A magyar gazdaság visszaesése - egy lassan javuló nemzetközi környezetben -  2009 negyedik negyedévében már csökken, 2010-re stagnálás-közeli állapot várható. Jövőre a munkaerő-kereslet továbbra is alacsony szinten marad, a háztartások rendelkezésre álló jövedelme kis mértékben csökken.


Ezzel összhangban a lakossági fogyasztás visszaesik - áll az Ecostat legfrissebb prognózisában. A beruházások növekedésnek indulnak, a nettó export pozitív marad, a folyó fizetési mérleg azonban minimális hiányba fordul. Az előrejelzett növekedési pálya mellett az államháztartás - bizonyos kockázati tényezők mellett - finanszírozhatónak látszik. A kutatók úgy vélik, a visszafogott magán- és állami kereslet következtében az infláció 4 százalék alá csökken.


Spórol a lakosság, spórolnak a cégek


A visszaeső lakossági jövedelmek ellenére a megtakarítási ráta emelkedik a polarizáció növekedése, a magas hozamok és az óvatossági motívumok előtérbe kerülése miatt. Mindezek alapján a jövedelemcsökkenésnél szignifikánsan nagyobb, 7 százalék feletti fogyasztás-visszaesést valószínűsíthető 2009-re. A 2010-ben bevezetendő adó-, járulékszabályozás miatt, illetve a lassú konjunktúra következtésben jövőre a szakértők már nem számolnak jelentős reáljövedelem-csökkenéssel, ami a fogyasztás alakulásában is tükröződhet.


Ami a vállalatokat illeti, 2009-re 6 százalék feletti állóeszközfelhalmozás-csökkenést valószínűsít az Ecostat, míg 2010-ben stagnálás közeli állapot várható.  A magyar beruházási keresletet az is szűkíti, hogy a restriktív fiskális politika az állami beruházások jelentős visszaeséséhez vezetett, és 2010-ben sem láthatók az élénkülés jelei.  A készletfelhalmozást is tartalmazó bruttó felhalmozás az idei összeomlást követően azonban már pozitív tartományba kerül a készletciklus megfordulásának köszönhetően.


A nemzetgazdaság 2009. évi mélyrepülése meglepő fordulathoz vezetett a szektorok finanszírozási szerkezetében. A háztartások nettó megtakarítási pozíciója a nagymértékű jövedelem-csökkenés ellenére várhatóan jelentősen javul 2009-ben, a vállalati szektor is nettó megtakarítóvá válik, így a belföldi magánszektor megtakarításai finanszírozzák a külső forráskivonást és az államháztartás várhatóan 4 százalék körüli idei hiányát. Ez a rendkívüli helyzet csak a növekedés beindulásával állhat majd vissza a szokásos állapotra, miszerint a háztartások és a külföld finanszírozza a hazai vállalati szektor és az államháztartás hiányát.


A monetáris kondíciókkal kapcsolatban gondot jelent, hogy alacsony a nemzetközi hitelkínálat, így a magyar vállalati hitelaktivitás is igen gyenge, ez pedig hátráltatja a recesszióból való kilábalást. A forint árfolyama a fiskális konszolidáció és a viszonylag nyugodt nemzetközi piacoknak köszönhetően az év második felében már erősödött és volatilitása csökkent. Az árfolyamkockázat végleges megszűnése csak az eurózónához történő csatlakozásunkkal oldható meg. 2010-ben a gazdaságpolitikának arra kell törekednie, hogy a fiskális és monetáris politikai eszköztár segítségével erősítse a hazánkkal szembeni nemzetközi bizalmat, csökkentve így az ország-kockázatot, és az azzal járó kamatprémiumot.

Tovább nő a munkanélküliség


Az Ecostat számításai szerint 2009-ben a külső és belső kereslet szűkülése önmagában jelentős, 170 ezres foglalkoztatás-csökkenést eredményezne, amit enyhítenek a munkahelyek megőrzését szolgáló kormányzati intézkedések és a közmunka-programok. Ezek következtében éves átlagban a foglalkoztatottak számának 110 ezres csökkenésére, éves szinten 10,2 százalék körüli munkanélküliségi rátára számítanak a kutatók. Jövőre sem várható javulás, az Ecostat 11,2 százalékos rátát prognosztizál.


