Az eltérő egészségi állapotú betegek differenciált ellátását a fokozatosság elvén egymásra épülő, a szakmai tevékenységeknek a szakmai tapasztalat és a technikai feltételek alapján csoportosított progresszivitási szinteken működő ellátórendszer biztosítja - olvasható a Magyar Közlönyben.

A szabályozás kiemelkedő eleme az onkológiai ellátási rendszer jelentős átalakítása, az ápolási adminisztráció szigorú szabályozása, s az eddig halasztott  új szakmakód-rendszer életbe léptetése, melynek következtében például a traumatológia eddigi önálló szakmai kódja megszűnik, és beolvad az ortopédiába. A rendeletben megjelenik a távdiagnózis és a telemedicina keretében adott terápiás javaslat, valamint az onko-team fogalma is.

Jönnek a nagytérségi ellátási közponok?

Az új minimum-feltételek számos eleme szinte szóról szóra azonos a hatályba nem léptetett 13/2010 EüM rendelettel, ami ellen a legfőbb kifogás az volt, hogy túl szigorú személyi és tárgyi követelményeket támaszt a kórházakkal szemben - hívja fel lapunk olvasóinak figyelmét Poller Imre, egészségügyi szakértő.

Poller úgy véli, a szakmánként eltérő koncepciók szerint megfogalmazott előírások közül jó néhány továbbra is megyei alapokra építkezik, alig kezelve a Semmelweis terv alapját képező térségi ellátási modellből fakadó elvárásokat vagy követelményeket. Ebből következően szakmánként eltérő számú nagytérségi ellátási központ kijelölése illetve kialakítása várható. Ugyanakkor a rendelet nem határozza meg a lakosság létszámával arányosan nyújtandó szolgáltatások körét és azok hozzáférhetőségét.

Robbanhat a humánerőforrás bomba

Mivel a hiányzó eszközök pótlására rendelkezésre álló anyagi erőforrás minimális, egy olyan egység, amelyik nem rendelkezik az előírt eszközökkel, az a rendelkezésre álló négy hónapos türelmi időszak lejárása után sem fog - hangsúlyozza Poller, az előírt kórházi személyi feltételek megteremtése pedig csak egy másik állami működtetésű egység dolgozóinak az "átcsábításával" vagy esetleges "átvezénylésével" lehetséges.

Jelentős gond forrása lesz az eddig több munkahelyen tevékenykedő orvosok, szakdolgozók feladatainak újra meghatározása az anyaintézet részéről, aminek következtében az eddig másod- és harmadállásban ellátott feladatok ellátatlanul maradhatnak, kritikus helyzetbe hozva ezzel számos kisebb intézményt - mutat rá a szakember.

Emellett igen komoly zavart fog okozni a fekvőbeteg ellátási rendszer egészében, ha a továbbműködtetésre ítélt kórházak egyes osztályai esetleg nem tudnak megfelelni a frissen megfogalmazott elvárásoknak, hiszen az új előírások miatt az eddigi ellátási kötelezettségek is újrafogalmazandóak - emeli ki Poller. Például az általános belgyógyászati feladatoktól immár egyértelműen elkülönítik az angiológiai, endokrinológiai, gasztroenterológiai speciális feladatokat, azaz ezen szakágakra is ellenőrizni, pontosítani kell a területi ellátási kötelezettségeket.

Évi 80 ezer új daganatos betegre megyénként egy kórház jut

A kórházi ellátás és a daganatos megbetegedések

A szakértő egy ausztrál tanulmányra hivatkozva elmondta, az összes kórházi ellátás 15 százaléka valamilyen kapcsolatban áll daganatos megbetegedéssel, emellett a daganatos megbetegedések speciális kezelése a kórházi ellátási feladatok további 1-2 százalékát teszi ki. (Ausztráliában a daganatgyakoriság csaknem a fele a magyarországinak.)

A megjelent rendelet alapján az olyan kórházakban, ahol nem működik klinikai onkológiai osztály, ott lényegében megszűnik a daganatos betegségekhez kapcsolatos általános tevékenység. Az onkológiai feladatok újra osztása nem csekély hatással jár majd az onkológiai feladatokból kimaradó kórházak további szakmai működésére és fejlődésére - fejti ki Poller.

Jelenleg nyitott kérdés - mondja a szakértő -, hogy a krónikus ellátási feladatokhoz sokban hasonlatos onkológiai ellátás hogyan tud tartósan működni úgy, hogy megyénként csupán egy kórház orvosai tudnak egyáltalán bármit is érdemben tenni az ellátás során, ráadásul ezzel egyidőben gyakorlatilag felszámolásra kerül az onkológiai gondozók országos hálózata is.

Az onkológiai szakbizottságok szigorúan szabályozott, az egész országra kiterjesztett rendszere önmagában is jelentős változást fog eredményezni a jelenlegi kórházi struktúrában, és az egész hazai betegellátási rendszerben. A szigorú, erősen formalizált előírások megkerülhetetlenné teszik a megalakítandó adminisztratív bizottságokat, kizárólagos hatáskörükbe utalja a döntés jogát és felelősségét egy-egy terület betegeinek a sorsa felett.

Az előírások szerint minden daganatos vagy arra gyanús eset bizottság elé kerül, mely 21-30 napon belül köteles foglalkozni az esettel. Bizottsági döntés nélkül csak sürgősségi onkológiai ellátás végezhető, de utólag ezt is be kell jelenteni az illetékes szakbizottságnak. A bizottságok működésének számos részlete azonban tisztázatlan - emeli ki Poller.

Mit tehet az a daganatos beteg?

Nem világos, mit tehet a beteg, ha valami mást szeretne, mint amit a lakóhelye szerint illetékes bizottság számára előírt. Egy bizottsági döntésnek utólagos kritikája, felülvéleményezése gyakorlatilag - jogilag szinte lehetetlen, egy szakorvos, de egy orvosszakértő sem bírálhat felül egy 5 - 6 szakorvosból álló szaktestületet.

A bizottságok működtetése hatalmas adminisztratív feladat is. Magyarországon egy évben mintegy 80 ezerre tehető az új daganatos betegek száma, azaz - mivel a bizottságnak egy esetet többször is konzultálnia kell - a legszerényebb becslés mellett is évi 150 - 200 ezer bizottsági üléssel kell számolnunk, ami hatalmas megterhelést jelent az érintett szakorvosok számára.

Évi 150-200 ezer onkológiai döntőbizottsági üléssel kell számolni

Ha viszont az ismert szakemberhiányra való hivatkozással csak részleges összetételű bizottságok állnak fel, úgy az egész bizottsági rendszer értelmetlenné válik, miközben ez a fajta látszatmegoldás a betegek egy részének a számára jelentős esélykülönbségeket (és érdeksérelmeket) okozhat - fogalmaz Poller.

QP | Quality Placement