Bár még javában tombol a nyári kánikula, az idei évből már csak körülbelül 5 hónap van hátra. A legtöbb munkavállalónak az év vége közeledtével már számolgatnia kell szabadságait, mennyi maradt még az idei évben, illetve hány nap szabadságot tud még kivenni? Egyáltalán hány nap szabadsággal kell számolni egy évben? Van-e lehetőség a szabadságok 2023-ra történő átvitelére? És előfordulhat-e, hogy nem tudja kivenni a szabadságát akkor, amikor ő szeretné? A DAS Jogévdelmi Biztosító szakértője, Bálint Boglárka a szabadságokhoz köthető gyakori kérdésekre adott választ. 

Hány nap szabadság jár egy évben?

A Munka Törvénykönyvéről szóló 2012. évi I. törvény hatálya alá tartozó munkavállalók szabadsága két elemből áll: alapszabadságból és pótszabadságból. Az alapszabadság mértéke minden munkavállaló esetén egységesen 20 munkanap. A pótszabadságoknak pedig több fajtája van. A leginkább ismert az úgynevezett életkor utáni pótszabadság, aminek lényege, hogy minél idősebb a munkavállaló, annál több nap jár neki pótszabadság jogcímén. Erre a pótszabadságra a munkavállaló először abban az évben jogosult, amelyik évben betölti 25. életévét, ekkor egy nap pótszabadság jár számára. A munkavállaló számára 28. életévétől kettő, 31. életévétől három, 33. életévétől négy munkanap pótszabadság jár. Ezt követően két évente egy nappal növekszik a pótszabadság mértéke egészen addig, amíg a munkavállaló be nem tölti 45. életévét, amikor már tíz munkanap pótszabadság jár számára.

Pótszabadság jár továbbá a 16 évesnél fiatalabb gyermekek után, egy gyermek esetén két munkanap, két gyermek esetén négy munkanap, három vagy több gyermek esetén hét munkanap pótszabadság jár. A pótszabadság fogyatékos gyermekenként két munkanappal nő, ha a munkavállaló gyermeke fogyatékos. Jelenleg hatályos jogszabályaink alapján az apának gyermeke születése esetén, legkésőbb a születést követő második hónap végéig, öt, ikergyermekek születése esetén hét munkanap pótszabadság jár. Egy Európai Uniós irányelv miatt azonban várhatóan a közeljövőben már tíz munkanap pótszabadságra tarthatnak majd igényt az újdonsült apukák. 

Bizonyos munkavállalói csoportok pedig további öt munkanap pótszabadságra tarthatnak igényt. Ilyen munkavállalók a fiatal munkavállalók, a föld alatt állandó jelleggel vagy az ionizáló sugárzásnak kitett munkahelyen naponta legalább három órát dolgozó munkavállalók, valamint a megváltozott munkaképességű, fogyatékossági támogatásra jogosult, vagy vakok személyi járadékára jogosult munkavállalók.

Át lehet-e vinni szabadságot a következő évre?

A szabadságot főszabály szerint az esedékesség évében kell kiadni. Ez alól ugyanakkor természetesen vannak kivételek. Ilyen kivétel, hogy ha a munkaviszony október elsején vagy azt követően kezdődött, a munkáltató az esedékességet követő év március 31-ig adhatja ki az éves szabadságot. Elképzelhető, hogy a szabadságot valamilyen, a munkavállaló oldalán felmerült ok miatt nem lehetett az esedékesség évében kiadni. Ebben az esetben a szabadságot az ok megszűnésétől számított hatvan napon belül ki kell adni.

Kiegészítő szabály továbbá, hogy az esedékesség évében kell kiadottnak tekinteni a szabadságot, ha igénybevétele az esedékesség évében megkezdődik és a szabadság következő évben kiadott része nem haladja meg az öt munkanapot. Ezen túlmenően pedig a felek egy naptári évre megállapodhatnak arról, hogy az életkor utáni pótszabadságot a munkáltató az esedékesség évét követő év végéig adja ki.

Szabadság – a munkáltató adja ki vagy a munkavállaló veszi ki?

Gyakori félreértés: sok esetben azt mondják a dolgozók, hogy kiveszik a szabadságukat. Valójában azonban a munkáltató feladata, hogy a szabadságot kiadja, tehát főszabály szerint a munkáltató joga, hogy eldöntse, mikor melyik munkavállaló lesz szabadságon, a munkavállaló előzetes meghallgatása után. A szabadság kiadásának időpontját a munkavállalóval legkésőbb a szabadság kezdete előtt tizenöt nappal közölni kell. Ebből következően sajnos előfordulhat olyan eset is, hogy a munkavállaló nem akkor tudja kivenni szabadságát, amikor ő szeretné.

Fontos azonban, hogy a munkáltató évente hét munkanap szabadságot – a munkaviszony első három hónapját kivéve – legfeljebb két részletben a munkavállaló kérésének megfelelő időpontban köteles kiadni. A munkavállalónak erre vonatkozó igényét legalább tizenöt nappal a szabadság kezdete előtt be kell jelentenie.

További kiegészítő szabály, hogy a szabadságot – eltérő megállapodás hiányában – úgy kell kiadni, hogy a munkavállaló naptári évenként egy alkalommal, legalább tizennégy egybefüggő naptári napra mentesüljön a munkavégzési és rendelkezésre állási kötelezettsége alól.

Berendelheti-e dolgozni a munkáltató a dolgozót a szabadság alatt?

Bizonyos esetekben a munkáltatónak arra is joga van, hogy a felborítsa szabadsággal kapcsolatos terveket, vagy éppen berendelje dolgozni szabadságon lévő alkalmazottat. A munkáltató kivételesen fontos gazdasági érdek vagy a működését közvetlenül és súlyosan érintő ok esetén a szabadság kiadásának közölt időpontját módosíthatja, illetve a munkavállaló már megkezdett szabadságát megszakíthatja.

Ez esetben ugyanakkor a munkavállalónak a szabadság időpontjának módosításával vagy a megszakítással összefüggésben felmerült kárát és költségeit a munkáltató köteles megtéríteni. Amennyiben a szabadság megszakítására kerül sor, úgy a munkavállaló szabadság alatti tartózkodási helyről a munkahelyre és a visszautazással, valamint a munkával töltött idő a szabadságba nem számít be.

Ha nem adja ki a munkáltató a szabadságaimat, év végén azt ki kell neki fizetnie?

Jelenleg hatályos jogszabályok értelmében a szabadságot főszabály szerint pénzben nem lehet megváltani. Ez alól kivétel a munkaviszony megszűnése, ekkor ugyanis a munkáltató a ki nem adott arányos szabadságot köteles pénzben megváltani.

Abban az esetben tehát, hogyha egyik évben a munkáltató nem adja ki az összes szabadságot, úgy az „halmozódik” mindaddig, amíg a munkaviszony meg nem szűnik. Ekkor azonban minden, munkaviszony alatt ki nem adott és munkavállalónak járó szabadság megváltása követelhető.