2010-ben tovább csökkenhet a bértömeg, ezt enyhíti a kedvezőbb szja-szabályozás. Ugyanakkor a cafeteria juttatásainak megadóztatása és az ingatlanadó bevezetése kedvezőtlenül hat a lakosság jövedelmi helyzetére. A pénzbeli társadalmi juttatások értéke nem emelkedik, így azok jelentősen veszítenek reálértékükből. A nyugdíjak előreláthatólag megőrzik vásárlóértéküket, azonban a nyugdíjasok pozícióját rontja a nyugdíjkorrekciós program elhalasztása, a 2010-es korrekciós program elmaradása, és a 13. havi nyugdíj helyett bevezetett nyugdíjprémium. 2010-ben így összességében a lakosság rendelkezésre álló jövedelmének több mint 2,5 százalékos csökkenésére számít az Ecostat.


A bérdinamika alakulását 2010-ben a korábbi években megszokottnál nagyobb bizonytalanság jellemzi. A versenyszférában a bérindexek lassulását eredményezheti a személyi-jövedelemadó szabályozás változása, a csökkenő infláció és a munkakínálat növekedése. Összességében 3,7 százalék körüli bruttó átlagkereset-növekedésre számítanak a szakértők a versenyszférában. A közszférában a bérbefagyasztás és a 13. havi illetmény megszüntetése miatti bércsökkenést enyhíti az érdekképviseletekkel kötött megállapodás, amely szerint havi bruttó 340 ezer forint illetményhatárig januárban és márciusban bruttó 49 ezer forint keresetkiegészítést kapnak a közszféra dolgozói. Így összességében a közszféra átlagkeresetének csupán kismértékű csökkenése valószínű, a keresetek alakulását jelentősen befolyásolja az összetétel-hatás. A nemzetgazdaság egészében éves átlagban körülbelül 2,6 százalékkal emelkednek a bruttó keresetek. Az adótörvény-változások hatására a nettó keresetek jelentősen, nemzetgazdasági szinten közel 7 százalékkal nőhetnek, így a reálkeresetek 2010-ben 3,8 százalékos infláció mellett, mintegy 3 százalékkal emelkedhetnek.


Elmaradnak a beruházások


2010-ben a beruházási aktivitás még mindig nagyon alacsony marad, de a 2009. évi zuhanást követően pozitív tartományba kerülhet. A fejlesztések lassú beindulásának fő oka az, hogy a 2010. évi belföldi kereslet várhatóan stagnálni fog, 2009-ben a kapacitáskihasználtság igen alacsony szintre esett vissza, így a válságból való kilábalás kezdetekor a vállalatok először a kapacitáskihasználtságukat növelik, s csak a jelentősebb hosszú távú keresletbővülés reményében kezdenek számottevő kapacitásbővítő beruházásokba. A beruházások lassú bővülését az is befolyásolja, hogy nehezedtek a hitelhez jutás feltételei, és a hitelkamatok is magasak.


Az állami beruházások stagnálás közeli volumenét valószínűsítjük, a háztartások beruházási aktivitása nem nő jelentősen. Összességében a 2009. évi rekord mértékű beruházás-csökkenést követően 2010-re a bruttó állóeszköz-felhalmozás 1,5 százalékos növekedését prognosztizálják, a készletciklus megfordul, így a felhalmozási kereslet a korábbinál jelentősebb mértékben dinamizálódhat.


Az Ecostat modellszámításai szerint 2009 végéig mind a kivitel, mind a behozatal visszaesésének mértéke csökkenni fog, de ez elsősorban az alacsony bázisnak, és csak kis részben a külső kereslet élénkülésének köszönhető. Várakozásaik szerint a külső konjunktúra késéssel, elsősorban csak 2010-től hat majd a kivitel dinamikájára. A kivitel élénkülése az import növekedésével is jár, ami várhatóan a külkereskedelmi mérleg ideihez viszonyított romlását eredményezi 2010-ben. Előrejelzésük szerint a GDP-alapon számított export 2009-ben 11 százalékkal csökken, míg 2010-ben 2 százalékkal nőhet. Az import esetében 2009-re 17,5 százalékos csökkenést, 2010-re 2,9 százalékos növekedést valószínûsít az Ecostat.


