | Quality Placement