A soha nem látott mértékű orvosi béremelést és a hálapénz kivezetését megvalósító, tavaly októberben rekord gyorsan elfogadott, 2020. évi C. törvény részben eleget tett az orvostársadalom régóta hangoztatott követelésének. Az új egészségügyi szolgálati jogviszonyról elnevezett jogszabály azonban keserű pirulák tömegét csomagolta a régi kívánság teljesítése mellé. A járvány második hullámának felfutásakor jött a hidegzuhany, ami nyomán bizonytalanság, tanácstalanság ütötte fel a fejét az orvostársadalomban és az egészségügyi szakdolgozók között.

Kiderült többek között, hogy az új törvény szerint csak azok dolgozhatnak tovább az állami egészségügyben, akik közalkalmazotti jogviszonyukról és az azzal járó kedvezményekről lemondva aláírják az új, számos kötöttséggel járó, szolgálati jogviszonyról szóló szerződést. Az új jogviszonyban engedélyhez kötik a másodállást, tiltják a beteg magánpraxisból állami betegútra terelését, és két éves kirendelést is lehetővé tettek a munkáltatónak.

QP | Quality Placement

Munkajogászok sora próbálta értelmezni az egyéb szabályoknak sokszor ellentmondó paragrafusokat, és kitalálni a homályos megfogalmazások tartalmát. Komoly feszültséget okozott az is, hogy az orvosi kamara által javasolt bértáblát ugyan elfogadta a kormány, a szakdolgozókról és az alapellátókról azonban sokáig nem esett szó. A részletek tisztázásra sokáig várni kellett, az új munkaszerződések aláírásának határidejét is ki kellett tolni, a kórházak ugyanis nem készültek el a tervezetekkel és már masszívan beindult a járvány harmadik hulláma, amikor február végén még az ügyeleti díjak értelmezésén folyt a vita.

Félő volt, hogy tömegek hagyják el az állami egészségügyet

A már az új törvény elfogadása előtt is erősen orvos- és szakdolgozó-hiányos ellátórendszerben félő volt, hogy sokan nem írják az új szolgálati szerződést, ami egyes helyeken az ellátások megszűnésével fenyegetett. Egészségügyi szakértők, érdekvédők sora hangsúlyozta, hogy az amúgy is sok sebből vérző és a járvány miatt súlyos nehézségekkel küzdő egészségügyben a lehető legrosszabbkor jött az  orvosok és szakdolgozók elbizonytalanítása, a humánerőforrás-hiány várható fokozódása.

Az új szerződéseket végül 2021. március 1-jével a volt közalkalmazottak több mint 96 százaléka aláírta, azonban így is mintegy 4000 dolgozó elhagyta a közfinanszírozott ellátást, ami a Magyar Orvosi Kamara szerint azt bizonyította, hogy a váltás a szükségesnél és indokoltnál sokkal több feszültséggel, konfliktussal járt, s úgy vélték: a következő 6-12 hónap vízválasztó lesz a magyar egészségügy számára.

Többen május 31-ig adtak időt, a vitás kérdések rendezésére

A távozók létszáma 2-3 megyei kórház teljes egészségügyi személyzetét jelenti, nem beszélve arról, hogy a maradók is menni fognak, amennyiben átverik őket - írta blogjában Kunetz Zsombor egészségügyi szakértő. Volt olyan klinika, ahol az orvosok eleve záradékkal írták alá a szerződést, és kikötötték, hogy amennyiben május 31-ig nem sikerül megállapodni a vitás kérdésekben, tömegesen felmondanak. Továbbra is neuralgikus pont maradt az önként vállalt túlmunka területe, amelyet ha tömegesen nem fognak vállalni, nem lesz fenntartható az ügyeleti rendszer.

A legnagyobb elégedetlenség az aneszteziológusok között, valamint az intenzív osztályokon, a traumatológiákon és a sebészeteken alakult ki, sok intézményben bizonytalanná váltak a március 1. utáni műtétek.

A magyarok 54 százaléka szerint nem járvány alatt van itt az ideje a reformnak

A szakértőkkel ért egyet a magyarok nagyjából fele, a Pulzus Kutató friss közvélemény-kutatásában megkérdezettek 54 százaléka ugyanis úgy vélte, az egészségügyi reformnak nem járvány közepette lenne itt az ideje.