Csökkenő állami újraelosztás


 Az államháztartás 2010. évi folyamatai stagnálás közeli keresleti viszonyok mellett tervezhetők, a költségvetési törvényben megfogalmazott adó- és kiadási szerkezet mellett a 4 százalék körüli hiány tarthatónak tűnik. (A PM 3,8 százalékos ESA szerinti deficitet vár, az Ecostat 4 százalékot.) Az ennél expanzívabb fiskális politika érezhetően javíthatná a 2010. évi növekedési kilátásokat, hosszabb távon azonban a kamatok emelkedése irányába hatna, másrészt túladósodás miatt a kamatprémium tovább emelkedne, így adósságspirálba kerülve az ország könnyen finanszírozhatatlanná válhatna.


A kormány által elfogadott 2010. évi költségvetési tervezet alapján az állami újraelosztás GDP arányos nagysága az idei 51,5 százalékról várhatóan 50,5 százalékra mérséklődik, a jövedelemcentralizáció 47,3 százalékról 46,4 százalékra csökken.

 Érezhetően csökken az adócentralizáció mértéke, az idénre várható 39,7 százalékról 38,1 százalékra. Az összes adóbevételen belül - az áfa és a jövedéki adó emelése következtében - a fogyasztáshoz kapcsolt adók részaránya 29-ről 33 százalékra nő, miközben a lakossági befizetések és a járulékok együttes összege hasonló mértékben csökken.


Az államháztartás funkcionális kiadásait vizsgálva nincsenek alapvető átrendeződések 2009-ről 2010-re. A tervek szerint folytatódik az állami működési funkciók GDP arányos csökkenése, ezen belül nem lesz kevesebb az alapkutatásra és műszaki fejlesztésre szánt összeg. A jóléti funkciók teljes részaránya nem változik, a több mint 60 százalékos tételen belül azonban elmozdulások várhatók. Csökken az oktatásra és kultúrára szánt pénzek aránya, számottevően növekszik viszont a társadalombiztosítási és jóléti szolgáltatások súlya.


A 2010. évi költségvetés főösszegei  nominálisan ugyan az ideihez hasonló összegeket tartalmaznak, reálértéken azonban mindez 600 milliárd forintos kiigazítást takar. Ez legnagyobb részt az állami beruházások visszafogását jelenti, de hozzájárul a közszféra fizetéseinek befagyasztása, a támogatások jelentős szűkítése is. Az idei évhez hasonlósan jövőre is a társasági adó jelenti a legnagyobb kockázatot a bevételi oldalon, különösen akkor, ha az év közepére várt fellendülés később következik be. A kiadási oldalon komoly feszültséget jelent az állami intézményrendszer, valamint az egyes ellátórendszerek működési költségeinek visszafogása. Az önkormányzatok, amennyiben részben kötvénykibocsátásból származó tartalékaik felélésével egészíthetik ki költségvetésüket, veszélyeztethetik a 2010-re tervezett 3,8 százalékos ESA-hiányt.


Más a helyzet a nagy állami vállalatok adósságaival. Ezek esetében politikai kérdés, hogy egy összegben konszolidálja-e őket a kormány, szerződéseik szerint a jövőre esedékes törlesztő részletek nem veszélyeztetik a hiánycélt. A bizonytalanságok kezelésében kulcsfontosságú a tartalékok szerepe, ennek megfelelően a kormány a tavalyihoz képest másfélszer annyit különítettek el erre a célra. Tény ugyanakkor, hogy a tartalékok egy része - a rendszer szabályainak megfelelően - előre lekötött pénz, a szabadon felhasználható rész már nem tér el nagyságrendileg az előző évitől.