A 2008-as IMF-hitel egyáltalán nem volt olcsó, összességében a magyar alapkamatot fizettük ki érte, vagy még annál is többet - derül ki a Pénzügyi Szemle Online-on megjelent írásból. Dedák István főiskolai docens szerint amennyiben a gigantikus devizahitellel forintadósságot vált ki az állam, annak költségei kiegészülnek egy jelentős plusz tétellel, és a magyar állam végső kamatfizetési kötelezettsége megközelítőleg annyi - vagy még több is -, mint a magyar jegybanki alapkamat. (Amennyiben nem forint-, hanem devizahitelt vált ki az IMF-forrás, akkor gyökeresen más a helyzet, hiszen azzal az államadósság devizaszerkezete nem változik, a jegybanki devizatartalékok és az állam devizabetétei pedig egyaránt csökkennek.)

Ez a plusz kötelezettség elsősorban abból adódik, hogy a lehívott eurómilliárdokat forintra váltó jegybanknak ezt a magyar gazdaságba hirtelen bekerülő plusz forint forrást le kell kötnie - ellenkező esetben a monetáris logika szerint inflációs nyomást okozhatna -, az így lekötött forintokra viszont a jegybanknak kamatot kell fizetnie. Ezzel a kamattal kiegészül az IMF-nek fizetett 3-4 százalék, így - és még egy sor könyvelési tételen keresztül - adódik, hogy az IMF-hitel végső soron megközelítőleg annyiba fáj az országnak, mint a magyar jegybanki alapkamat. (Megjegyezzük, hogy az Orbán-kormány számtalanszor hangsúlyozta, hogy nem hitelt, csak biztonsági védőhálót szeretne. Az IMF készenléti hitelkeretet /SBA/ ajánlott Magyarországnak, amire a magyar kormány azt a szándékát jelezte, hogy azt elővigyázatossági hitelként /P-SBA/ kezelné. A szerk.)

A nemzetközi hitelkeret felhasználását követően a jegybank mérlege átrendeződik, aminek fontos hatása van a jegybank eredményére, és ezen keresztül a költségvetés helyzetére is. Az MNB a kéthetes kötvény után jegybanki alapkamatot fizet, ami viszont jelenleg jóval magasabb, mint a devizatartalékon elérhető kamatláb, bár a kettő közötti különbség a tavaly megindult kamatcsökkentési ciklus következtében mára jelentősen csökkent. Mindennek következtében viszont a jegybank eredménye romlik, s mivel a jegybank veszteségét az állami költségvetésnek kell megtérítenie, ezért a veszteség végső soron a költségvetést terheli. Mindebből az a tanulság szűrhető le, hogy az adósságszerkezet változásának a költségvetés valódi kamatterhére gyakorolt hatását csak a jegybank eredményében bekövetkezett változások figyelembevételével, vagyis a költségvetés és a jegybank közötti konszolidációval lehet megállapítani.