Nem azt várták az önkormányzati szövetségek az új önkormányzati törvénytől, amit kaptak. A kormány által múlt héten közzétett verzió számos meglepetést okozott a szervezeteknek, amelyek − legalábbis azt hitték − folyamatos egyeztetéseken vettek részt,  előkészítendő a törvényt. Az egyeztetés nagyjából úgy nézett ki, hogy a kormány javaslata után ismertettük a saját álláspontunkat, majd a végeredmény egy harmadik verzió lett − mondta lapunknak Gémesi György, a Magyar Önkormányzati Szövetség (MÖSZ) elnöke, Gödöllő polgármestere. A MÖSZ a Települési Önkormányzatok Országos Szövetségével együtt petíciót kíván átadni a kormánynak, hogy az ne nyújtsa be így a javaslatot, hanem folytatódjék az egyeztetés − sokat azért ettől nem remélnek.

Feladatfinanszírozás konkrétumok nélkül

Kapcsolódó

A MÖSZ által szervezett pénteki konferencián − ahol a kormány nem kívánta magát képviseltetni − számos ellenérv és kritika fogalmazódott meg a tervezettel kapcsolatban. A legradikálisabb vélemény az volt, hogy a rendszerváltást követő legsikeresebb program az önkormányzati rendszer, s ahhoz nem is kell hozzányúlni. A reálisabb vélemények inkább azt hangoztatták, hogy változásra szükség van. A több mint háromezer önkormányzat nagyjából 1300 milliárd forint tartozást halmozott fel eddig kötvényben és hitelben, amit azért nem lehet sikertörténetnek nevezni. A válasz erre az, hogy más választásuk nem is volt, hiszen az állam az egyre bővülő feladatokat egyre kevesebb hozzájárulással honorálta.

Ezen fog változtatni a jövőben kialakítandó feladatfinanszírozási rendszer. Erről egyelőre sokat nem tudtak mondani a konferencia résztvevői, mivel ez messze nincs kidolgozva − vagyis úgy kell a törvény vitáját lefolytatni, hogy a történet bevételi oldala teljesen ismeretlen. Amit tudni lehet, az sem ad túl sok okot a bizakodásra: a polgármesterek megjegyezték, közműcégeik minden valószínűség szerint a tönk szélére fognak kerülni. Míg ugyanis ezek fenntartása önkormányzati tulajdonban marad, a rezsiárakat az állam fogja meghatározni.

Az átláthatóságot javítja a büdzsészigor

Az egész csomagot azért kár volna sutba vágni, több elem ugyanis kifejezetten hasznos, ilyen például az egyes önkormányzatok gazdálkodásáról szóló szabályozás. Ezek szerint a helyhatóságoknak a költségvetésükben külön kell választani a kötelező és önkéntes feladatokat, így láthatóvá válik, mennyibe is kerül valójában a működés. Szintén pozitív, hogy kötelező lesz vagyongazdálkodási tervet, a városoknak városstratégiát kialakítaniuk. Ezt eddig csak bizonyos esetekben kellett megtenni − például a városrehabilitációs programokhoz kapcsolódott ilyen kötelezettség.

Az önkormányzati törvény főbb elemei

− Feladatfinanszírozásra tér át a rendszer
− Szigorúbb szabályok szerint kell költségvetést készíteni, külön kell választani a kötelező és önkéntes feladatok finanszírozását
− Kötelező lesz a könyvvizsgálat, amelyet állami cég végez el
− Csak kormányengedéllyel lehet hitelt felvenni, a kötelezettség nem lehet több a saját bevétel felénél
− Saját adót vethet ki a település − ez nem lehet állami szintű adó konkurenciája
- Csak a bölcsődei és óvodai ellátás marad önkormányzati
− Az alapellátást kivéve az egészségügyi intézmények állami fenntartásúak lesznek
− 3000 fő alatt kötelező a társulás
− A polgármester erősebb jogosítványokat kap − szavazategyenlőségnél az ő szavazata dönt
− A jegyzők és polgármesterek bére jelentősen csökken, a lakosságszám alapján differenciált lesz

A polgármestereknek nem is ezzel van gondjuk, még csak nem is azzal, hogy a jövőben a hitelfelvétel korlátozott lesz és kormányengedélyhez kötik. (Bár elhangoztak olyan vélemények is, amelyek szerint nem fair az összes önkormányzatot büntetni, miközben a több mint ezermilliárd forint adósságot a helyhatóságok 15-20 százaléka hozta össze.) Itt leginkább azt kifogásolták, hogy az eladósodott önkormányzatok fejlesztéseket sem hajthatnak végre − akkor sem, ha az esetleg költségcsökkentő hatású.

A társulás nem lesz könnyű

Számos kérdést vetett fel a törvény azon rendelkezése, amely szerint 3000 fő alatt kötelező társulásokat létrehozni − a koncepcióban még 2000 fő volt a határ. A kifogás nem a társulás ellen szólt, hanem a 3000 fő ellen. A legtöbb önkormányzat beletartozik ebbe a körbe, vagyis szinte minden település társulásra lesz kényszerítve. Akkor is, ha eddig gond nélkül fenntartotta magát a helyhatóság − ez sok településre gyakorol majd káros hatást. Komolyabb gond, hogy a törvény nem vesz figyelembe területi sajátosságokat. A Balaton-parti települések is társulni lesznek kénytelenek − mivel állandó lakosaik száma alacsony −, ám ez azt jelenti, hogy egy önkormányzatnak kell majd nyáron gondoskodnia akár több tíz ezer főről, hiszen az ingatlanok többsége üdülő. Nyugat-Magyarországon további gondot okoz az elaprózottság: a 3000 fő eléréséhez annyi néhány száz fős településnek kell összefognia, ami már lehetetlenné teszi a működést, egyáltalán azt, hogy bejárható legyen a társulás.

Egyértelműen rossz a koncepció abból a szempontból, hogy bebetonozza a kialakított állapotokat − mutattak rá többen is. Egyrészt társulásból nem lehet kilépni, másrészt a teljes területrendezési koncepciót kétharmados többséggel lehet csak megváltoztatni. Ez például azért gond, mert a tervezet szerint megyei jogú várossá nem lehet válni. Ha ez így megy át a parlamenten, akkor ez így is marad − hiszen ezen is csak kétharmaddal lehet változtatni.