Három idei választási győzelme nyomán a magyar miniszterelnök elmozdíthatatlanná vált Magyarország éléről, ahogy Debreczeni József 2009-ben írta róla: sérthetetlen hatalmi erődbe zárkózott. Ugyanakkor Orbán Viktor politikai építményén repedések jelentek meg, miután kormánya durva diplomáciai vitába keveredett az Egyesült Államokkal és tömegfelháborodást váltott ki az új internetadó bevezetésének terve - írja az Financial Times (FT).

Az utóbbi bírálói szerint az internetezés adóztatása az 1990-es évekbe veti vissza a digitális gazdaságot Magyarországon. Ez a közteher ugyanakkor csak a legújabb lépés Orbán unortodox intézkedéseinek sorában, amelyet az elemzők egy része Orbanomicsnak nevez. Ez a fogalom a kormányfő bírálói szerint a gyakorlatban nem jelent mást, mint az adóztatás növelését és a politikai ellenfelek szelektív anyagi megterhelését. A cél összességében a GDP arányos költségvetési hiány három százalék alatt tartása.

Kapcsolódó

Az internetadó ötlete szokatlan módon még a kormányzó Fideszen is ellenállást váltott ki. Ugyanakkor rámutat arra, hogy négy év Orbanomics-intézkedései után milyen kevés lehetősége marad a kormánynak a költségvetés alakítására - miközben képtelennek bizonyult a GDP 80 százaléka körül ingadozó államadósság mérséklésére.

Valami, de mi?

Az Orbanomics valójában nem következetes közgazdasági irányzat vagy az elképzelések összefüggő sora - idézi az FT Surányi György volt jegybankelnököt. Szerinte az államosításokból, a kiterjedt ágazati adókból és a kormányzati megbízások szelektív odaítéléséből álló rendszerről van szó, amely erősítette a kormány ellenőrzését a gazdaság felett.

Az Orbán-kormány 2010-es hatalomra kerülése után elutasította a Nemzetközi Valutalap támogatását. Ehelyett gyors büntetőadókat rótt ki a bankokra és más cégekre, miközben a jövedelemadó és a közüzemi árak alakításán át populista osztogatásba kezdett. Miután az adóreform nem hozta meg várt eredményt, a fogyasztás és a befektetések felpörgését, beindult az unortodox intézkedések egyre bővülő spirálja - mondja Surányi.

Adó adó hátán

Rövid időn belül államosították a kötelező magánnyugdíjpénztárak vagyonát, hogy a felhalmozott megtakarításokból származó egyszeri bevétellel eltakarják az egyre hízó deficitet. Nem sokkal ezután következett a bank- és a távközlési adó, majd a reklámadó. Egyetlen következetes eleme van ezeknek az intézkedéseknek: az effektív adóztatás arányának növekedése a GDP-hez viszonyítva - összegzi a lépések következményit Surányi.

Az FT ezután összefoglalja a bankokra az évek során rápakolt terheket a különadótól a tranzakciós adón át a devizahitelek visszaszorításának rájuk hárított költségeiig. Kormánytisztviselők elismerik, hogy ezek a lépések ártottak a Magyarország iránti befektetői bizalomnak. Azzal védekeznek, hogy a közösségi és magánbefektetések Európa-szerte alacsony szintén állnak. Emellett azt ígérik, hogy a devizahiteleket ésszerű árfolyamon fogják átváltatni a pénzintézetekkel.

Az Orbanomics mellett szóló további hivatalos ért a 2014 első félévére jellemző gyors GDP-bővülés, továbbá az, hogy a költségvetési hiány évek óta nem lépi túl a GDP három százalékát.

Csodálatos Putyin

Ugyanakkor nem az internetadó keltette düh Orbán Viktor egyetlen gondja. Idegesítő lehet az is, hogy egymást érik az Orbanonics politikai oldalát érintő bírálatok. A rendszer egészét Bill Clinton volt amerikai elnök szeptemberben az autoritáriánus kapitalizmus egy formájának nevezte, majd októberben kiderült, hogy a washingtoni kormány korrupció vádja miatt megtagadta magyar kormánytisztviselők beutazását az Egyesült Államokba.

A kormány és az ellenzék ezúttal egyetért abban, hogy a korrupciós úgy csak ürügy ahhoz, hogy az USA megbüntesse Orbánt és belső körét illiberális reformjaiért és kormány egyes elemzők szerint oroszbarát külpolitikájáért. Egy szakértő arról beszélt az FT-nek, hogy soha nem látta olyan elszigeteltnek Magyarországot nyugati szövetségeseitől, mint most. A nyugati világ arra figyelmezteti Orbánt, hogy elfordítja országát a demokrácia liberális, szabadpiaci modelljétől.

A miniszterelnök csodálattal adózik Vlagymir Putyin ország államfőnek, annak, amit Putyin csinál. Azt hiszi, hogy a Nyugat korszakának leáldozott, ezért igyekszik kialakítani egy a nyugati társadalmi rendszerrel szemben alternatívát kínáló modellt. Ennek az új szisztémának az állam áll a középpontjában.