Csaknem minden negyedik válaszoló ezzel ellentétben azon az állásponton volt, hogy a jelenlegi időszak is megfelel az átalakításra, amely már régóta esedékes.

Máshonnan közelítve, de szintén egyetértett azzal, hogy a mostani időszak is alkalmas a reformra a válaszolók 17 százaléka, ők úgy érzik, hogy a magyar egészségügy már annyira lepusztult, hogy nincs hova tovább romlani az ellátásnak. Egy kisebb csoport, a válaszolók 6 százaléka szerint pedig egyenesen ideális az időpontválasztás, ilyenkor ugyanis könnyebbnek tartják a megvalósítást.

Nemek szerinti bontásban vizsgálva csak hajszálnyi a különbség a férfiak és a nők véleményében a reform időpontjának megválasztásáról.

Míg a nők 55 százaléka szerint nem helyes, hogy járvány közepette fogtak hozzá az átalakításhoz, és csak 22 százalékuk értett egyet a lépéssel, mondván, az már régóta esedékes volt, a férfiak 53 százaléka minősítette helytelennek a reform időpontját, míg 24 százalékuk egyetértett vele.

Nagyobb különbség mutatkozott válaszolók életkora szerint a válaszadásban. A legidősebbek közül helyeselték a legtöbben (29 százalék) az egészségügy járvány közbeni átalakítását, a középkorúak csoportjában pedig a helytelenítők aránya volt a legnagyobb  (57 százalék).

Ugyanebben a korosztályban voltak a legtöbben  (8 százalék) azon a véleményen, hogy ilyenkor a legkönnyebb a megvalósítás.

A felmérés eredménye szerint a középkorúak vélekednek legnagyobb arányban (19 százalék) lesújtóan az egészségügyről, amely szerintük már annyira lepusztult, hogy nincs hova romlania az ellátásnak. A legidősebbeknek ezzel szemben 15 százaléka állította ezt.

Az iskolai végzettségnél az alapfokú és a középfokú végzettségűek véleménye között markáns az eltérés, míg a diplomások és az érettségizettek megítélése közelebb áll egymáshoz. A legkevésbé iskolázottak 47 százaléka helytelenítette a reform idejének megválasztását, az érettségizettek 63, a diplomások 61 százaléka vélekedett így.

Ezzel párhuzamosan az alapfokú végzettségűek helyeselték legnagyobb arányban (28 százalék) a járvány közbeni átalakítást, amivel a diplomásoknak csak a 15, az érettségizetteknek a 18 százaléka ért egyet.

Még markánsabbak a véleménykülönbségek, ha a válaszokat a megkérdezettek lakóhelyének típusa szerint vesszük górcső alá. A  járvány alatt elindított reformot a budapestiek kiugróan nagy arányban (67 százalék) helytelenítik, és a fővárosiak azok, akik közül a legkevesebben (15 százalék) helyeslik az időpontválasztást.

Ezzel szemben a községben lakók közül állítják a legkevesebben (42 százalék), hogy nem most lett volna itt az ideje a változtatásnak, és közülük kerülnek ki a legtöbben, akik szerint viszont már éppen ideje volt az átalakításnak.

A megyeszékhelyen élők véleménye a budapestiekéhez hasonló két kérdésben, 62 százalékuk nem tartja alkalmasnak a mostani időpontot az egészségügy felforgatására, illetve 14 százalékuk szerint jó döntés volt most hozzáfogni.

Ugyanakkor ebben a csoportban vannak messze a legkevesebben (1 százalék) azok, akik úgy vélik, hogy ilyenkor a legkönnyebb véghez vinni a változtatásokat, illetve közöttük vannak kiugróan a legtöbben (22 százalék)  nagyon rossz véleménnyel az egészségügyről.

Ezt kell tudni a kutatásról

A Pulzus Kutató felmérése 1000 fő megkérdezésével történt, a válaszok reprezentálják a magyar felnőtt lakosság véleményét. Ez azt jelenti, hogy az adatok nem, kor, iskolai végzettség és településtípus szerint a magyar alapsokasági adatoknak megfelelően tükrözik a felnőtt, 18 pluszos lakosság véleményét.

"Csatlakozz a Pulzushoz! Légy Te is véleményvezér!"