Napelemezni és ha az energetikában eddig nemigen történt is, de szociálisan érzékenyíteni is fogunk ma - llegalábbis ezt remélem. Ezért hívtam a stúdiónkba a mai vendégt, aki amellett, hogy évek óta a civil, szociális és közösségi oldalról szemléli - és szakmai alapon kritizálja is mindazt -, amit energiaügyben idehaza lát, megoldásokat, mintákat és viszonyítási pontokat is gyakorta felrajzol a táblára.
Ő Fabók Márton, a Szolidáris Gazdaság Központ, Energia munkacsoport szakértője.

A beszélgetéshez kezdésnek és kiindulópontnak az SZGK nemrég publikált tanulmánya szolgál, aminek a címe sem túl megnyugtató: A napelemboom sötét oldala. 

A majdnem 50 oldalas terepfelmérés és helyzetértékelés onnan indul , hogy a jelenlegi napelemes erőműves beruházások mögé nézve kiderült, hogy a legújabb építéseknek már 99 százaléka nem kötődik a helyhez tulajdonilag, ahol épül és működik. Az a kérdés, hogy miért baj ez, hogy miként kéne ennek inkább működnie és hogy miért fontos, hogy a napelemes beruházások több szinten is egymásra épülő rendszert alkossanak?

A Napelemboom sötét oldala című tanulmány itt elérhető.

A beszélgetés egy pontján Fabók Márton a következőt mondja: azt látjuk, hogy nem úgy működik a napelemboom, hogy akkor egyszer csak majd beérjük a fosszilisok felhasználási szintjét,  és akkor majd egyre közelebb kerülünk a zöldítéshez, hanem azt, hogy egyre távolabb vagyunk ettől. 

- Azt látjuk, hogy azért lenne fontos, hogy más útra tereljük a napelemes fejlesztéseket mind itthon, mind globálisan, mert nem lehet úgy eljutni a meghatározó arányú megújulókig, hogy nem kezdünk valamit a gazdasági rendszerrel. És azt látjuk, hogy az út a szolidáris gazdaság útja - tette hozzá a kutató.

Mit csinál a Szolidáris Gazdaság Központ (SZGK)?

Az SZGK 2019-ben alakult azért, hogy támogassa a szolidáris gazdaság elvei szerint működő szervezeteket, és segítse ilyenek létrehozását. Célja egy olyan szolidáris gazdasági ökoszisztéma létrehozása, ami a kizsákmányolás és egyes emberek meggazdagodása helyett a közösséget, az emberi élet és a természet újratermelését szolgálja. Az ilyen szervezetek a profitcél helyett saját gazdasági fenntarthatóságuk és a helyi közösség, környezet érdekeit veszik figyelembe -olyan területeken, mint az energia, a lakhatás, a gondoskodás, az élelmiszer vagy az információs technológia.

Az energiaközösségek a kulcsszereplői lennének, lehetnének ennek a modellnek. De mit értünk energiaközösség alatt - és a gyakorlatban ez hogyan működik? - tettük fel a kérdést Fabók Mártonnak.

A magyar jogrendben az energiaközösség egy létező fogalom: miután  2021. május 18-án elfogadta a Magyar Országgyűlés a Villamosenergia törvény (VET) módosítását, amely utat nyitott a megújulóenergia-közösségek mint kategória, fogalom felsklázhatóságának. A probléma az, hogy azóta mintha érdemben semmi sem történt volna...

Egy vita, más perspektíva

Az energiaközösségek témaköréhez szorosan nem kapcsolódik, ám nem tudtunk szó nélkül elmenni  amellett, hogy Fabók Márton és kollégája beleállt abba a médiában hónapok óta tartó vitába, mely arról szól, mit kellene, lehetne tenni a jelenleg is "elszállt árazású" energiapiacon.  E vitában Fabókék egészen más perspektívából világították meg a problémát, és máshol látják annak okait, illetve: mások az abból szerintük levonható konzekvenciák is, mint amit például Jaksity György vagy Pletser Tamás levezetett.

Rákérdezve erre, Fabók Márton elmondta, hogy szerintük a jelenlegi energiaár válságát nem lehet a zöldítésre fogni. Azért nem, mivel  az áremelkedés alapjául az szolgált, hogy berobbant a gázár, ráadásul a válságot az fűti, hogy továbbra is jelentős fosszilis energiaforrás-függés van az európai energetikai rendszerben.

Ha valamin változtatni akarunk, azt csak úgy lehet, hogyha tovább zöldítünk - magyarázta a szakember, hozzátéve, hogy ha a megújulós termelésre kerülhetne át a hangsúly, akkor az sokkal inkább tudhatná helyi szinten kezelni a problémákat is, "de az biztos, hogy az energiaellátás nem attól függne, hogy miként állnak az oroszok a gázcsapokhoz".