A lap információi szerint márciustól várhatóan egy hónappal, harmadával rövidül az az időtartam, amíg kikapcsolás nélkül megúszhatjuk a lejárt áram- vagy gázdíj kiegyenlítését. Az összes lakossági gáz- és áramszolgáltatótól, valamint a Magyar Gázipari Egyesüléstől (MGE) kapott adatok szerint a fogyasztóknak 2009 óta mindkét energiafajta esetén a számla lejártát követően kilencven napjuk van a tartozás kiegyenlítésére. Ez idő alatt három felszólítást kapnak, haladékot és részletfizetést kérhetnek, ennek sikertelensége esetén pedig a szolgáltatónak fel kell ajánlania az előre fizetős óra felszerelését. Ha ez sem vezet eredményre, akkor – némi időpont-egyeztetést követően – jön a szerelő, és lezárja az órát. A visszakapcsolás költsége tízezer forintos nagyságrend, de ha gáz esetén nem engedik be a szakembert, és az utcai csonkot kell levágnia, akkor már közel kétszázezer forint extra költséggel juthatunk újra fűtéshez. A kormány és a gázszektor egyeztetett terve szerint ez a határidő mindkét energiafajta esetén egységesen a számla lejártát követő hatvan napra rövidül, amihez már csak két felszólító levél dukál. Áram esetén lényegében a korábbi állapot áll vissza. A gázszektor információink szerint negyvenöt napot szeretett volna elérni (a korábbi szabályozásban még harminc nap volt), de végül elfogadták a hatvan napot. A kikapcsolás folyamata is egyszerűsödne. Mindegyik szolgáltató üdvözölte a Népszabadság kérdésére a kikapcsolási határidő várható rövidülését. Egységes indoklásuk szerint ugyanis a korábbi, áram esetén hatvan-, gáznál harmincnapos türelmi időmeghosszabbításával nemhogy csökkent volna, hanem kifejezetten nőtt a lejárt tartozások mértéke, és így a szolgáltatásból kikapcsoltak száma. Az egyhavi néhány tízezer forint helyett három hónap alatt – főleg télen – már akár százezres számlatartozás is felhalmozódhat, amit már a szolgáltatók szerint is nagyon nehéz ledolgozni. Ugyanakkor így valamennyi cégnél milliárdos követelés gyűlt össze, ami számukra – külső szakértők megfigyelései szerint – többször a pénzügyi ellehetetlenüléssel fenyegetett. A GDF Sueznél hangsúlyozták: a gyakorlatban nem érte el célját a kilencvennapos határidő bevezetése, mivel nem jelentett valós védelmet. Ez rontja az ügyfelek fizetési hajlandóságát, és így egyre többen utalnak késve. A tartozás viszont megmarad, tehát csak elodázza a törlesztést. Ez sok esetben egyre nagyobb összeg felhalmozását okozta, aminek egyenes következménye, hogy egyre kisebb az esély a teljes rendezésre.