A Európai Bíróság 2009 szeptemberében kimondta, hogy  összeegyeztethető az uniós joggal az a nemzeti szabályozás, amely megtiltja a gazdasági szereplők számára, hogy az interneten keresztül szerencsejátékokat kínáljanak, illetve, hogy az ilyen szerencsejátékok szervezése tekintetében állami monopóliumot tartsanak fenn - olvasható a az Európai Bíróság sajtóközleményében.

Ezen ítélet  fenntartja a tagállamok számára azt a lehetőséget, hogy a területükön mégis engedélyezzék a gazdasági szereplők számára az online szerencsejátékok nyújtását. Magyarország úgy döntött, hogy nyilvános pályázat nyomán elnyert vagy ilyen pályázat kiírása nélkül, úgynevezett megbízható szerencsejáték-szervezővel megkötött koncessziós szerződés alapján hazánkban szervezhetők szerencsejátékok, ideértve az internetes szerencsejátékokat is.

Változó szabályok

2014. július 15-e előtt megbízható szerencsejáték-szervezőnek azok a gazdasági szereplők voltak tekinthetők, amelyek legalább tíz éven keresztül folytattak Magyarországon szerencsejáték szervezésére irányuló tevékenységet, és emellett legalább 200 millió  forint összegű jegyzett tőkével rendelkeztek.

2014. július 15-től azok a gazdasági szereplők minősültek megbízható szerencsejáték-szervezőnek, amelyek egyrészről legalább három éven keresztül folytattak ilyen tevékenységet az annak végzéséhez szükséges engedélyt kiállító tagállamban, másrészről pedig legalább 50 millió forintos jegyzett tőkével rendelkeztek.

2015. október 1-jétől egyébként Magyarországon online kaszinójáték szervezésére kizárólag a Magyarország területén területén található játékkaszinó üzemeltetésére szóló koncesszió jogosultja jogosult. Ez a rendelkezés azonban a jelen ügy alapjául szolgáló jogvita keletkezésekor még nem volt hatályban, így annak eldöntése szempontjából nem bír jelentőséggel.

Az Unibet jelentette fel a kormányt

Egy Magyarosságon online szerencsejátékokat engedély nélkül nyújtó és ezért szankciókkal sújtott máltai cég (az Unibet International Limited), amely több uniós tagállam nemzeti hatósága által kiadott szerencsejáték-szervezési engedéllyel rendelkezik, azért indított keresetet a magyar bíróságok előtt, mivel állítása szerint a magyar hatóságok megsértették a szolgáltatásnyújtás szabadságának az elvét egy olyan helyzet előidőzésével, hogy egy egyébként Magyarországon nem tiltott tevékenységet azért nem végezhetnek jogszerűen a cégek, mert az ehhez szükséges koncessziós szerződés megkötésének alapját képező nyilvános pályázat kiírására nem került sor. Az ügyben eljáró Fővárosi Közigazgatási és Munkaügyi Bíróság azt kérdezi a Bíróságtól, hogy Magyarország a nyilvános pályázat kiírásának elmulasztásával megsértette-e a szolgáltatásnyújtás szabadságának az elvét.

A mai napon ismertetett indítványában Maciej Szpunar lengyel  főtanácsnok megállapítja, hogy az online szerencsejátékok koncessziók kiosztásakor egy gyakorlatilag engedélyezési eljárásként működő odaítélési mechanizmust bevezető magyar szabályozás korlátozza a szolgáltatásnyújtás szabadságát. Azzal kapcsolatban, hogy e korlátozás igazolható-e, a főtanácsnok úgy véli, hogy noha az uniós jog nem írja elő a tagállamok számára, hogy a szerencsejátékok terén liberalizálják piacaikat, Magyarország a maga részéről elméletileg lehetővé tette az online szerencsejátékot kínáló szervezők részére, hogy belépjenek a magyar piacra.

Ezzel összefüggésben a főtanácsnok álláspontja szerint a megbízható szerencsejáték-szervezők vonatkozásában megfogalmazott, a legalább tízéves magyarországi működésre vonatkozó feltétel hátrányos megkülönböztetést valósít meg, mivel szisztematikusan előnyben részesíti a Magyarországon letelepedett szervezőket az unióban máshol letelepedett szervezőkhöz képest. Miután e diszkriminatív feltétel védelmében Magyarország nem hozott fel egyetlen igazoló okot sem, a főtanácsnok szerint a 2014. július 15-e előtti szabályozás nem megengedhető módon korlátozta a szolgáltatásnyújtás szabadságát.

A főtanácsnok szerint is pofára mehet a koncessziók kiosztása

A 2014. július 15-e utáni szabályozással összefüggésben, amely a megbízható szerencsejáték-szervezőként való elismeréshez már nem követeli meg korábbi magyarországi működés igazolását, a főtanácsnok úgy találja, hogy az nem valósít meg a letelepedés helyén alapuló hátrányos megkülönböztetést, mivel egyformán kezeli a magyar és a külföldi szervezőket. A főtanácsnok szerint ugyanakkor komoly átláthatósági problémák merülnek fel e szabályozással kapcsolatban.

A főtanácsnok különösen azt kifogásolja, hogy a koncessziós jog odaítélésére jogosult magyar hatóság (a Nemzetgazdasági Minisztérium)  - amely akkor sem köteles kiadni az engedélyt, ha a kérelmező teljesítette a megbízható szerencsejáték-szervező státusz megszerzéséhez szükséges feltételeket - olyan széles mérlegelési mozgástérrel rendelkezik, amely nem biztosítja egy objektív és előzetesen ismert kritériumokon alapuló pályáztatási eljárás lebonyolítását.

A főtanácsnok annak megállapítását javasolja a Bíróságnak, hogy a 2014. július 15-e utáni szabályozás is a szolgáltatásnyújtás szabadsága jogellenes korlátozásának minősül, ám az uniós jogba ütköző magyar szabályok alapján nem szabhatók ki szankciók sem.Ugyanakkor a főtanácsnok nem vizsgálta a jelenlegi vagyis 2015 októbere utáni szabályozást.