Sok szülő aggódott a szeptemberi óvodakezdéskor, hogy lesz-e óvodapedagógusa a gyermekének. Amikor egy fővárosi csoportban még augusztus 25-én sem volt meg, hogy lesz-e pedagógus, a nyugdíjba vonulás után még hat évet dolgozó, a munkát júliusban befejező óvó nénit a szülők addig győzködték, hogy még egy évet vállalt - írja a G7.

Különösen a fővárosban okoz kihívást a megfelelő munkaerő megtalálása. Magyarországon ugyanis a közszférában alapvetően egységes bérek vannak. Hiába magasabbak a budapesti bérek kétharmadával, mint Békés megyében, aki az oktatásban dolgozik, ugyanannyit keres.

Jobbak a helyi megoldások

Nemcsak a bérek magasabbak a fővárosban, hanem a megélhetési, különösen a lakhatási költségek. Emiatt különösen nehéz pályakezdő óvodapedagógusokat találni. Az államilag járó nettó 173 ezer forintos fizetésből az étkezést és az albérletet egyszerűen nem lehet kifizetni.

Az oktatási intézményeket elvette a kormány az önkormányzatoktól, az óvodákat és a bölcsődéket azonban meghagyták helyi szinten, így a kormány helyett ők próbálják az áldatlan állapotokat orvosolni. És a helyi megoldások látványosan jobban működnek, mint a központilag irányított közoktatás. 

Önkizsákmányolás és fáradság

Az alacsony bérek mellett az intézmények sanyarú anyagi helyzete is nehézzé teszi a magas színvonalú szakmai munkát. Egy óvodavezető a hírportálnak összefoglalta a helyzetet.

E szerint szinte minden kollégája másodállást kénytelen vállalni, mert nem él meg a fizetéséből, ami az amúgy is sok energiát felemésztő mindennapi munka mellett nagy teher. Látszik a mindennapi életben a kifáradás. A vezető csapatépítő játékkal próbálja a lelket tartani a kollégáiban, hogy elterelődjön a fáradságról a figyelmük. Emellett sok megerősítésre, napi szintű biztatásra van szükség.