Gazdaságpolitikai fordulat kell ahhoz, hogy létrejöhessen az IMF-megállapodás, mert a jelenlegi irány folytatása mellett csekély az esély rá. Ha azonban lényeges módosulás következne be, akkor nem is lenne szükség a nemzetközi pénzügyi intézményekre - nyilatkozta Surányi György az Origónak adott interjújában. A volt jegybankelnök szerint a legfontosabb az, hogy visszaálljon a magyar gazdaságpolitika iránti bizalom, az IMF-fel, vagy anélkül. Ez maga után vonná a csődkockázati prémium mérséklődését, a hozamszintek legalább másfél-két százalékos csökkenését, miközben a forint-euró árfolyam valamennyivel 280 forint alatt stabilizálódhatna. Visszatérne a külföldi piacok és a fogyasztók bizalma, ami pozitív hatással járna a növekedésre és a foglalkoztatásra, de a költségvetésre és az inflációra is, viszonylag rövid idő alatt.

A legnagyobb baj, hogy nincsenek beruházások

A magyar gazdaság 2001 óta rossz úton jár - szögezte le Surányi -, talán egy évet, a Bajnai-kormány időszakát leszámítva. A kedvezőtlen külső és az öröklött belső trendeken a gazdaságpolitika nem tudott változtatni az elmúlt két évben. A külkereskedelmi egyenleg és a külső pozíció 2008 végétől javul, aminek stabilizáló hatásúnak kellene lennie a pénzpiaci megítélésre, de nem ez történik.

A kereskedelmi mérleg többlete nem az export dinamikus növekedése miatt 6 százalékos, hanem azért, mert nincs beruházás, és a fogyasztás is csökken. Nagy gond a befektetők bizalmatlansága: a GDP-arányos beruházási ráta hozzávetőleg 16 százalék, csak az ír és a görög mutató kisebb Európában, a spanyol jóval felette van. Ahhoz, hogy legalább 3 százalékos növekedésünk legyen, 23-25 százalékos beruházási rátára lenne szükség Surányi szerint.

"A jegybanki tartalék nem arravaló, hogy vitrinbe tegyük és nézegessük"

Bár Magyarország már egy éve nem lépett ki a nemzetközi tőkepiacokra, ennek ellenére fizetőképes tud maradni, Surányi szerint ez részben annak a következménye, hogy a viszonylag jól teljesítő export és a gyenge import miatt a külkereskedelmi és a folyófizetési-, továbbá a tőkemérleg szaldója negyedik éve többletet mutat, másrészt kellően magas devizatartalékokkal rendelkezünk. A tartalékok funkciója, hogy ezzel megvásároljuk a piacok bizalmát, és csökkentsük a kiszolgáltatottságot a piacok pillanatnyi, esetenként téves értékítéletével szemben.

Amire a kormány a tartalékokat használni akarja, az józan kereteken és mértékeken belül elfogadható volt jegybankelnök szerint, a piacok ítéletével viszont nem lehet és nem is szabad  hosszabb távon szembemenni, akármekkora is a valutatartalék. A mostani 8-9 százalékos hosszú távú államkötvényhozamok és a 6-7 százalékos deviza-kamatterher mellett is finanszírozható Magyarország, de a fenntarthatóság érdekében folytatott szigorú költségvetési politika, másfelől az inflációt messze meghaladó nominális kamatszint okozta hitelszűke jelenleg kioltja a növekedést.

Adórendszer: zsebpénz a nagyvállalatoknak, pusztító hatással

Elhibázottnak tartja a jelenlegi adópolitikát a volt jegybankelnök. Az adórendszerben az egykulcsos adó bevezetése és a társasági adó első 500 millió forintján érvényesített adócsökkentés hatalmas lyukat ütött a költségvetésen, de nem élénkítette a keresletet, nem fehérítette a gazdaságot, nem javította a versenyképességet, az adókönnyítés főleg a nagyvállalatoknak jutott. A legtöbb kis-és középvállalat nem ér el 500 milliós adózás előtti profitot, és még kevesebben vallják is ezt be könyveikben. A magánszemélyek esetében nem a középosztály, legfeljebb a legfelső réteg profitált az adóátrendezésből.

A szektoradók még pusztítóbbak a volt jegybankelnök szerint: korlátozzák a piac és a verseny működését, a tőke hatékony felhasználását. A vállalatok elbocsátással, takarékossággal, beruházásaik elhalasztásával vagy törlésével válaszoltak, amelyek mind a növekedési esélyeket csökkentik, rontva a költségvetés helyzetét, az ország tőkevonzó képességét is. Különösen kontraproduktívnak tartja Surányi a bankadót, mivel a végtörlesztéssel együtt több, mint 300 milliárd forint volt a bankok tavalyi vesztesége, emiatt képtelenek hitelezni.

Magyarország az egyetlen a régióban, ahol negyedik éve csökken a hitelállomány.  A bankoknak nincs elegendő hosszú lejáratú forrásuk, mivel ezt a magyar költségvetés szívja ki a rendszerből. A jelenlegi irreálisan magas, 6-7 százalékos reálkamatszintet (forintban és devizában is) pedig egyetlen adós sem képes kitermelni. Ha léteznének ilyen megtérülésű beruházások Magyarországon, akkor Surányi szerint öt százalékos volna a növekedés.

"Már holnap boldogan lennék polgára az Európai Egyesült Államoknak"

Surányi a politikai és fiskális uniót tartja az egyetlen működő megoldásnak, az eurózóna működésének szabályai szerinte voluntaristák, rosszak és ellentmondásosak. Jelenleg túl nagy az eltérés a tagállamok közt, ezért az uniós szabályok értelmetlenül erőltetik rá a tagállamokra az uniformizált és leegyszerűsített megoldásokat.

Surányi szerint az unió minden ország részére kötelezettséget jelent: egyes országok többlete valahol máshol hiányként jelentkezik. A megoldás érdekében az "élcsoport" országaiban költhetnének többet kutatás-fejlesztésre vagy oktatásra, a válságba kerülteknek pedig szükséges elviselni az átmeneti megszorításokat - viszont minden hitelezőnek tudomásul kellene vennie, hogy pénze egy részét elveszítette.

Surányi ma lazább monetáris politikát javasolna Európában, az átmenetileg kismértékben magasabb infláció szerinte semmi rosszat nem tenne a gazdaságnak. Szerinte kamatcsökkentésre, monetáris enyhítésre, korlátlan kötvényvásárlásra lenne szükség, erősítve az Eeurópai Központi Bank "végső hitelezési" funkcióját, amit egészen mostanáig tagadtak.