Szvetelszky Zsuzsa: ki kell mondani, hogy a munkavállaló az nem egy szám

Nem túl valószínű, hogy van, akinek ne tűnt volna fel, hogy a koronavírus-járvány hatására a korábbiaknál gyorsabban, drasztikusabban és intenzívebben megváltozott a körülöttünk élők társas kapcsolatrendszere. Vagyis az, ahogyan a munkahelyen, a rokonságban, a baráti körben egymáshoz viszonyulunk, ahogyan “helyre tesszük” a dolgokat. De mennyit lehet ebből valóban a járványra, a home office-ra, a Covid-19 miatt megváltozott viszonyokra fogni? Mi az, ami a mi - és mi az, ami nem a mi sarunk ebből? Erről kérdeztük a Napi.hu mai videós podcastjának vendégét, Szvetelszky Zsuzsa szociálpszichológust.

A nagy és sokat tapasztalt cégek HR osztályain is megy a kísérletezgetés, folyik a nagy fejvakarás, mert valahogy vissza kellene állítani azokat a korábbi, koronavírus-járvány előtti állapotokat a cégnél, amelyek átláthatóságot, kiszámíthatóságot és láthatóságot egyaránt biztosítottak.

De a dolgozói igények, a “belső és külső működési szabályai” megváltoztak. Onnan indultunk el a podcast elején, hogy ennek a változásnak biztosan csak a Covid-19-e az oka, amely az életünket amúgy is sok tekintetben a feje tetejére állította - avagy: az elmúlt két év csupán a már meglévő igények és kezdeményezések katalizációjának volt az ideje.

A vérzivataros időszak beköszöntét – azt, hogy kiszáradt a munkaerőpiac – a munkáltatók még ugyan a covid-válság előtt, de a szükségesnél mégis sokkal későbben vették csak észre. Legfőképpen azt, hogy megváltozott a hűség és a lojalitás, és hogy ennek oka valójában a kommunikáció megváltozása – mondta Szvetelszky Zsuzsa informális  és belső kommunikációs hálózatkutató.

A főként nagyvállalati kutatásokban részt vevő szakember szerint az elmúlt két év nagyon nem homogén időszak, sokat változtunk. Még 2020 márciusában sokan azt gondolták, hogy "az egész cirkusz" legkésőbb májusra, nyár elejére visszaáll. Ám amikor ez nem következett be, illetve amikor az első hullám utáni, viszonylag csendesebb időszakot követően a veszélyhelyzet újra kiéleződött, mindenkinek új forgatókönyvet kellett írnia a túléléséhez, a hogyan továbbhoz.

Szvetelszky Zsuzsa szerint az alapbizonytalanság újabb megoldásokat követelt meg tőlünk, és ez újranyitott, vagy újonnan felfedeztetett velünk más kommunikációs csatornák használatát és más viselkedési formákat.

Két évig csend volt körülöttünk, és a webkameráról is kiderült, hogy az mégsem ugyanazt az élményt nyújtja, mint a teakonyhában pletykálni. A cégek küzdenek azzal, hogy a "hibrid működés" milyen tartalmat is jelentsen igazából, mert más belső működést kell felskálázni, és el kellene találni, hogy mit kell megengedni és mit nem a dolgozó számára annak érdekében, hogy a cég a teljesítmény és a közösség szintjén is megint “normális” üzemmenetre válthasson.

Szenzibilisek és represszorok

Megjelent az a csoport, amely már nem tud és nem is fog úgy dolgozni, mint korábban. Azért nem tud, mert átalakított minket az elmúlt két év, és azért nem fog, mert a munkaerőpiacon ma megteheti, hogy ha mégis kényszerítenék, talál máshol komfortosabb körülményeket – magyarázta Szvetelszky Zsuzsa, akitől azt is megkérdeztem, hogy minderre a kutatásaik alapján hogy látja: mennyire készültek fel a munkáltatók?

Ha a munkáltató úgy érzi is, hogy felkészült erre a helyzetre, akkor is jó, ha tudja, hogy a következményeit most fogjuk megtapasztalni annak, hogy nem tudtunk egymás szemébe nézni, nem álltunk-ültünk egymástól 50 centiméterre majdnem két évig, és odahaza sokan 13-30 százalékkal többet dolgoztak, mint korábban. Ha ezt bekalkulálja a vezető, nem fogja meglepetésként érni, hogy nem léphet vissza már ugyanabba a folyóba, mert újra ki kell alakulnia a kollégák közötti együttműködési pályáknak – mondta Szvetelszky Zsuzsa.

 - mondta a kutató.

Véleménye szerint a megváltozott terepviszonyok között egy dologból nem lehet baj: abból, egy főnök kommunikál a beosztottjaival.

Abból viszont igen, hogyha nem kommunikál – tette hozzá Szvetelszky Zsuzsa.  Felértékelődött az a háttértudás, hogy a munkavállaló hogyan tud optimálisabban dolgozni, és ha a cégvezetés nyitott a dolgozója felé, akkor megérti, hogy miért akar home office-t inkább, vagy miért akar minden nap bejárni – de csak 9-től 5-ig.

Az már más kérdés, hogy ezeket a határokat hol lehet ügyesen, eredményesen meghúzni. Mert "nehogy már" még a munkáltató abajgassa a dolgozóját és a "na nehogy már" még a dolgozó mondja meg, hogy neki mire van szüksége kérdések akár régi berögzültségek miatt is gyorsan megjelennek, de ahogy Szvetelszky Zsuzsa mondta: miért is nem?

Visszafordítható-e az "antiszocializációs jelenség"? Melyek ma a közösségi emberek számára a jó stratégiák, ha eredményes akar lenni? És melyek, ha "csak" komfortra vágyik? 

Erről, és még jó néhány részletkérdésről is szó van még a podcastban, ezért is érdemes a videót végignézni-végighallgatni.